A szünet előtt teljesen vállalható meccset játszott az Inter a Real Madrid ellen, sőt, egészen eksztatikus élménnyé is válhatott volna a találkozó, amennyiben a fordítás is összejön Martíneznek vagy Perisicnek. Pár héttel ezt követően, a Torino ellen aztán pontosan ekkora hátrányból sikerült három pontot csinálni, ez pedig talán némi bizakodásra is adhatott volna okot a heti BL csörte előtt, karöltve a Real féltucat hiányzójával. Jött is a hidegzuhany.
Illúziókba persze nem ringattuk magunkat. A madridiak kerete erősebb az Interénél, Ramos, Valverde és Benzema hiányát is meg tudják oldani ha kell, a középpályás soruk pedig olyan minőséget képvisel, amit Olaszországban például rég nem láttak focipályán. Ez utóbbi rögtön nyerési pontnak is bizonyult, hiszen hiába nyerhetett volna papíron csatákat De Vrij Diazzal, vagy mondjuk Lukaku Nachoval szemben, ha a középpálya képtelen mit kezdeni a Modric-Kroos-Odegaard trióval. A játék tempóját tehát az első perctől a Real diktálta, a mi oldalunkon a hétvégén remekelő Vidal ezúttal szörnyű napot fogott ki, Barella szokásához híven rengeteget melózott, de borzasztó rosszul ért Nachohoz a tizenegyeshez vezető helyzetnél, Gagliardini pedig sajnos nem táltosodott meg. Maradt tehát ismét az eredmény után való futás.
Az első 30 percből lehet ugyan következtetéseket levonni a meccs egészére, de a futball nem olyan sportág, ahol ezek a következtetések túl sokat jelentenek. Vidal kiállítása pedig elvette az esélyt a csapattól, és tőlünk szurkolóktól, hogy megtudjuk, mi történt volna a következő 60 percben ha nincs az emberhátrány. Lehet, hogy semmi, lehet, hogy olyasmi, ami az előző fordulóban történt 2-0-nál. Ami Vidalt illeti, engem speciel nem zavart túl sokáig, hogy ex-gobbo játékost igazol a klub. Lehúzott pár szezont a zebraszínű erkölcsi fertőben, de ha immár itt akar játszani, azt a megfelelő színvonalon természetesen megteheti. Sajnos amit szerdán tett, az nem üti meg az elvárt szellemi színvonalat. Eldobni a továbbjutás reményét egy jogosan meg nem adott tizenegyes miatt elképzelhetetlenül ostoba dolog, ezen a szinten pedig egyszerűen nem férhetne bele. Tudjuk, hogy nem tud uralkodni a vérmérsékletén, hisz volt már példa hasonlóra, de mifelénk úgy tartják: okos ember nem lép kétszer ugyanabba a szarba.
Vidal mellett az este főszereplője Anthony Taylor játékvezető, aki pedig végletesen anális személyiségről tett tanúbizonyságot. Persze minden JOGA megvolt két sárga lap kiosztásához egy ilyen helyzetben, mindezt 10 másodpercen belül megtenni azonban a lehető legszigorúbb ítélet. Talán szánhatott volna akár 15 másodpercet is arra, hogy a játékosok megnyugodjanak, mielőtt megpecsétel egy sorsdöntő BL találkozót. Az őt érő kritikát sértődöttségében (tulajdonképpen azonnali) piros lappal viszonzó Taylor az tekintélyelvűség olasz mestere, Gianluca Rocchi legszebb napjait idézte. Hogy mi zajlott le közte és a VAR-t kezelő kolléga között, nem tudjuk, de összességében ha az első tizenegyes-gyanús eset visszanézése szükségtelen is volt, a második félidőben Gagliardini lerántása után elmaradó büntetőre tényleg nincs magyarázat, legfeljebb a már említett sértődöttség.
