A régóta várt siker

Ha minden igaz, életemben először van lehetőségem Juventus elleni győzelmet értékelni, ez pedig mutatja, milyen különleges alkalom is az utóbbi időben a zebraménes megszelídítése. De ez természetesen most nem a kesergés ideje, hiszen katartikus élmény volt végre lerugdosni magunkról a komplexust, és jól pofán vágni a leggyűlöltebb riválist.

A genovai és római kirándulás okozta fájó sebek után mérsékelt lelkesedéssel fordítottuk fejünket a Derby d’Italia felé – tudván azt is, mi történik kedvenceinkkel az utóbbi időben, ha erre a párosításra kerül a sor. Nem voltam különösen ideges a kezdő sípszó előtt, tökéletesen azonosulni tudtam a szerzőkolléga szavaival, a nagy számok törvénye alapján ugyanis egyszer valóban meg kell szakadnia a rossz szériának! És mikor lenne erre jobb alkalom, amikor egy több sebből vérző, egyébként sem bivalyerősnek tűnő, nullkilométeres edzővel súlyosbított Juventus érkezik a Meazzába?

Hiába soroltam fel a vendégekkel a kapcsolatban a negatívumokat, mégis sokkal többet kaptam, mint vártam: az elején egy rövid időszakot leszámítva végig az és úgy történt, amit és ahogy az Inter eltervezett/eltervezte. Furcsa volt látni egy ennyire tanácstalan és bizonytalan Juvét, az interes szem (sajnos) nem ehhez van szokva az utóbbi szezonokban. Persze ezt nyilván tudni kell kihasználni is, és egy tökéletesen megszervezett és felkészített Conte-csapat képes volt most erre. Ronaldoék a meg nem adott gól körüli perceket leszámítva minduntalan csak hasztalanul próbálkoztak a veszélyes akciók kialakításával – leginkább a Young-Vidal féle oldalban rejlő lehetőségeket szerették volna kiaknázni. Ez szerencsére abszolút nem jött össze, a fantasztikusan koncentráló Inter-focisták Brozovic és Barella vezetésével sokkal több veszélyes szituációt okoztak Szczesny kapuja előtt, mint az ellenfél fordított előjellel, így már félidőben kicsit savallhattuk, hogy csak egy gól az előny. Utóbbi gondolatnál persze nyilván felsejlik az idény megannyi kihagyott lehetősége, ziccere…

 

 

Fordulás után szinte semmit sem változott a játék képe, pedig Pirlo bőven megpróbált belenyúlni a meccsfolyamba a támadó szellemű cseréivel. Utóbbi inkább csak újabb területeket biztosított az akkor már megduplázott előnyben játszó (pacsi, Nico és Basto!) mieinknek, konkrét riadalmat csak a lefújáshoz közeledve érezhettünk, Chiesa lövésénél (pacsi, Handa!). A számos egyéb kontralehetőségből egyet sem sikerült kihasználni Lukakuéknak, így a kiütés elmaradt a végére, “csupán” egy végtelenül simán megszerzett három pontnak örülhettünk.

Utóbbi megjegyzéssel nyilván szándékosan túloztam, kicsit talán pofátlanság lenne elégedetlenkedni egy ilyen, hosszú ideje vágyott győzelem után, így én nem is teszem – annyit viszont megjegyzek, hogy a pályán zajló folyamatokat látva ennél valóban lehetett volna sokkal nagyobb is a különbség.
Megjegyzendő továbbá, hogy a Juventus több, komolyan vehető kezdőjátékosa hiányában érkezett Milánóba: ezzel nem relativizálni akarom a diadal tényét, csupán látni kell azt az aspektust, hogy de Ligttel, Sandroval, Cuadradoval, Dybalával másként festett volna a túloldal. Most az Internek adott a gép ilyen tekintetben, ahogy biztosan volt már fordítva is a múltban, és lesz még a jövőben. Mint már említettem, ezeket a hiányosságokat a csapat vérprofin, igazi nagycsapat módjára használta ki, és erre igazán lehet építeni a Serie A hátralévő részében.
Ja, van egy pozitív fejlemény még az egyebek mellett: az előző szezonban sokat keseregtem azért, mert nem sikerül megvédeni a hazai pályát. Nos, ez az új idényre – legalábbis a bajnokságot tekintve – a jó irányba változott. Ha ez tartósan így marad, májusban jó eséllyel nem igazán leszünk szomorúak.

