Hiába a címben foglaltak, nem lennénk Nerazzurri blog, ha valamilyen módon nem emlékeznénk meg a Ludogorec Razgrad elleni oda-visszavágóról – mert néhány óvatos következtetést azért le lehetett vonni ezekből is.
A két meccs valóban nem érdemel sok szót, így hát elég megemlíteni, mi tűnt jónak, illetve kevésbé biztatónak a bő 180 perc alatt.
Kezdjük a negatívumokkal:
- Esposito egészen szörnyű beállása. Ha a végén nem adott volna egy jó keresztlabdát, lényegében értelmes megmozdulás nélkül hozta volna le a tegnapi partit. Zsenge kor ide vagy oda, annál azért többet várunk (pláne egy ilyen együttes ellen), hogy szó szerint emberhátrányt jelentsen a jelenléte.
- Martínez formája és attitűdje. A téli pletykák óta nem olyan koncentrált az argentin, mint amikor ősszel sorra szállította a gólokat. Abban bízhatunk, hogy alapvetően a fiatal játékosoknál könnyebben becsúszhat egy komolyabb formaingadozás – talán egy bizonyos mozdulat elég lesz, hogy ebből kirángassa magát.
- Egyszerű, jelenleg túlzottan Lukaku-centrikus játék. Ha az új közönségkedvenc nincs a pályán, azt igencsak megérzik a társak, tökéletesen átjön a tanácstalanság, amikor nem lehet biztonsággal fellövöldözni a labdát a „célemberre”. Ezzel a szituációval muszáj kezdeni valamit, mert már egy bolgár csapat ellen is megmutatkoztak az ebből fakadó hátrányok.
- Nagyon rossz az atmoszféra szurkolók nélkül. Koronavírus, menj el!
- A tegnapi fellépés játékvezetése nonszensz volt. Igen, végtére is tök mindegy volt – amúgy nem – , de a bolgárok góljának megadása és az azt követő Moses-büntetőszituáció kimeríti az agyfasz kategória fogalmát. Az egyéb, totálisan egyértelmű szituációk (a sarokban Moses felrúgása, sárga lap elmaradása Sánchez felrúgásáért) eltörpültek ezek mellett.
Akadtak azért dolgok a másik előjellel is:
- Eriksen javuló tendenciát mutat. A négy lőtt gólból háromhoz volt köze, és egyébként statisztikailag bizonyíthatóan is javul a mezőnymunkája, egyszersmind integrálódik Conte rendszerébe. Bulgáriában az első félidőben igen passzív volt (pár veszélyes momentum így is fűződött a nevéhez), de onnantól kezdve már lényegében pislákoltatta a klasszis énjét. Így kell folytatnia.
- A dánhoz hasonlóan Alexis Sánchez is életjeleket küld magáról, mindkét csütörtökön rajta látszott leginkább, hogy 100%-ig ég a bizonyítási vágytól, és nagyon szeretne formába lendülni. Sok jó megmozdulás fűződött a nevéhez, és most már újra ott járunk, hogy komolyan lehet vele számolni akár a padról érkezzen, akár pályán legyen a kezdő sípszónál.
- A négyvédős rendszer folyamatos próbálgatása. Conte mindkét meccsen elővette a formációt, sőt, még variálta is a dolgot: míg egy hete a 4-3-1-2 ment a záró 20 percben, tegnap a kezdetektől egy hibrid alakzatban futballoztak D’Ambrosioék, hasonlóan ahhoz, amit annak idején a Chelsea-nél játszatott Azpilicuetaékkal. Finoman szólva sem ártana, ha a sablonosságot kicsit sikerülne oldani.
- A legfontosabb játékosok lényegében pihenhettek az utóbbi két hétben. Jó, Lukaku összeadva egy teljes meccset azért pályán töltött, de Skriniar, de Vrij, Barella, Brozovic és mondjuk Young maximum egy átmozgatás erejéig léptek fel, az pedig olyan túl sokat nem vehetett ki. Elképesztően fontos a fizikai és pszichikai energiával való spórolás ebben az időszakban.
Összefoglalók:
Nos, itt járunk, valóban nem lett ez bő lére eresztve, de tudja mindenki, mi következik vasárnap… Arról pedig majd amikor itt lesz az ideje. Ez a 2:0 és 2:1 azért egy mini önbizalomlöket szempontjából nem jött rosszul.