Az elmúlt hetek, napok mentális összeomlása után úgy kellett a három pont, mint egy falat kenyér. Bár különösebb jelentősége nincs annak, hogy a második, harmadik netán a negyedik helyen zárjuk a szezont, mégis, sorsok dőlhetnek el a következő hetekben.
A meccs előtti Brozo-, illetve e-mail botránnyal nem szívesen foglalkoznék most, de az tény, hogy a restartot követő eredmények miatt már eleve pocsék hangulat uralkodhatott a csapatnál, ezen a történtek sem javíthattak. Hiába dőlt el minden lényeges kérdés a bajnokság befejezését illetően – BL kvali, aranyérem-, így is óriási a nyomás Contén és a játékosokon. Néhányan szinte biztosan nem lesznek már Milánóban ősztől, míg másoknak a következő hetekben kellene bizonyítaniuk, hogy legalább a keretben jusson helyük.
Conte helyzete is érdekes. Bár nehezen tudom elképzelni, hogy távozzon, de ha valakiből kinézem, hogy egyik nap úgy kel fel, hogy neki már nincs kedve itt kínlódni, akkor az ő. Járna neki még egy év, egy olyan szezon, amikor nem Borja Valeróban, Gagliardiniben és Ranocchiában kelljen bíznia, ha épp rotál.
Az elmúlt hetek erőltetett menete során mindenki láthatta, hogy mennyire behatároltak a Mister lehetőségei és nem mennyiségre, hanem minőségre. Tegnap este a kisebb sérüléssel bajlódó Lukaku helyett a remek formában játszó Alexis kezdett Lautaro mellett. Skriniar pihenőt kapott, Eriksen meg egyszerűen formán kívül van, mindketten a padon ültek.
Az első félidő egyszerűen katasztrofális volt. Ötlettelen, lassú, bármilyen váratlan húzást nélkülöző támadások meg egy irdatlan Handanovic baki, ami után azt hittük, hogy itt az újabb vállalhatatlan este. Ha van meccs, amikor egy ilyen kapott gól és hangsúlyozom, ILYEN kapott gól demoralizáló tud lenni, akkor az a tegnap esti volt.
Elkeserítő volt látni, ahogy a Godin-D’ambro (!!!) duó próbálja megbontani a Toro védelmét a jobboldalon. Mondjuk jobb, mint a Schelotto-Jonathan duó, de azért na… Egyedül Alexis Sanchezben piskálolt valami, de ő is pontatlanul játszott a támadóharmadban. Cserébe folyton megjátszható volt, üresbe mozgott. kereste a lehetőséget az egyébként gyenge lábakon álló Toro védelem feltörésére. Sikertelenül
A második félidőben egy másik Inter jött ki a pályára. Nem sziporkázott ez sem, nem táncoltatta a fülén a bogyót ez sem, de iszonyatosan akart nyerni. És azok a játékosok fordították meg Alexis Sanchez és Young személyében a meccset, akiktől semmit sem vártunk az utóbbi években nyújtott teljesítményük alapján, ám relatíve sokat kaptunk tőlük. Young ismét gólt lőtt, még hozzá egyenlítőt, míg a chilei hozta a szokásos gólpasszát, sőt gólpasszait. Az angol gólja után Contét mutatta a kamera, akit rég láthattunk ennyire szenvedélyesen örülni egy gól után. Hatalmas nyomás van rajta is.
Young egyenlített, Godin bólintott, Lautaro meg eldöntötte.
Fontos győzelem ez és nem feltétlenül azért, mert a második helyre léptünk fel, mintsem inkább a lelkeknek jelenthet némi gyógyírt, olyanoknak, mint Gagliaridni és Godín, mindketten jól játszottak, és végre Lautaro is gólt lőtt. Fejezzük be ezt a bajnokságot tisztességesen, ennyi maradt nekünk idénre. Na meg egy esetleges EL győzelem, de ez már másik poszt témája lesz…
Összefoglaló