Idegőrlés felsőfokon

Úgy látszik, ez az idény már csak ilyen marad: hiába tűnik papíron igen erősnek a keret, valamiért minden egyes meccs hasonló kotta szerint zajlik. A leginkább állandónak tekinthető dolog pedig az, hogy hátradőlős Inter-fellépés márpedig nem létezhet!

A Sahtar elleni fájó kudarcot feldolgozandó (meg a tabellára nézve egyébként is), kizárólag egyetlen dolog volt elfogadható vasárnap délben, a nem túl erős Cagliari otthonában: a győzelem. Lássuk, miket szűrhetünk le a tegnap tapasztaltakból!

  • Kezdjük a szárdokkal, ott is a leghátsó emberrel: Cragno nem először iratkozik fel “az Inter ellen életük védéseit bemutató kapusok” listájára. Jelentkezett négy-öt olyan megmozdulással, ami még éppen a földöntúli bravúr alatt helyezkedik el, és az bizonyos, hogy ha csak egy kicsit gyengébb napja van, ezt a három pontot sokkal simábban söprik be kedvenceink. Fájdalmas lehetett számára a győztes gól, aminél kijött a legnagyobb gyengesége: a posztján alacsonynak számító termete miatt a beadásokkal gyakran gyűlik meg a baja.
  • “Az Inter ellen életük gólját lövő futballisták” rovatba pedig Dimarco, Vlahovic és egyéb nevek után feliratkozott Sottil is. Meg kell hagyni, azt úgy nem volt könnyű eltalálni. Ha mondjuk a mostani Perisic kerülne olyan, vagy annál könnyebb helyzetbe… Várjunk csak…
  • Törzskommentelőnk, Captain vesszőparipájával tökéletesen egyet tudok érteni: Handanovicról legkésőbb a következő szezonban le kell kerülnie a bűvös szalagnak. Elsőre belegondolva nem tűnhet ez a probléma olyan fajsúlyúnak, holott aki futballozott valaha, biztosan átérzi, miért is mutat az a kis tárgy másként egy mezőnyben lévő “vezéren”. Nem véletlen gondolja ezt sok-sok edző is így.
  • A középpálya dinamikája még mindig teljesen másként fest, ha az örök sérült és rossz fizikai állapotban lévő Sensi is a pályán van. Egyszerűen megelevenedik ott minden, jobbra, balra, előre jönnek a passzok, olykor érkezik egy sikeres csel, irányváltás… Óriási szívfájdalom a kis olasz interes története eddig, és sajnos már sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha tavaly… Befejezni is felesleges a mondatot.
  • Egy másik gyakori hiányzó ismét felkerült a maródiak listájára: Alexis Sánchez az utolsó negyed órát (hosszabbítással együtt) fél lábon tudta le, folyamatosan és látványosan simogatva az ágyékát. Nem kérdés – nem elvitatva a tudását és amit egyébként hozzá tud tenni -, csatárposztra is érkeznie kell egy embernek télen, ha már Pintamonti nem élvez semmiféle bizalmat.
  • A játékkal összességében most semmiféle gond nem volt a találkozó nagy részében, egyszerűen a 2020/2021-es helyzetkihasználás már vérlázító szinteket karcol – és ez a legfőbb indoka annak, amiért szeptember óta csak az ideget esszük a meccseinket szemlélve.

 

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

 

Handanovic – Távolról sem állítom, hogy Sottil lövése védhető lett volna, de az a 60%-hoz közelítő hatékonysága egy kis fejvakarásra minimum okot ad – pláne ha hozzávesszük a nála örökkön örökké felhozott testbeszédét, ami szintén feszültté tudja tenni a legtöbb szurkolót. (5,5)

Bastoni – Hozta a tőle elvárhatót, egészen magabiztos focista lett belőle, már ilyen fiatalon is. Ha kicsit jobban céloz, gól is állhatna a neve mellett. (6)

De Vrij – Bár volt egy-két fura labdakezelési hibája, azért a neve mellett tetszelgő 9(!) tisztázás igen impresszív, még ha a képernyő előtt ülve a szemnek nem is látványos. Talán kijelenthetjük, hogy az utóbbi időben az ő formája is helyreállt nagyjából. (6)

Skriniar – Ha már formajavulás: azt is le merem írni, hogy a szlovák – amennyire tudásából és tehetségéből telik – elsajátította a háromvédős szisztémát, ennél többet már nemigen fog tudni nyújtani. Egy az egyben újra nehéz már őt levenni, visszatért a mindent elsöprő határozottsága, és olykor még a támadásokba is besegít egy-egy jó passzal. Nagy balszerencséje volt a hazaiak gólja előtti blokkjával. (6,5)

