Inter-mozaik

Bár az Inter meccseinek természetesen nincs egy általánosan jellemző forgatókönyve, nem nehéz visszatérő elemeket megfigyelni idén, melyek nyilván közvetlenül befolyásolják a végeredményt. Valahogy ezen elemek mozaikja volt a Roma és az Inter 2-2-re végződött összecsapása.

I. Korai kapott gól
Nehezen értelmezhető jelenség, hiszen lényegében a tavalyi szezon legjobb védelmét látjuk. Okozója lehet egy egyéni hiba, mint Vidalé a Crotone ellen, érthetetlen kezezés, mint Barelláé a Samp ellen, vagy szimpla balszerencse, mint Pellegrini Bastonin megpattanó lövése a hétvégén. Rendre az az ember érzése, hogy ártalmatlan szituációkból szerez gólt az ellenfél, mely ezáltal természetesen felül is lövi az xG-jét. Ám a fókusz hiánya, esetleges szeleburdiságok miatt hiba lenne nem elővenni a játékosokat. Utoljára hat fordulóval ezelőtt sikerült clean sheettel zárni a 90 percet, az előző három meccsen pedig rendre kétszer is zörrent Handanovic hálója.

II. Az Inter visszajön
Conte érkezésekor leszögezte: „No more pazza Inter”, és hát nem lett igaza, lásd első pont.  A Conte-féle csapatra viszont talán még inkább jellemző a vert helyzetből való felkelés, mint azt elődeinél láthattuk. Az Inter tehát még mindig őrült, de kellőképpen akaratos, és ha végül ki is kap, nem érezheti magát igazán megverve. A játékosok határozottan megérzik a vérszagot, és kihasználják a meccs azon periódusait, amikor az ellenfél kicsit meginog, és sebezhetővé válik, és erre kitűnő példa a Roma ellen 7 percen belül lőtt két gól, a Cagliari utolsó 20 perces betolása, a Torino elleni fordítás. Örök igazság azonban, hogy a kihagyott helyzetek ilyenkor is megbosszulják magukat, lásd Real-Inter 3-2, vagy Vidal seggre ülése ziccerben.

III.A vezetés leadása (jellemzően rangadókon)
Lazio, Atalanta, Möchengladbach, Roma. Sok-sok fontos mérkőzés, melyeket a helyzetek alapján illett volna lezárni, ám a csapat esélyt adott az ellenfélnek, ők pedig ezt ki is használták, és elvittek egy pontot. Mindenre van ellenpélda, jelen esetben a Napoli elleni 1-0, az igazság viszont sajnos az, hogy a játék képe semmiben nem különbözött a hétvégi meccsétől az utolsó 10 percet nézve. Ott Handanovic többször extrát védett, itt nem, igaz, hogy egy kicsit Di Bello játékvezetővel is foglalkozzunk, egy olyan gólt talán nem kellene megadni, ahol a támadó játékos könyöke végig a védő arcában van. A lényeg mégiscsak az, hogy az Inter nehezen őrzi meg az előnyét, és az ilyen szituációkban nem igazán tudja megtartani a labdát sem, vagy ha már az nem megy, úgy igazán olaszosan beparkolni a buszt, lassítani, tördelni a játékot, mint azt egy tipikus kiscsapat tenné. Conte szintén hajlamos újabban „elmeccselni” ezeket a szituációkat: láthattunk már teljesen szükségtelen szerkezeti átalakítást a Napoli elleni meccsen (csatár le, szélsővédő be) és miközben nem látunk a fejébe, fantáziánk sem elegendő ahhoz, hogy kitaláljuk, miért tűnt jó ötletnek egy Kolarov-Hakimi csere a 82. percben, vagy miért nyúlt megint vissza a teljesen indiszponált Perisichez. Persze tudjuk, bizonyos posztokra nincs elég minőségi csereember, frissíteni pedig néha muszáj. Az előny leadása azonban egy olyan visszatérő probléma, amivel Antonionak kezdenie kell valamit, lehetőleg minél előbb.

Mivel hétvégén Derby d’Italia következik, a mai, Fiorentina elleni kupameccs nem prioritás, Conte pedig megkavarhatja a kezdőt. Íme az agyonrotált 3-5-2-es felállás, Eriksennel registában:

Forrás: fcinternews.it

Bár személy szerint kedvelem a kisebb téttel rendelkező, kísérletezős meccseket, sajnos még mindig ott az emberi logikával megmagyarázhatatlan 15.00-ás kezdés problémája. Ha valaki ráérne, az élőben nézheti a Sport 2-n. Majd meséljetek, milyen volt.