2002 óta vallom magam Inter szurkolónak, bár az igazi Ronaldóért már előtte is rajongtam és ugyebár az én generációmnak vele együtt jött a kék-fekete imádat. Ebben a majd két évtizedben több tucatnyi milánói derbit láthattam, köztük nerazzurróként fájdalmasat, örömtelit, szégyellnivalót vagy éppen dögunalmasat. Van azonban egy mérkőzés, amely különösen emlékezetes maradt a számomra. Egy vesztes meccs.
A vereség mindig intenzívebb érzést kelt a sportolókban, a szurkolóban, mint a győzelem. A legnagyobb riválisunk legendája, Buffon mondta egyszer, hogy a győzelmek után ürességet érez, de a vereségek okozta fájdalom évekig elkíséri. Jerry West a Lakers legendás kosárlabdázója, hiába tizennégyszeres All-Star, NBA-bajnok, a nyolc elbukott bajnoki döntője elmondása szerint élete végéig elfogja kísérni
Jómagam hiába szurkolhattam több remek Internek is, bajnokoknak, kupagyőzteseknek illetve 2010-ben a történelmi triplázó csapatnak is, mégis ugyanúgy eszembe jut a 2003-as BL-kiesés az euroderbin, mint a mágikus este Madridban 10 évvel ezelőtt.
Van azonban egy olyan vereség, amely különösen emlékezetes és fájdalmas számomra, egy meccs, amely szinte az összes derby előtt eszembe jut.
2004-et írunk, több, mint fél évvel azután, hogy a kuzinok idegenben lőtt góllal- érted baszki, idegenben lőtt góllal- ütötték el Cuper Interét a Bajnokok Ligája döntő lehetőségétől, hogy aztán meg is nyerjék azt, minden idők legszarabb fináléjában a juve ellen.
22. forduló, a Milan magabiztosan, öt ponttal vezeti a tabellát a Roma, hattal a címvédő rabruhások előtt. Az Inter szenved, Cupert ősszel eltakarította Moratti pár rossz meccs után, helyére Zaccheroni érkezett megmenteni a szezont, aminek egy csúfos BL-kiesés lett a vége Kijevben, meg a szokásos szenvedés a bajnokságban.
Ancelotti sztárokkal teletűzdelt Milanja a toronymagas esélyes, az Inter meg Adrianón kívül nem igazán bízhat senkiben. Stankovic még friss hús, Farinos pocsék, a védelemben Helvegnek és Adaninak kéne megfogni a Kaka-Pippo-Seva triót.
Az első félidő azonban teljesen váratlanul alakul, a Milan támadásai erőtlenek, lassúak, az Inter pedig szívósan védekezik és néha-néha még a támadásokra is marad ereje. Két iszonyatosan szerencsés góllal, Stankovic szögletből besurranó, illetve Cristiano Zanetti megpattanó lövésével úgy tűnt Zaccheroni csapata egy félidő alatt lerendezte a lényegi kérdéseket.
Végre, ez lesz az imádott csapatom első győzelme a városi rangadón, amióta kék-feketének vallom magam. A szünetben a Sport televízió stúdióban szakértő Várhidi a Roland divátházas öltönyszettjében közli Kaplár F. Józseffel, hogy bár tény, az Inter szerencsés gólokat szerzett, szervezettségük és védekezésük miatt teljesen megérdemelt a vezetés. 14 éves fejjel ittam Péterünk szavait, hittem neki, itt nem lehet baj.
Persze ideges voltam, le s, fel járkáltam picinyke szobámban, közben öklömet rázva, hiszen mégiscsak itt az előny a rettegett, de még inkább gyűlölt rivális ellen. Csak nem lesz gond, Várhidi úr is megmondta, szervezettek vagyunk. Ha egy magyar bajnok edzőnek nem hihetek, akkor senkinek.
A második félidőben azonban percek leforgása alatt minden megváltozott. Előbb a csereként beállt Tomasson lőtt be egy Toldóról kipattanót, majd rá egy percre Kaká egy rá jellemzű okos góllal egyenlített.
Nagyon ideges voltam, úgy éreztem, soha sem jön össze az első derbi győzelmem.
A végén jött a csattanó, Seedorf egy bődületes bombával, öt perccel a lefújás előtt összetörte a kék-fekete szíveket, 3-2 oda. Másnap leszegett fejjel mentem suliba, hiszen már megint, sokadjára is kikaptunk tőlük.
A szezon végén a Milan bajnok lett a Roma előtt, méghozzá nagyon simán, míg Zaccheronit még a Bajnokok Ligája indulást érő negyedik hely kiharcolása sem mentette meg, a szezon végén menesztette Moratti.
A bosszú estéje
Eltelt 16 év és fordított előjellel, de a történelem megismételte önmagát. Nyertünk már azóta jópár derbin, de ez a tegnap esti győzelem mind közül a legemlékezetesebb. A félidőben már szidtam Contét, a 3-5-2-t, Marottát, Skriniart, Padellit, Nagatomot, de szerintem még Zaccheronit is.
Brozovic bombája a szezon fordulópontja lehet. Az elmúlt hetek kilátástalan játékát zárta le az a tökéletes lövés, onnantól fogva pedig számomra nem volt kérdés, hogy ez egy különleges este lesz és a San Siroban csodát fogunk látni.
A második félidőben mindent láthattunk, amit egy Conte-féle Intertől szeretnék: agressziót, letámadást, sebességet és egy ellenállhatatlan erőt, győzelmi akarást.
Ez az este nem csak a három pontról, a bajnoki első helyről szólt, hanem egy 14 éves debreceni srác szomorú estéjének elfedtetéséről is .Már nem fáj az a vereség, nem fáj ahogy Kaká és Seedorf megutáltatja velem a focit, mert tegnap Brozovic, Vecino, De Vrij és Lukaku mindent visszaadott nekem, nekünk.
Mit kívánhatnék még?
Azt, hogy ismét egy milánói nyerje a bajnokságot egy római csapat előtt.
Úgy, mint 16 éve.
Értékelő
Padelli 5- Godin 5,5, De Vrij 6,5 Skriniar 5,5- Candreva 5,5 Vecino 6,5, Brozovic 7, Barella 6,5 Young 6,5 -Lukaku 7, Alexis 6,5
Cserék: Moses 6,5, Eriksen 6,5 Biraghi 10
Összefoglaló