Megmentő(k) kerestetik

Úgy zártuk le a nyári emberkereskedelmet, hogy azt mondtuk, írtuk,  ha lehet, legalább egy évig nem akarunk átigazolási híreket olvasni, annyira idegőrlő hónapokat zártunk le augusztus 31-én. Ehhez képest már november óta lessük a híreket, hogy kik érkezhetnek télen, hiszen kulcsfontosságú lenne, legalább kettő, de inkább három ember érkezése.

Conte már nyáron is hangot adott nemtetszésének a vezetőség látszólagos tökölése miatt és akkoriban szerkesztőségünkben többen is attól féltünk, hogy ha valaki képes lemondani szerződése aláírása után pár héttel a be nem tartott ígéretek miatt, akkor az bizony a Bari egykori legendája.

Ez a szcenárió végül csak a mi fejünkben létezett, esetleg egy párhuzamos univerzumban, mindenesetre a Mister lemondása szóba sem került -még szerencse- és Marottáék is, ha nagy nehezen de elvégezték a piszkos melót. Ha nem is sikerült mindent lyukat befoltozni, illetve egy-két érkezővel kapcsolatban bizonytalanok voltunk, panaszra nem lehetett okunk. Akiket itt akart látni a Suning elhozta, akikkel nem akart tovább dolgozni menniük kellett. Pont.

Október körül azonban újra hangot adott nemtetszésének Conte, sőt, egyre többször tette ezt nyilvánosan. A mérkőzések előtti- és utáni sajtótájékoztatókon rendre panaszkodott a keret szűkössége miatt. Teljesen mindegy, hogy épp nyertünk, vagy veszítettünk nyilvánosan nyomást helyezett a Suningra, Marottára és Ausillióra. Hogy ez mennyire helyes és járható út, mennyire jó stratégia a világ tudtára adni, hogy márpedig mi vásárolni fogunk januárban az egy másik kérdés.

Már a szezon előtt is láttuk, hogy bár mennyiségre nagyjából minden posztra megvagyunk, minőségre már kevésbé, féltünk, ha valaki kidől az alapcsapatból nem lesz minőségi cserénk.  A félelmünk olyannyira bevált, hogy az őszi szezon végére nem csak minőségben, hanem mennyiségben is elfogytunk. Benítez-éra óta nem látott sérülés hullám sújtja a csapatot, különösen a középpályán válságos a helyzet.

A hírek szerint három poszton szeretné megerősíteni a keretet Marotta, konkrétan balhátvéd, középső középpályás illetve csatár poszton várható egy-egy új játékos érkezése.

Posztról posztra nézzük meg kik lehetnek a reális opciók.

Balhátvéd

Marcos Alonso

Hiába van öt wingback a keretben, ha Asamoah folyamatosan sérült, Biraghi pedig színtelen, szagtalan, sőt, néha még bűzlik is a teljesítménye. A spanyolt jól ismeri Conte, hiszen talán élete legjobb szezonját futotta amikor együtt lettek bajnokok a Chelseavel még 2017-ben. Technikás, remek bal lába van, pontrúgásoknál is hasznát vehetnénk, kívülről belülről ismeri a 3-5-2-es hadrendet, illetve csak 28 éves, tehát a legjobb korban van.

Lampard nem igazán számol vele az idei szezonban, mindössze ötször volt kezdő a Premier League-ben,  többnyire Emerson vagy Azpilicueta a kezdő balhátvéd.

Négy évet húzott le Firenzében, tehát a Serie A rutinja is van.

30-35 millió euró ellenében  hozható, de gondolom, a cél a szokásos kölcsön-opció formula.

Matteo Darmian

Amennyiben nem érkezik a spanyol , akkor a balhátvédek Teveze, Matteo Darmian a B-terv. Miután a Manchesterben eltöltött négy esztendő alatt elülte a fenekét, Parmában fél év alatt sikerült rehabilitálnia saját magát. Egész korrekt szezont fut és az Inter mellett a Milan érdeklődik iránta – ez mondjuk nem feltétlenül jó előjel.

Mellette szól, hogy olcsóbb mint Alonso, illetve a bal- és jobboldalon is bevethető, kérdés, hogy wingbackként mennyire állna helyt, emlékeim szerint sem a Unitedben, sem előtte Torinóban nem játszott háromvédős rendszerben.

Középső középpályás

Arturo Vidal

Lassan már ő is darmiani magasságokba emelkedik, évek óta téma, hogy ha visszatér Olaszországba, akkor az Inter lesz a célpontja, Contéval a fedélzeten meg pláne. A chilei manöken csak epizódszerephez jutott ősszel a Barcelonában, épp a napokban borult el az agya miután megtudta, hogy Valverde nem nevezte a kezdőcsapatba az El Clasicón. Nem is maradt túlórázni edzés után, inkább sértődötten hazament.

Szeretni nem szeretjük őt, de hát egyrészt ezt magasról leszarja Marotta (nagyon helyesen), másrészről pedig szükség lenne egy ilyen középpályásra. Aki küzd, kapar, felszántja a pályát és adott esetben meg is tudja játszani a megszerzett labdákat. Utóbbiból akad bőven a keretben, előbbiből már kevésbé.

