Amikor egy szurkoló kedvenc csapata jó szériába kerül, könnyen eshet az álmodozás hibájába. De vajon valóban hiba ez? A kérdés nyilván költői, ki-ki vérmérséklete szerint döntse el, megrontja -e az ilyesmi az életet, avagy inkább segít pozitívabb hangulatba kerülni. Mindenesetre nem árt mindent a helyén kezelni, így a Roma elleni, igen komolynak ígérkező csatát is.
Gyors egy kis személyes az elejére: végre valahára ide is sikerült megérkezzek, az új felületet legnagyobb örömömre egy rangadóval „avatom fel”… Innen is nagyon köszi mindenkinek a pozitív fogadtatást, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy annyi biztató szót és segítséget kapunk, mint az induláskor, igyekszünk ezt a későbbiekben meghálálni a színvonalunkkal.
A mai meccsről az első gondolat, ami eszembe jut, az lényegében egy csapatrész: Biraghi, Brozovic, Borja Valero, Vecino, Candreva. Huhh, így hirtelen elolvasva kicsit le is izzadtam, ám 2019. december 6-án, egy (elvileg) fejlődő, erősödő Internél ilyen-olyan okok miatt most mégis ez a rideg valóság. Nem arról van szó, hogy ezek az emberek nyeretlen kétévesek lennének, de tényként megfogalmazható, hogy egy világelitbe igyekvő klubnál ez ránézésre egyértelműen kevés, egyetlen – már csapágyasra hajtott – ember kivételével. Szerencsénkre itt jön a képbe egy padon ülő úriember, akit többek között az ilyen helyzetek menedzselésére is hozott Marotta az egyesülethez. Persze ha valaki nem tudná, azért álljon itt: Conte ebben a naptári évben már nem számíthat két nyári igazolásra a legfontosabb csapatrészből (Barella és Sensi), illetve egyik cseréjük (Gagliardini) is maródi, így valós opciók híján a horvát maratoni futó mellett Borja és Vecino fog kezdeni, igen nagy valószínűséggel. Hogy mit lehet ebből a helyzetből kihozni? Nos, nem túl sok mindent. A fedezetsor dinamikája és kreativitása nagyon-nagyon visszaesett így, és amit esetleg a spanyol (rutin, technika) és uruguayi (fejjáték, érkezés) játékos pozitív tulajdonságaival nyer a csapat, azt más területeken elveszíti.
Többek között ezért lesz elképesztően fontos Don Antonio #1-től a milliméterre pontosan megszervezett csapatjáték és védekezés, és az a plusz, amit ő személy szerint a partvonal mellől az egészhez hozzá tud tenni. Ehhez kapcsolódva pedig, a leadben említett helyén kezelés is ilyesmire vonatkozik, hisz gondoljunk csak bele: a már említett játékosokkal sikerül egyelőre a sztárokat igazolgató Juventus előtt tanyázni. Örülnék, ha ez a szezon úgy vonulna be a históriás könyvekbe, mint amit párhuzamba vonhatunk a Moses-féle Chelsea-vel és a Pepe fémjelezte Juventusszal, de ez még nagyon-nagyon messze van. Mindig csak a következő feladattal kell foglalkozni – fogalmazom is meg rögtön a nagyon bölcs és magvas gondolatot.
Bevallom őszintén, ma (a várható kezdőt jobban szemügyre véve) még az is megfordult a fejemben, hogy a realitás talaján mozgolódva a döntetlen is bőven benne van a pakliban. A Roma az utóbbi időben egészen pofás együttes benyomását kelti, Fonseca a kicsit lassabb kezdés után egészen gatyába rázta őket, és úgy néz ki, a vezér alkatú játékosaik (Manolasz, De Rossi) távozását gond nélkül vészelik át összességében. Mivel elég fiatalok, így a szeszélyesség is jellemzőjük, de a viszonylag sok lőtt góljuk és az utóbbi időben mutatott eredményes futballjuk mindenképp tiszteletet parancsoló – természetesen ez a párosítás így most is egy rangadónak számít, ahogy már jó pár éve ez a szituáció. Ahogy tudvalévő, van náluk Inter-drukker (Mancini), elherdált exjátékos (Zaniolo), majdnem leigazolt futballista (Dzeko), valamint egy idióta tetoválással rendelkező egyén (Perotti) is -közülük úgy néz ki, a bosnyák tornyot betegség miatt nem sokat láthatjuk a pályán.
A középpályával kezdtem az elmélkedést, a többi csapatrésszel zárom: a védelem és a támadók azért világszinten is viszonylag jól festenek. Mondjuk Skriniaréknál benne van olykor-olykor egy baki, így rájuk csak pusztán a nevüket nézve csettintünk, míg elöl a teljesítmény is hétről hétre igen komoly dimenziókban mozog. Hátul maradva kicsit: ha ők (persze Handával együtt) végre lehoznának egy 90 percet hiba nélkül, akkor azért olyan nagy baj nem érhetné a csapatot. A támadósorban lévőkre nagy valószínűséggel most is számíthatunk majd, és igen nagy is lesz a felelősség rajtuk, lévén az olasz válogatott törpeduó hiányában megváltozott a Conte által elképzelt foci is. Ahogy az utóbbi időben sokszor, úgy most is sok-sok felívelésre számíthatunk a védővonalból, elsősorban Lukakut használva „célemberként”. Említett úriember egyébként sokkal otthonosabban mozog már ebben a szerepkörben, mint az első hetekben-hónapokban (valószínűleg ez az edzettségi állapotával is összefüggésben van), remélhetőleg a fizikuma a Roma-védőknek is komoly fejtörést okoz majd. Martínezben mindinkább látom a rangadómenő szerepét, biztosan nem ártana a lelkünknek, ha ma is megmutatná, miért motoszkál ez a fejemben.
Sok beszédnek sok az alja, száz szónak is egy a vége és még sorolhatnám: nem gondolom magam kishitűnek, de jelen helyzetben a győzelmet óriási dolognak tartanám. Viszont tény, hogy az ilyesmiket behúzni a világ egyik legjobb edzőjével sokkal nagyobb az esély… Conte-magic, működj hát!
Várható kezdőcsapat: Handanovic – Skriniar, de Vrij, Godín – Biraghi, Brozovic, Borja Valero, Vecino, Candreva – Lukaku, Martínez.
A Digi Sport 1 élőben közvetíti a 20:45-kor kezdődő találkozót.