Perisic – Rengeteg jó lehetőséget puskázott el a bal szélen – sokszor került előnybe védőjével szemben, igazi profitot viszont (egy sárga lapon kívül) nem tudott ebből összehozni. Az első félidő lefújása előtti, ziccerben eltört labdája csak hab volt a tortán. Bár hátul akadt pár jó pillanata, cseréje jogos volt, én pedig továbbra is amellett vagyok, hogy neki mihamarabb távoznia kell. (5)

Eriksen – Ott folytatta, ahol szerdán abbahagyta: gólpasszok, gól is állhatott volna a neve mellett, de sajnos Cragno és Fortuna minden próbálkozást megakadályozott. Aztán – nagyjából negyed óra elteltével – mintha elvágták volna, játékba is alig avatkozott, szemre folyamatosan rossz helyeken próbált labdát kérni, a védekező statisztikáinál pedig minden rubrikában egy nagy, kövér 0 állt lecserélésekor. Teljesen felesleges reménykedni, ez a hajó sajnos elment… (5,5)

Brozovic – Nagyjából nyugodt 90 perce volt, néhány pontrúgással, illetve két fontos szereléssel vétette magát csupán észre. A társait persze a szokásos, Brozo-módon mozgatta, ebbe beletartozott az, hogy többször sikerült védelmi vonala(ka)t átjátszani pontos passzaival. (6,5)

Barella – Csapatkapitány-matéria. Nem először fordul elő a szezonban, hogy ő veszi a hátára a csapatot egy kulcsmegmozdulással – na, most rögtön kettővel is jelentkezett, tökéletes kivitelezésekkel. Mindig megijedünk, amikor a földön marad (fordulónként úgy három-négy alkalommal ez előfordul), ugyanis abszolút kulcsszerepe van a jelenlegi Interben(8)

 

Darmian – Ismét megtette, ami tőle telt: hátul átjátszhatatlan, a másik térfélen pedig újfent kevésen múlt, hogy feliratkozzon a kanadaira. A legjobb (de mindenképp a legstabilabb) szárnyvédő ebben a szezonban. (6,5)

Lukaku – Mintha kissé kihatással lett volna rá a BL-kiesés. Bár gyengén ugyan nem focizott, de helyzeteit kihagyta, egy idő után pedig (ismét) frusztrálttá, hovatovább sápadttá is vált. Az utolsó pillanatban aztán kiadhatta magából a dühét, egy számára játszi könnyedséggel megoldható szituációt fejezett be úgy, ahogy kell. Nagy szükség lesz a jó Romra a bajnoki menetelésben. (6)

Sánchez – Próbálkozott becsülettel, ment izomból elejétől a végéig: ez is lett a veszte, az utolsó negyed órát húzódással sántikálta végig. A sérülése előtt olykor már annyira akart minden labdát magának, hogy zavarta is társait, Hakimit például sikeresen “szerelte” két alkalommal. Őt is a szárd kapus akadályozta az egyéb dolgok elérésében. (6)

Hakimi – Neki nem hagytak annyi teret, mint Darmiannak, de a rövid ideje alatt is sikerült két helyzetet kialakítania társainak, sőt, be is találhatott volna, ha Alexis nem akadályozza egy beadásnál. (6)

Sensi – Rögtön “megmozdul” a pálya azon része, ha ő beáll. Sokat volt játékban, kérte a labdákat, előrefelé játszott, emiatt is igen komoly a 21/21-es passzmutatója. A gólokban is fontos szerepe volt, egyrészt mindkét szögletet ő végezte el, másrészt egyik alkalommal az ő lövését blokkolták az alapvonalon túlra. Kulcsszerepe lehetne… Sajnáljuk. (7)

Young – Még gólszerzési lehetősége is akadt – ettől függetlenül most inkább csak szürke volt, még annyit sem tudott az oldalán hozzátenni, mint Perisic. (5)

Martínez – Assziszt, jó lövés, egy-két okos továbbítás, egy butus labdavesztés. Nem vesztegette a pályán töltött idejét. (-)

D’Ambrosio – Nagy szerencse, hogy maradt még cserelehetőség a csodaember behozatalára. (-)

Conte – A gameplan abszolút működött, most nem volt probléma ilyen tekintetben – ha a “fiai” jobban céloznak, sokkal, de sokkal simább győzelem születhetett volna. Dicséretes volt, hogy hamarabb reagált cserékkel a mérkőzésfolyamra, illetve a formációváltás is fejbiccentést érdemel – még ha nem is egyértelműen utóbbi generálta a fordítást. (6,5)

 

Képek forrása: inter.it, sportsnet.ca, eurosport.it