Mivel az Inter számára egyelőre abszolút nem a gálázásról szól az idei szezon, az elmúlt két hétben talán kevésbé voltunk elkeseredve azért, hogy nem csodálhattuk kedvenceinket. Ebben az időszakban a magyar válogatott több szép pillanatot is okozott nekünk és csapatunk válogatott játékosai is összességében pozitív élményekkel térhettek haza. Most viszont ideje visszatérni a realitás talajára és egy rövidke összegzés után vegyük is át, hogy mi vár a kék-fekete játékosainkra az elkövetkezendő hetekben.
Összesen 16 Inter játékos kapott meghívót hazája válogatottjába. A korábbi Nerazzurri tréner, Roberto Mancini eredetileg Barellának, Gagliardininek és D’Ambrosiónak szánt szerepet, de végül az élet úgy hozta, hogy Bastoni is bekerült a felnőttek közé. Ha már ott járt a fiatal Conte-tanítvány, akkor Acerbi párjaként előbb zsebre tette Lewandowskit, majd kezdőként végigjátszva a bosnyákok elleni mérkőzést ő is részese volt az olaszok Nemzetek Ligája sikerének. Barella is hasonlóan sokat játszott, igaz, számára ez már egyáltalán nem szokatlan, a másik két játékosunk pedig egy barátságos meccsen villanthatta meg tudását.
Nincsenek horvát mérkőzések Perisic és Brozovic nélkül, igaz, utóbbi sajnos pozitív koronavírus tesztet produkált, miután a törökök elleni barátságos mérkőzés félidejében kiderült, hogy Vida is hordozó. Perisic ezzel szemben végigtolta mindkét NL meccset; az ő esetében a legszomorúbb talán az, hogy még mindig úgy kell beszélnünk róla, mint Inter játékosról.
Kolarov is megkapta a szokásos meghívóját a szerb szövetségtől, igaz, pályára ezúttal nem lépett – nemrég egyébiránt róla is kiderült, hogy Covidos, jobbulást kívánunk neki. Hakimi szorgosan futkározott a marokkói válogatott jobb oldalán, Messi számára Martínez megint ideális partnernek bizonyult, Lukaku pedig a belgáknál is megállíthatatlan volt.
Vidal két meccsen három gólt szerzett Chile színeiben, igaz, még így is sikerült összehozni azt a bravúrt, hogy kikaptak Venezuelától – ezen a meccsen ,,szerencsére” Sánchez is végig a pályán volt. A La Roja szövetségi kapitánya egyébként élesen kritizálta az Internél alkalmazott edzésmódszereket, hiszen szerinte ez az oka annak, hogy a csapat hetese szinte soha nincs száz százalékos fizikai állapotban.
Skriniar ugyan öngólt vétett az észak-írek elleni pótselejtező utolsó perceiben, de északi szomszédaink a hosszabbításban így is sikeresen kiharcolták az EB részvételt. De Vrij a hollandoknál most stabil kezdőnek számít De Ligt és van Dijk hiányában, Pinamonti pedig az olasz U21-eseket erősítette.
A válogatott szünet minden kétséget kizáróan Eriksen egyik legnagyobb boldogságforrása, aki a klubcsapatában bemutatott érdektelen és langyi produkciót követően rendszeresen brillírozik Dániában – ezúttal az ő duplájával sikerült legyőznie a dánoknak Izlandot. Christian párja egyébként áldott állapotban van; gratulálunk a születendő babához, ugyanakkor reméljük, nem fog utólag kiderülni, hogy Vertonghen az apuka.
,,Na, nehogy már azt hidd, hogy Milánóban is te vagy a király!”
Kép forrása: Interista Medio
Most viszont térjünk is rá az elkövetkezendő három hétre, amely elsősorban a BL meccsek miatt lesz kulcsfontosságú. A csapatnak az eddig mutatott játék alapján minimum négy ponttal kellene állnia – a Mönchengladbachot sajnos csúnyán felhozták a fiúk és végül örülni kellett a döntetlennek, a Sahtar ellen viszont tanár-diák párharcot láthattunk -, a jelenleg birtokban levő két egység viszont nagy aggodalomra adhat okot. Az előbb említett csapatok ellenében mindenképp kötelező lesz a győzelem, a Madriddal szemben pedig jó lenne nem tökön szúrni megint saját magunkat és legalább egy x-et összehozni.
Ugyan a hírek szerint tele van sérült és covidos játékosokkal Zidane csapata, náluk a cserepad is borzasztóan erős, ezen felül a tar mester hozott magával egy olyan mentalitást a királyi gárdához, amelyről mi, Inter szurkolók csak álmodni merünk. Ráadásul a második egymás elleni mérkőzés számukra is fontos lesz, így személy szerint egy kínkeserves 1-1-et vizionálok, 70-30%-os labdabirtoklással a mi javunkra, mely során Lukakuék majd a nyolcvan valahányadik percben fognak tudni egyenlíteni. Persze ne legyen így, és húzzuk be ezt is!
Összességében elmondhatjuk, hogy az idei BL szezon közel sem úgy alakul, ahogyan azt vártuk volna a csoport kialakulásakor és bizony sürgősen rendezni kell a fejekben a dolgokat ahhoz, hogy meglegyen a továbbjutás. A játékkal talán nem volt baj, sokkal inkább a kapu előtti töketlenkedés az, ami komoly pontokba kerül a csapatnak. Ezen mindenképp muszáj lesz változtatni és akkor még a védelem megingásairól, vagy a kedves sporttársak tevékenységéről nem is beszéltünk.