32 éves, tehát rövidtávú megoldás lenne, de amennyiben kedvező konstrukcióval sikerülne elhozni, nem húznánk a szánkat. Ismeri az olasz ligát és talán egy jó év, másfél év még benne van,  de ha már csak ebben a fél évben tudna segíteni, akkor is megérné elhozni, annyira gázos a helyzet a középpályán.

Elvileg a katalánok nem igazán hajlanak a kölcsönadásra és a csapattársai is próbálják meggyőzni, hogy maradjon.

Dejan Kulusevksi

A 19 éves svéd középpályás az őszi szezonban robbant be a köztudatba. Már 2016 óta az Atalanta igazolt játékosa, tavaly három mérkőzésen pályára is léphetett a Serie A-ban, majd idén került kölcsönbe a Parmába, ahol szenzációsan futballozik.  A kontinens legnagyobb klubjai is felfigyeltek a teljesítményére, ám a hírek szerint a legjobb esélyei az Internek vannak.

Igen, elvileg ő mentené meg a középpályánkat.

A gondot a fentebb említett pármai kölcsönjátéka jelenti. Bár a bergámóiak nyitottak arra, hogy akár már januárban eladják Kulusevskit, kérdés, hogy milyen feltételekben adták kölcsön a nyáron. Ez ügyben egyelőre semmi hivatalosat nem lehetett olvasni, mindenesetre sok mindent elárul a Parma sportigazgatójának, Daniele Faggionénak a kiakadása a Sky Sportsnak. Szerinte Kulusevski  nyárig mindenképpen marad a seggén és kitölti a kölcsönszerződését, mert hát “illik az edző elképzeléseibe”.

Aha, tehát a kölcsönszerződés bármikor felbontható.

Ez viszont már legyen az ő gondjuk,  az Internek középpályásra van szüksége, márpedig a srác óriási talentum, örülnék ha végül ő érkezne.

Rodrigo De Paul

Csoda, hogy a tavalyi szezonja után ebben a rémesen gyenge Udinesébén maradt.  Az eddig szóba került nevek közül talán ő lenne a legokosabb választás, hiszen sokoldalú, a középpálya bármelyik pontján bevethető játékos, aki az első naptól fogva azonnal bevethető lenne a legélesebb meccseken is.

Technikás, okos, jól lát a pályán, remekül lő távolról, ez utóbbi amúgy is hiány már évek óta a csapatban. Őt sem lesz egyszerű elhozni télen, tekintve, hogy az Udinese a bennmaradásért harcol, nem lenne logikus lépés a részükről télen tovább gyengíteni ezt az amúgy is törékeny csapatot.

A legutóbbi hírek is arról szóltak, hogy ha érkezik is csak nyáron, méghozzá kölcsönbe, opcióval.

Sandro Tonali

Az ő leigazolására van a legkevesebb esély, pláne a téli húspiacon. Korszakos tehetség, az olasz futball következő nagy középpályása lehet, aki már az idei szezonban is megmutatta párszor, hogy mire képes. 19 éves, de máris 40-50 milliós átigazolási díjakról olvasni meg persze a Juventusról, akik szintén akarják.

Nem valószínű, hogy már télen klubot váltana, de nyáron jó eséllyel már nem Bresciában rúgja a bőrt.

Csatár

Olivier Giroud

Egy újabb ex-Conte játékos a listában.

33 éves és az utolsó három szezonjában öt bajnoki gólt tudott összehozni – idén egyet sem. Akkor mégis miért akarjuk őt? Szerintem telitalálat lenne, a játéka tökéletesen Serie A kompatibilis, nem véletlen, hogy Deschamps még mindig számít rá a válogatottban.

Na, akkor te most befogod a pofád és jössz velem Milánóba

Cserecsatárra van szükségünk, aki alkalomadtán bevethető, hogy Lukaku vagy Lautaro pihenni tudjon, amire az őszi szezonban nem sokszor volt lehetőség. Erre a szerepre Giroudnál nincs tökéletesebb játékos jelenleg a piacon, legalábbis low cost kategóriában biztosan nem. Petagna került még szóba, mint lehetséges vice-Lukaku, mondanom sem kell, hogy a francia mennyivel jobb játékos nála még most is.

És ne feledjük, tavaly az Európa Ligában varázslatosan játszott.

Januárban persze csodára ne számítsunk, de Marottának cselekednie kell és ha végül balhátvéd és csatár nem is érkezik, de a középpályát kötelessége megerősíteni. Ha a vezetőség komolyan gondolja, hogy az Inter a bajnoki címért akar harcolni, akkor igazolni kell.

Pár hét és okosabbak leszünk.

javítás: Benito barátunk, jelezte, hogy Kulusevksi nem középpályás, amiben tökéletesen igaza van. Jobboldali támadó a srác, de hát voltam olyan buta, hogy automatikusan középső középpályásnak gondoltam, miután ott vagyunk válságban.  Hülye logika volt, hiszen ilyen alapon Giroud is az. Bocsi.