Erősödő igény a Conte-faktorra

Amikor egy szurkoló kedvenc csapata jó szériába kerül, könnyen eshet az álmodozás hibájába. De vajon valóban hiba ez? A kérdés nyilván költői, ki-ki vérmérséklete szerint döntse el, megrontja -e az ilyesmi az életet, avagy inkább segít pozitívabb hangulatba kerülni. Mindenesetre nem árt mindent a helyén kezelni, így a Roma elleni, igen komolynak ígérkező csatát is.

Gyors egy kis személyes az elejére: végre valahára ide is sikerült megérkezzek, az új felületet legnagyobb örömömre egy rangadóval “avatom fel”… Innen is nagyon köszi mindenkinek a pozitív fogadtatást, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy annyi biztató szót és segítséget kapunk, mint az induláskor, igyekszünk ezt a későbbiekben meghálálni a színvonalunkkal.

A mai meccsről az első gondolat, ami eszembe jut, az lényegében egy csapatrész: Biraghi, Brozovic, Borja Valero, Vecino, Candreva. Huhh, így hirtelen elolvasva kicsit le is izzadtam, ám 2019. december 6-án, egy (elvileg) fejlődő, erősödő Internél ilyen-olyan okok miatt most mégis ez a rideg valóság. Nem arról van szó, hogy ezek az emberek nyeretlen kétévesek lennének, de tényként megfogalmazható, hogy egy világelitbe igyekvő klubnál ez ránézésre egyértelműen kevés, egyetlen – már csapágyasra hajtott – ember kivételével. Szerencsénkre itt jön a képbe egy padon ülő úriember, akit többek között az ilyen helyzetek menedzselésére is hozott Marotta az egyesülethez. Persze ha valaki nem tudná, azért álljon itt: Conte ebben a naptári évben már nem számíthat két nyári igazolásra a legfontosabb csapatrészből (Barella és Sensi), illetve egyik cseréjük (Gagliardini) is maródi, így valós opciók híján a horvát maratoni futó mellett Borja és Vecino fog kezdeni, igen nagy valószínűséggel. Hogy mit lehet ebből a helyzetből kihozni? Nos, nem túl sok mindent. A fedezetsor dinamikája és kreativitása nagyon-nagyon visszaesett így, és amit esetleg a spanyol (rutin, technika) és uruguayi (fejjáték, érkezés) játékos pozitív tulajdonságaival nyer a csapat, azt más területeken elveszíti.
Többek között ezért lesz elképesztően fontos Don Antonio #1-től a milliméterre pontosan megszervezett csapatjáték és védekezés, és az a plusz, amit ő személy  szerint a partvonal mellől az egészhez hozzá tud tenni. Ehhez kapcsolódva pedig, a leadben említett helyén kezelés is ilyesmire vonatkozik, hisz gondoljunk csak bele: a már említett játékosokkal sikerül egyelőre a sztárokat igazolgató Juventus előtt tanyázni. Örülnék, ha ez a szezon úgy vonulna be a históriás könyvekbe, mint amit párhuzamba vonhatunk a Moses-féle Chelsea-vel és a Pepe fémjelezte Juventusszal, de ez még nagyon-nagyon messze van.  Mindig csak a következő feladattal kell foglalkozni – fogalmazom is meg rögtön a nagyon bölcs és magvas gondolatot.

 

Az útmutatásodra minden eddiginél jobban szükség van
Az útmutatására minden eddiginél nagyobb szükség van

Bevallom őszintén, ma (a várható kezdőt jobban szemügyre véve) még az is megfordult a fejemben, hogy a realitás talaján mozgolódva a döntetlen is bőven benne van a pakliban. A Roma az utóbbi időben egészen pofás együttes benyomását kelti, Fonseca a kicsit lassabb kezdés után egészen gatyába rázta őket, és úgy néz ki, a vezér alkatú játékosaik  (Manolasz, De Rossi) távozását gond nélkül vészelik át összességében. Mivel elég fiatalok, így a szeszélyesség is jellemzőjük, de a viszonylag sok lőtt góljuk és az utóbbi időben mutatott eredményes futballjuk mindenképp tiszteletet parancsoló – természetesen ez a párosítás így most is egy rangadónak számít, ahogy már jó pár éve ez a szituáció. Ahogy tudvalévő, van náluk Inter-drukker (Mancini), elherdált exjátékos (Zaniolo), majdnem leigazolt futballista (Dzeko), valamint egy idióta tetoválással rendelkező egyén (Perotti) is -közülük úgy néz ki, a bosnyák tornyot betegség miatt nem sokat láthatjuk a pályán.

A középpályával kezdtem az elmélkedést, a többi csapatrésszel zárom: a védelem és a támadók azért világszinten is viszonylag jól festenek. Mondjuk Skriniaréknál benne van olykor-olykor egy baki, így rájuk csak pusztán a  nevüket nézve csettintünk, míg elöl a teljesítmény is hétről hétre igen komoly dimenziókban mozog. Hátul maradva kicsit: ha ők (persze Handával együtt) végre lehoznának egy 90 percet hiba nélkül, akkor azért olyan nagy baj nem érhetné a csapatot. A támadósorban lévőkre nagy valószínűséggel most is számíthatunk majd, és igen nagy is lesz a felelősség rajtuk, lévén az olasz válogatott törpeduó hiányában megváltozott a Conte által elképzelt foci is. Ahogy az utóbbi időben sokszor, úgy most is sok-sok felívelésre számíthatunk a védővonalból, elsősorban Lukakut használva “célemberként”. Említett úriember egyébként sokkal otthonosabban mozog már ebben a szerepkörben, mint az első hetekben-hónapokban (valószínűleg ez az edzettségi állapotával is összefüggésben van), remélhetőleg a fizikuma a Roma-védőknek is komoly fejtörést okoz majd. Martínezben mindinkább látom a rangadómenő szerepét, biztosan nem ártana a lelkünknek, ha ma is megmutatná, miért motoszkál ez a fejemben.

Sok beszédnek sok az alja, száz szónak is egy a vége és még sorolhatnám: nem gondolom magam kishitűnek, de jelen helyzetben a győzelmet óriási dolognak tartanám. Viszont tény, hogy az ilyesmiket behúzni a világ egyik legjobb edzőjével sokkal nagyobb az esély… Conte-magic, működj hát!

Várható kezdőcsapat: Handanovic – Skriniar, de Vrij, Godín – Biraghi, Brozovic, Borja Valero, Vecino, Candreva – Lukaku, Martínez.

A Digi Sport 1 élőben közvetíti a 20:45-kor kezdődő találkozót.