Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt éppen azt csináltam, amit most: az BL csoportkör tanulságait próbáltam levonni egy szomorkás kiesés után. Gyakorlatilag megtehetném azt is, hogy kimásolom az akkori szöveget, és a főszereplők neveit átírom, de akkor egyrészt ritka egy lusta dög lennék, másrészt a két történet azért jócskán nem ugyanaz, még ha pont ugyanannyira szar érzés is rá gondolni.
Bizonyos szempontból még szarabb is. A párhuzamok persze adottak:
- A csoportutolsó ellen csak 4 pont jött össze. Tavaly a PSV végül is szívós csapatnak bizonyult, akik ellen a Barcelona és a Tottenham is megszenvedett. Idén az Intert már a 3. kalapból húzták ki, a negyedikből viszont a Slavia Praha jött, ők pedig meglepetésre nagyon szépen megdolgoztak a pénzükért, potenciális riválisunk, a Dortmund azonban velünk ellentétben oda-vissza legyőzte őket.
- A továbbjutás az utolsó percig az Inter kezében volt, ám nem élt vele, az utolsó fordulóban masszívan előjött a lúzerfaktor, és egy olyan ellenfél ellen sem sikerült nyerni, akiknek igazából minden mindegy volt.
- A második kalapból húzott csapatot ezúttal is sikerült legyőzni otthon, idegenben pedig egy döntetlen már elég lett volna ellenük, ám ez egy szoros meccsen végül nem jött össze.
Ami miatt igazán kellemetlen az egész, az a második pont, tehát a tegnapi meccs. Oké, a Barcelona akkor sem rossz csapat, ha 11 csereembert küld ki Valverde, sőt, nagyon sokan a cserecsapatból is simán elférnének az Inter kezdőjében. Együtt azonban szinte még sosem játszottak tétmeccset, és ez látszott is rajtunk. Hosszú percek teltek el, míg valamelyest megtalálták az összhangot, és kicsit el tudták dugni a labdát, majd természetesen lőttek is egy gólt kvázi a semmiből, az Inter pedig egy pár perc sokk után újra magához vette a gyeplőt és egyenlített. Ezután jött a második félidő, melyben a mieink szintén sűrűn próbálkoztak, a barcás kölykök pedig igazából nem is nagyon akartak nyerni, a gól azonban egyszerűen nem sikerült (kivéve lesről persze). A türelem egyre fogyott, a hangulat feszült lett, Lukakuék rendre rosszul céloztak. Conte a cserékhez nyúlt, és a masszívan átlagos Biraghi helyett behozta Lazarot, aki leginkább azt mutatta meg, hogy a bal oldalon egy SPAL ellen tökjó, de azért elég idegen neki ez a poszt. A második csere Politano volt DD helyett, aki durván meccshiányos, és amúgy sem wingback, de ez szinte mindegy, egyszer-kétszer volt nála a labda. Esposito Borja helyett, hát… amolyan „ne csak posztra cseréljünk már” jellegű változtatás, sok értelme nem volt még egy középcsatárt behozni, ha más nem annyi, hogy Borja 70 percnél többet úgysem bír, középpályás meg nem ült a padon. Valverde cseréi persze szépen lassan visszahozták a katalánokat a meccsbe, hiszen jött Frenkie De Jong, Suarez és végül Assoumane Fati, aki egy perccel a beállása után random lőtt egy védhetetlen gólt. Roló le.
Csalódottak vagyunk? Akárcsak tavaly. A vége lehetett volna sokkal szebb, de a nyomás megint legyűrte a csapatot. Conte személyében sem egy BL specialista edzőt választott a vezetőség, ő hétről hétre remekül felspanolja a játékosokat a bajnoki meccsekre, de mintha ezzel párhuzamosan a nemzetközi ellenfelekre való felkészülés már kifogna rajta. A lehetőségei sem voltak annyira adottak a kétfrontos küzdelemhez: A szezon első két hónapja ugyan elhúzta a mézesmadzagot egy Sensi és Barella által komoly vérátömlesztésen átesett középpályával és egy egész jól indító Alexis Sanchezzel, hogy aztán szépen lassan kidőljön mindhárom, Gagliardinivel és Asamoah-val kézenfogva, jócskán leredukálva a választási lehetőségeket. Conte remekül variálta át a középpályát úgy, hogy akár Borja Valeroval és Vecinoval is remekül működjön, felfedezte Lazarot, beépítette Biraghit, ám mikor ők már kevésnek bizonyultak, nem maradt más ütőkártyája. Pech, a lécet azonban ezzel együtt megugrotta. Az, hogy a csoportkör végére 3 pontot ver az Interre a Dortmund, színtiszta realitás.
Egyetlen kérésem, hogy a párhuzamok a tavalyi szezonnal innentől kezdve szíveskedjenek elfogyni. Contéra mint pedagógusra lesz innentől szükség, a játékosok ugyanis maguk mögött kell, hogy hagyják ezt a célegyenesnél való pofára esést, és egy fejben rendíthetetlen csapatként kell, hogy folytassák a küzdelmeket a bajnokságban. Koefficiens-gyűjtögetésre még mindig jó lehet az EL, ahol persze szembejöhet egy Möchengladbach vagy egy Manchester United, esetleg egy Sevilla, a többiektől azonban igazán nem illene megijednünk. Amennyiben akarjuk egyáltalán ezeket az utazgatós csütörtök estéket.