A bajnokságban már közel sem ilyen vészes a helyzet – igaz, a szintlépéshez szükséges lenne mégtöbb meccset behúzni.
Mielőtt rátérünk a következő néhány hét eseményeire, vessük össze a tavalyi eredményekkel az ideieket.
Inter 4-3 Fiorentina
Az előző szezonban összesen két pontot szereztünk a lilák ellen, most, a minőségi kispadnak köszönhetően már sikerült rögtön hárommal indítani.
Benevento 2-5 Inter
Helyettesítsük be Inzaghi csapatát valamelyik tavalyi kiesővel, akiket tavaly oda-vissza megcsaptunk; ugyanez a cél idén is az ilyen kiscsapatokkal szemben, hozzátéve, hogy Pippo gárdája egyelőre meglehetősen jól mutat.
Lazio 1-1 Inter
Tavaly idegenben nem sikerült a pontszerzés Róma szebbik fele ellenében, úgyhogy akár mondhatnánk is, hogy javultunk. A száraz tényeket árnyalja, hogy ugyanaz volt a forgatókönyv, mint a Borussia ellen a BL-ben, a jó kezdést nagy visszaesés követte, melynek hatására az ellenfélnek a győzelemre is megvolt a sansza.
Inter 1-2 Milan
Hosszú évek után a Milannak itt volt a nagy esélye, hogy Madonninát nyerjenek és ugyan Hakimiék kihagyott helyzeteit vizsgálva az iksz még így is reálisabb lett volna, a kuzinok végül Ibra vezérletével kihasználták, hogy az Internél a fele csapat kihagyni kényszerült a találkozót. Tavaly oda-vissza megcsaptuk őket, úgyhogy ez a vereség nem mutat jól, de tavasszal helyre áll a világ rendje, efelől nincs kétségem.
Genoa 0-2 Inter
Ezek a meccsek tavaly is megvoltak; idén is meg kell, hogy legyenek.
Inter 2-2 Parma
Hazai pályán legutóbb sem sikerült megverni Gervinhóékat, sőt!… Az ilyen meccsek azok, amelyeket könyörtelenül be kell húzni a Scudettó megszerzése érdekében.
Atalanta 1-1 Inter
Gasperiniék vendég -és Inter -szeretét ismerve jó eredmény az x, igaz, a legutóbbi látogatásunkkor három ponttal távozhattunk.
Ezeken a meccseken az előző szezonban tehát 14 pontot gyűjtöttünk, idén van 12, koronavírussal, brutális terheléssel, mindennel együtt. Mindezt csak azért hangsúlyozom, mert sokak szerint egy egészen borzalmas idénynek vagyunk eddig tanúi.
Nem vitatom, a védekezés szörnyen nézett ki az első fordulókban – a Milan elleni meccs is ezen ment el – és a helyzetkihasználásban sem jeleskednek játékosaink, de könyörgöm, hét forduló után még sosem avattak bajnokot és senki nem csúszott le a BL helyekről.
A 15/16-os szezonban a Juventusnak hét forduló után nyolc pontja volt, míg az Internek tizenhat. Végül tudjuk, hogy mi lett.
De hozhatnám példának a 17/18-as szezont is, mikor decemberig veretlenül vezettük a campionatót, majd a legvégén örültünk, hogy a Lazio elleni mákos győzelemmel bementünk a top4-be.
Most pedig nézzük az elkövetkezendő meccseket.
Vasárnap délután a Torinót fogadjuk és ha nem sikerülne győzni, akkor az én türelmem is vészesen fogyni kezdene. A bikákat tavaly is oda-vissza ,,levarrtuk”, így miután Giampaolóval csak még gyengébbek lettek, ezúttal is kötelező lesz a győzelem.
Jövő szombaton a Sassuolóhoz látogat szeretett csapatunk és ennek gondolatára nem hiszem, hogy csak az én ajtómon kopogtat a gyomorgörcs. A Roberto De Zerbi vezette alakulat brutálisan jó támadófocit tol, de ha tényleg a bajnoki cím a cél, akkor ezeket a meccseket sem szabad elbénázni. Minimum egy döntetlent várok, de a tavalyi 4-3-as győzelmet is bármikor aláírnám.
December ötödikén, szombaton a Bologna jön a Meazzába. Ha volt olyan meccs, amin nem is olyan régen agyf@szt kaptunk, akkor ez volt az. Hazai pályán csak a győzelem jöhet szóba, még a Mihajlovic vezette, Palacio mágikus tincsétől feltüzelt bolognaiakkal szemben is.
Az erőltetett menetet végül egy szardíniai túra zárja, ahol szintén nagyon nehéz lesz megszerezni a győzelmet, de talán az önmagát újra felépíteni próbáló Di Francesco csapata még a bajnokság ezen szakaszában sebezhető lehet. Sajnos az x itt is benne van a pakliban, főleg, ha Godín terminátor napot fog ki a védelem tengelyében. Ráadásul azt se feledjük, hogy egy brutális sorozatot fogunk lezárni ezzel a bajnokival – itt már azt is tudni fogjuk, hogy a BL csoportban mi lett a végeredmény.
Reméljük, hogy
- végre bemennek a helyzetek
- Kolarov ugyan felépül, de nem fog játszani
- Conténak nem kell az eddig megszerzett trófeáira hivatkoznia, ha szóba kerül az éves fizetése
- a mélyen tisztelt bírói kar pedig szintén összeszedi magát.
Forza Inter!