Mumusok közt

Nem kedvencünk a Sassuolo, persze nem egy ellenszenves csapat, de valahogy az utóbbi időben nagyon nehéz ellenük, és csak néha-néha sikerült a három pontot megszerezni. Hol vannak már azok a hétgólos győzelmek… Most sem örülhettünk a végén, sőt azt hiszem többünk nevében mondhatom, hogy borzasztó demoralizálóan hatott ez az utolsó percekben elszórakozott győzelem. Keseregni azonban nincs több idő, az Inter ugyanis máris utazik Parmába, ahol a hazai csapat pedig szintén szeret pontot rabolni a kék-feketéktől

Hánytorgassuk azért fel a szerdai eseményeket kicsit: Conte a Samp meccshez képest öt helyen változtatott, amit meg is értünk, és nem is. Fontos a rotáció, hiszen mostantól végig háromnaponta fognak jönni a mérkőzések, ugyanakkor ha az összes változtatással tulajdonképpen “hígítod” a kezdőt, az könnyen visszafelé sülhet el. Annak rendje és módja szerint az öt változtatás közül egyedül Biraghi vált be, az pedig megint más kérdés, hogy őt is lecserélte Conte, a helyére beálló Ashley Young viszont már nem éppen élete meccsét játszotta. De végül Borját vagy Mosest is szívesebben néztük mint Gagliardinit, akit ugyan dícsértünk a Samp ellen, ezúttal megint pokoli volt, és azzal a kihagyott helyzetével is feltette az i-re a pontot. Candreva kihagyott ziccerének sem örültünk, de ő azért kiosztott egy gólpasszt, ráadásul a probléma itt egyértelműen a kapott gólokkal van, nem azzal, hogy nem rúgtunk eleget. Egy Conte-csapattól pedig főleg nem azt várnánk, hogy buta hibákkal 3 gólt kapjon egy Sassuolotól otthon, illetve hogy a 86. percben megszerzett vezetés után még a maradék időben leadjon két pontot.

És akkor itt a lehetőség javítani, csak épp borzasztó nehéz lesz. A Parma látott már szebb napokat, ám jelenleg hetedikek. Ez óriási szó, ha azt vesszük, hogy a klub 5 év leforgása alatt becsődölt, újraszületett, három év alatt három divíziót ugrott, és most újra itt van, hogy ezúttal Crespo, Asprilla és Chiesa helyett Kulusevskivel, Corneliussal és Gervinhoval sanyargasson minket. Ősszel sem sikerült nyerni ellenük, akkor ráadásul Gervinho mellett az éppen az Intertől szerzett Karamoh is betalált. Azt hiszem Dimarco tavalyi bombája óta tudhatnánk, hogy nem jó ötlet fiatal játékosokat elboltolni nekik, mert így állnak bosszút. Karamoh-val akár újra találkozhatunk is, de a korábban említett triótól jobban félünk: kontrában gyilkos ez a Parma, ami veszélyes lehet ránk nézve, ha a két szélső mögött túl sok terület nyílik. Kulusevskit nem véletlenül igazolta le a Juve, remekül bánik a labdával, Cornelius pedig jó formában játszik, hétközben egy mesterhármast hintett a Genoának.

Az Inter oldalán tetézi a gondokat Skriniar és Brozovic hiánya, míg Sensi és Vecino lábadozásához már szinte hozzászoktunk. Nincs jó előérzetünk, de ne legyen igazunk. Természetesen ez egy hozható meccs, főleg ha fejben sikerül helyretenni pár dolgot, ami a Sassuolo elleni mérkőzésen annyira hiányzott.

Hivatalos kezdő: Handanovic; Godín, De Vrij, D’Ambrosio; Candreva, Barella, Gagliardini, Biraghi; Eriksen; Lukaku, Lautaro.