 

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

Handanovic – A Napoli-meccshez hasonlóan a legjobbkor vette elő a hibátlan és magabiztos énjét. Kétszer volt szükség a bravúrjaira, mindkét esetben szállította, így pedig a jó osztályzat is dukál. Hátha a kevesebb meccs jótékony hatással lesz rá. (7)

Bastoni – Nem tudom eleget dicsérni ezt a fiatalembert… Persze, olykor becsúszik neki egy kis homály, de most például azt bizonyította, milyen formátumú futballista lehet belőle hosszú távon: klasszis szintet tett az asztalra. A higgadt és határozott játéka nagyon komoly tényező volt abban, hogy végre kapott gól nélkül sikerült lehozni egy 90 percet – a gólpassza pedig csak a hab volt a tortán. (8)

De Vrij – Neki a kevésbé látványos tisztázások (6) és a blokkolások (2) jutottak, de az elején egy szituációt leszámítva nem igazán ingott meg semmilyen tekintetben, hozta a tőle elvártat(7)

Skriniar – Nyilván felesleges sokadjára leírni, hogy hozzászokott a rendszerhez, mert ez nyilvánvaló. Most már inkább az fogalmazódik meg olykor, hogy visszatért a szűk elitbe a posztján, ezt az állítást pedig ilyesmi teljesítményekkel tökéletesen alá tudja támasztani. Elöl-hátul kivette a részét a munkából, és hiba nélkül futballozott – láthatóan jót tesz neki, hogy egy villámgyors marokkói sokszor besegít az oldalán… (7)

Young – Kicsit fáztunk attól, mire lesz képes Chiesa ellen, ahhoz képest kellemes meglepetés volt, sok gondot nem okozott neki az olasz (és senki más). Juve-térfélen a megszokott visszavételekig jutott, de ez most egyáltalán nem volt probléma. (6)

Vidal – Volt azért már pár jó meccse az érkezése óta, de mivel annál több blődséget követett el, jelenleg még hendikepben mozgolódik. Az ilyen, és ehhez hasonló meccsei indíthatják el azon az úton, ahol valamennyire meg tudja magát kedveltetni az Inter-szurkolókkal. A gólja előtt mesterien fedezte és tette ki a labdát oldalra, az érkezése pedig parádés volt. A védelem előtt ugyan nem tette oda a számokat (csupán egy megelőzésig jutott), de fontos szerepet játszott abban, hogy most minden kompaktnak tűnt. (7)

Brozovic – Ha már a matekot említettem: 3-3 szerelés és megelőzés, 1 tisztázás, 65/71 passz (91,6%-os pontosság), 8/8 pontos hosszú indítás került a neve mellé, többek között. Ezek alapján, illetve szemre is tanári volt, uralta a pálya közepét, és a múlt heti, világklasszis közeli produktum után újfent egy hasonlóval jelentkezett. (7,5)

Barella – És akkor ismét visszatérnék egy imént említett jelzőre: aki eddig nem igazán ismerte, talán most győződhetett meg róla, hogy ezt az embert a posztja legjobbjai között emlegethetik majd hosszabb távon. Mindenhol ott volt elöl-hátul, a hosszú távú közönségkedvenc titulusát pedig csak megerősítette ezzel az 1+1-gyel. Horvát társához hasonlóan ő is olyan volt, mintha egy oktatófilmből ugrott volna ki(8,5)

 

 

Hakimi – Csak a szokásos: ha kicsit több a szerencséje, vagy pontosabban jobban céloz ő maga, akkor ismét feliratkozhatott volna a kanadaira, mindkét tekintetben. Továbbra is öröm nézni a védekező munkáját is, amivel kapcsolatban semmilyen szó nem érhette a ház elejét. (6,5)

Lukaku – Ugyan ismét nem sikerült betalálnia rangadón, de a focijával nem volt gond – annál inkább a döntéshozatalaival, ezért (is) maradt gól nélkül. Chiellini csak szabálytalanul tudta néha kordában tartani (minimum egy sárga zsebben is maradt), és bár a karvalyorrú becsülettel küzdött, nem igazán voltak ők egy súlycsoportban. Zárójeles megjegyzés: a fejem fogom, amikor a leglehetetlenebb helyzetekben mutogat utólag maga elé, labdát kérve. (6,5)

Martínez – Bár megint idegbeteggé válhattunk a kihagyott helyzetei után, amellett azért ne menjünk el szó nélkül, milyen munkát tesz bele a védekezésbe – akár vissza- és letámadásnál, akár a saját térfélen, felállt védekezésnél. Pozitívumot most csak ennyit említhetünk, de mindjárt más lenne a leányzó fekvése, ha mondjuk a felezővonaltól indulva befejezi azt a szólót… (6)

Darmian – Nyugalmat biztosított a bal oldali védekezésnek, és igazából még mindig rejtély, hogy miért nem stabilan ő a kezdő ebben a pozícióban… (-)

Gagliardini –  Most különösebben nem vetette vissza a csapatot az ő beállása, neki is sikerült hűvös fejjel pályára lépnie. Azért kissé megemelkedett a pulzusom, amikor a passzok az irányába mentek… (-)

Sánchez – Akár a rövidke ideje alatt is összejöhetett volna neki egy gólpassz(-)

Conte – Rutinos edzőhöz méltóan meccselte le volt játékosát, az aprólékosan megtervezett taktika minden eleme ült a részéről – a helyzeteket továbbra sem tudja ő berúgni tanítványai helyett. Ezt felírhatja a top 3 meccsébe interes karrierjében. (8)

 

Képek forrása: thesun.co.uk, skysports.com, bbc.co.uk