A továbbjutás innentől csak két győzelem esetén jöhet szóba, a Real pedig le kell, hogy győzze a Mönchengladbachot. Egyetlen probléma, hogy a spanyoloknak vélhetően egy döntetlennél nem kell majd több a csoportelsőséghez, és egyébként sem biztos, hogy bírnak majd a jelenleg a csoport élén tanyázó BM-el. Legfeljebb jön megint az Európa-liga, a Sevillát ott már úgysem látjuk viszont.
A Serie A-ban viszont egy másik mumus vár a csapatra hétvégén, az új olasz szuperedző, Roberto De Zerbi vezette Sassuolo. A fekete-zöldek három ponttal az Inter felett tanyáznak a tabellán, két pontra a Milantól, mondhatni tehát, hogy elkapták a fonalat idén. Nekünk pedig 8 forduló után, 50%-os győzelmi mutató mellett a győzelemnél rosszabb eredmény, hát… nem fér bele. Conténak fájhat a feje, az Inter ugyanis tényleg nem nyerni jár Sassuolóba (hacsak nem 0-7-re). Tavaly persze összejött a győzelem egy elképesztő nehéz meccsen, aztán jött a még most is elborzasztó hazai, agyonnyert, öt méterről felső lécet kilövő Gagliardinivel fűszerezett, a bajnoki reményeket mélyre elásó 3-3. Tipikusan az a forgatókönyv, ami után az ember napokig vonakodva kattint rá bármilyen sportoldalra, és a következő mérkőzés elé is fejfájással ül le. De persze végül azért csak leül.
A Sassuolo ereje a támadófociban, ezen felül a támadásba való gyors átmenetekben rejlik, elsősorban a szélek kiaknázásával. Kulcsembereik nevét jól ismerjük az eredményjelző tábláról: Boga és Berardi is büntette már meg az Intert, ők tükörszélsőként törnek belefé, a tizenhatos felé játszott labdákért pedig Caputo jelentkezik. De Zerbi filozófiájához hozzátartozik a szélsőhátvédek igencsak offenzív szerepköre, a háromvédős, wingbackes formáció sem idegen tőle, viszont pont emiatt kontrázhatóbbak, sebezhetőbbek az átlag olasz csapatnál. Buszt kapu elé parkolós felfogásra tehát nem kell számítanunk, viszont isten mentsen attól, hogy ők kerüljenek olyan helyzetbe, ahol kontrákat vezethetnek Skriniarékra.
Az Intert érintően kivételesen nem kell egy zsák sérültről vagy betegről beszélnünk, Brozovic a jelek szerint újra bevethető, sőt Sensi is visszatért, így olyan játékost aligha találunk a hiányzók listáján, akit jó ízlésű ember a kezdőbe nevezne szombat délután. Conte legnagyobb problémája ezáltal a rendszeresen játszó játékosok erőnlétének kezelése lehet, illetve a több szempontból embert próbáló szerdai meccs mentális feldolgozása. Kérdés, mekkora áldozatot fog hozni a rotáció oltárán, ki mer-e hagyni kulcsjátékosokat már a Möchengladbachra gondolva, mert bizonyos szempontból ez is érthető lenne. Másrészt viszont nehéz elképzelni, hogy az egyébként non-stop játszó Barella vagy Lukaku pont most ne kezdene, hiszen jó eséllyel heteken belül a Serie A lesz a szezon egyetlen fontos színtere, így a pihentetés egy ilyen csapat ellen egyszerűen nem fér bele. Kezdőt jósolni talán még kicsit korai, az előrejelzések szerint viszont Hakimi, Bastoni és Young maradhatnak ki:
Várható kezdő:
Handanovic; D’Ambrosio, De Vrij, Skriniar; Darmian, Barella, Gagliardini, Perisic; Vidal; Lukaku, Lautaro.
Kezeljük a helyén, de a madarak azt csiripelik, hogy ez a kezdő akár négyvédős rendszerben is felrajzolható. 🙂
A mérkőzést a Digisport 2-n nézhetjük meg, 15.00-kor.