Mintha csak tegnap lett volna, hogy megmérkőztünk Madrid harmadik(?) számú csapatával, máris jön a következő összecsapás. Rolkó nem győzött magyarázkodni, amiért le kellett mondania az előző kör értékelőjének megírását, ugyanakkor egy Nerazzuri Blog olvasó amellett, hogy megbocsát, egyben nem is felejti el azt, mikor a gyászos 16/17-es idény végén már szinte csak a fentebb említett szerzőtárs tartotta egyedül a frontot. Hiánypótlásképp gyorsan végigszaladunk a Getafe elleni győzelem kulcsmomentumain, majd rá is térünk a ma esti feladatunk kivesézésére.
A spanyolok ellen tulajdonképpen tökéletesen azt kaptuk, amire előzetesen számíthattunk. Mivel Conte teljesen ugyanazt a kezdő tizenegyet küldte pályára, mint amelyik néhány nappal korábban bebiztosította a második helyet a bajnokságban, nem volt meglepő, hogy a Getafe kezdett lendületesebben. Az első húsz percben momentuma sem volt az Internek, míg José Bordalás együttese tökéletesen játszotta azt, amit igazán tud. Hogy ez mit is jelentett?
– magas presszinget
– párharcok kikényszerítését és azok megnyerését
– az ellenfél letámadásának átrúgdosását
Őszintén szólva nem tudom, hogy Handanovicot bosszantotta-e az, hogy nem ő kapta a Serie A legjobb kapusának járó díjat, az viszont tény, hogy az első félidő első felében mindent megtett azért, hogy bizonyítsa: rossz helyre került az elismerés. A csapat számára az áttörést viszont egy Lautaro Martínez megindulás és kapuralövés jelentette a huszonötödik perc környékén; ezt követően az Inter már uralni tudta a középpályát és végül egy egészen kiváló Bastoni-Lukaku összjátékot követően utóbbi volt eredményes, ezzel megszerezve a vezetést.
A második játékrészben is volt egy gyenge húsz perce a csapatnak, ezt használhatta volna ki a Getafe, azonban Molina mellérúgta a büntetőt, nálunk pedig tökéletesen ült az Eriksen-Brozovic csere, a dán néhány perccel a beállása után már be is állította a végeredményt.
Most viszont el is jött az ideje annak, hogy a jelenre koncentráljunk, hiszen ma este a Bayer Leverkusennel játszunk az elődöntőbe jutásért. A német csapat az ötödik helyen végzett hazája bajnokságában, nem sokkal lemaradva a Bajnokok Ligájáról. Az ősszel egyébként még ők is a BL-ben vitézkedtek, azonban a csoportkörből nekik sem sikerült a továbbjutás.
Ha csak a játékosaikat vesszük, túl nagy különbség nincs minőségben az ő és a mi keretünk között. A Gera és Stieber által már felavatott Lukas Hrádecky áll a kapuban, a védelemben ott van az örök ígéret Jonathan Tah, aki csak FIFA-ban jó, a középpályától kezdődően pedig bőven van választási lehetősége a korábban már EL döntőig eljutó Peter Bosznak. Az Ajax és a Dortmund egykori vezetőedzője ezeken a posztokon olyan játékosokkal dolgozhat együtt, mint Lars Bender, Leon Bailey, Charles Aránguiz – ő ma biztosan nem lesz -, Kevin Volland, Karim Bellarabi, vagy a nagycsapatok által már körüludvarolt Kai Havertz.
Érdekes kis mérkőzés lesz, hiszen mindkét csapat szereti dominálni a játékot, ugyanakkor az esetenként veszélyes kontráktól sem határolódik el egyik együttes sem. Annak ellenére, hogy a németek is alkalmazzák időnként a háromvédős szisztémát, nagy valószínűséggel ők egy jóval modernebb, 4-2-3-1-el fognak felállni.
Ami az Intert illeti, sok helyen nem várható változtatás. Nyilván meg sem lepődtök már, hogy én Alexist szívesebben elnézném kezdőként Martínez helyett; nem tudom, hogy erre mennyi esély van, mint ahogy arra sem, hogy Skriniar visszavegye a pozícióját Godíntól. A középpályán a szokásos Gagliardini, Brozovic, Barella trió várható. Gag egyébként talán Vecinónál is megosztóbb a szerzők körében; míg vannak, akik szerint abszolút érthető a rendszeres játéka, hiszen kurva jó volt az előző meccseken, addig van egy másik blokk, akik szerint maximum az idei Torinóban számított volna ő minőségi játékosnak – én bevallom férfiasan, az utóbbi részleghez tartozom. Az viszont kétségtelen tény, hogy magához képest tényleg fejlődött az utóbbi időszakban, illetve ameddig Barella és Brozovic ennyire király performanszokat tudnak hozni úgy, hogy ő van mellettük harmadikként, azt mondom, békéljünk meg vele.
Conte edzőként eddig egyszer szerepelt az Európa Ligában, akkor az elődöntő volt a végállomás. Amennyiben most is sikerülne eljutnunk odáig, akkor reális esélyünk lehetne a döntőre, igaz, a Sahtar, vagy a Basel is okozhat meglepetéseket – Gróf Antal edzői karrierjében ezekkel a meglepetésekkel a nemzetközi színtéren abszolút számolni is kell. Mindenesetre előbb egy borzasztóan nehéz mérkőzésen kellene kivívnunk a továbbjutást a Bayer Leverkusen ellen.
Nem segít az sem, hogy a Nerazzurri Blog szerkesztőségének budapesti magja közös meccsnézést tart; az ilyen alkalmak eddigi mérlege nagyjából 200 vereség, 5 döntetlen és talán egy győzelem. Jó szórakozást kívánunk az Uraknak, ugyanakkor ha kiesünk, tudjuk, kiknek a nyakába kell varrni a dolgot. <3
Várható kezdőcsapatok:
Inter (3-5-2): Handanovic; Godin, De Vrij, Bastoni; D’Ambrosio, Barella, Brozovic, Gagliardini, Young; Lautaro, Lukaku.
Bayer Leverkusen (4-2-3-1): Hradecky; S. Bender, L. Bender, Tapsoba, Sinkgraven; Demirbay, Palacios; Wirtz, Havertz, Diaby; Volland.
TV: Digi1, 21:00
Forza!!!