Férfimunka

Sűrűsödő viharfelhők, időszakonként egyre gyengébb játék, újabb idegenbeli túra, sorozatterhelés közepén… Őszintén szólva – Contéval egyetértésben – a szombat esti, bolognai kirándulásban simán benne éreztem a botlás lehetőségét. Ehhez képest sokan többet kaptunk, mint amit vártunk.

A Bresciában átélt, olykor igen kínos pillanatok még élénken éltek a fejünkben, így inkább felkészültünk a legrosszabbra, ami szombat este történhet, lévén a problémák továbbra is adottak: Contének kevés a variálási lehetősége, pláne, ha sérülések is közbeszólnak. Ennek ellenére amennyire lehetett, változott a kezdőcsapat, BastoniBiraghi és (kisebb meglepetésre) Lazaro is bekerült a kiválasztottak közé.

Láthatóan megpróbáltak az elején erős tempót diktálni a hazaiak, egy-két lövésben mutatkozott ez meg, de nagyobb probléma nem mutatkozott, és de Vrij-ék gyorsan úrrá is lettek a helyzetenEgészen erős első félidőt produkáltak a kedvenceink, két (jogosan) érvénytelenített találat, Skorupski-bravúrok és további lehetőségek jelezték, hogy ezt a három pontot is szeretnék besöpörni – eredményben a szünetig ennek nem volt eredménye.
Fordulást követően a meccs (és az Inter játékának) színvonala romlott, nem sok jó megoldásnak tapsolhattunk, 60. perchez közeledve pedig egy Bologna-kontránál hangosan megszólaltam: “Ebből baj lesz.” Hát, úgy is lett, a vendéglátók az egyetlen, igazi második félidei lehetőségüket kihasználták, így el lehetett kezdeni kapaszkodni… Az, hogy a bekapott gólt rögtön egy elhibázott Lukaku-ziccer követte, már rögtön azt jelezte, hogy ez nem az utóbbi évek Intere, akiben egy ilyen után még 10-15 percig ott van az ütés, mire újraéled. Nem, nem, ez most valami más, ez a nagy betűs CSAPAT együtt felállt a padlóról, és addig gyűrte az ellenfelet az utolsó fél órában, míg először kiegyenlített, végül pedig a győzelmet is megszerezte – méghozzá teljesen megérdemelten.

 

lukakubologna.jpg

A meccs végén látottakhoz egy hozzáfűznivalóm még akad, egy exre nézve: Medel egy igazi, szemét patkány módjára viselkedett, valamennyire kedveltem az ittlétekor, de ez a tegnappal teljesen kiveszett belőlem. Már a Copa Américán látott köcsögsége is kiverte nálam a biztosítékot, ez viszont már egyértelműen több volt a soknál.
Szinisának viszont együtt kívánunk mi is (ahogy az egész interes társadalom) jobbulást, reméljük, megnyeri a harcát, aztán építheti tovább ezt az egészen korrekt kis csapatot.

Szóval, újabb győzelem, ami a játék képét és a helyzetek számát tekintve sokkal simább is lehetett volna… Részemről elégedett vagyok, a jelenlegi szituációban, ezzel a garnitúrával ennél többet nem igazán lehetett várni. Az, hogy előbb nem sikerült eldönteni a meccset, szimpla balszerencse volt, de mivel a diadal jogosságához nem férhetett kétség, én nem panaszkodom – jelenleg nem azt a szituációt éljük.

 

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

Handanovic – Sansone lövésénél volt kicsit nehezebb dolga, azt jól oldotta meg, a megpattanó gól miatt pedig értelemszerűen nem marasztalhatjuk el. Azért kicsivel több szerencséje lehetne most már… Lábbal továbbra is sokat kell játékba avatkoznia, látszólag egyébként ebben előrelépett mondjuk az öt évvel ezelőtti énjéhez képest. (6)

Bastoni – Valami azt súgja, nem telik majd el olyan sok idő, mire valóban a kezdőcsapat ajtaján dörömböl ez a srác. Abszolút profitál a kialakult szituációból, meccsről meccsre magabiztosabbnak tűnik, és különösebb megingások nélkül futballozik. Tegnap is ezek tükröződtek. (6,5)

De Vrij – A “blokkológépünkre” most nem mosolygott rá Fortuna, róla pattant kapuba Soriano lövése, viszont ettől függetlenül sem érheti rossz szó, a megszokott színvonalat hozta a védelem közepén. (6,5)

Skriniar – Egyértelműen jobban áll neki, ha de Vrij jobb oldalán helyezkedik, itt már-már képes hasonló színvonalra, mint amit a négyvédős rendszerben nyújtott, két éven át. Viszont a rengeteg, felesleges pofázása a bíró felé számomra nagyon visszatetsző, bevallom, egyértelműen vesztett a szimpátiámból emiatt. Most a teljesítményére ez nem volt kihatással, egyébként volt már olyan érzésem, amikor így történt. (6,5)

Biraghi – Amolyan bal oldali D’Ambrosio lesz ő hosszú távon, stabil kezdőként nem tekintenék rá, de csereként jó pár évig megoldhatja akár a balhátvéd, akár a bal oldali szárnyvédő pozícióját. A párhuzamot azért hoztam, mert tegnap az említetthez hasonló dolgokat produkált: a védekező részt megoldotta, elöl viszont semmi emlékezeteset nem produkált. (5,5)

Barella – Nem csak a figyelmetlenségek miatt nem túl jó a passzátlaga (most is 75%), rengeteg rizikósabb átadást és ívelést is próbál bevállalni, talán ha egy kicsit kevésbé lenne ambiciózus, még inkább a csapat hasznára lehetne – vagy pont ez viszi előre fiatal játékosként, fene tudja. Az biztos, hogy sokkal kevésbé feltűnő az a bizonyos számadat, mint mondjuk Vecinonál, mert emellett rengeteg melót rak a közösbe: védekezésben most például extrát hozott 2 szereléssel, 2 megelőzéssel, 3 tisztázással és 1 blokkolással. (6,5)

Brozovic – Továbbra is látszik rajta a fáradtság, de most inkább támadásban művelt néha fejcsapkodós dolgokat, egy-egy felpassznál olyan érzésem volt, mintha azt a labdát én kíséreltem volna meg eljuttatni Lukakuék felé. Hátul viszont szerencsére rendben volt, nem hibázott, és stabilitást is adott, ez meg is látszott a Bologna lehetőségeinek minőségén. A góljuknál talán egy helyezkedést elnézett, de egyértelműen nem varrnám azt a nyakába, viszont a Big Rom egyenlítése körüli szituáció az ő beadása után alakult ki. (6)

Gagliardini – Ahogy szerzőkollégám megjegyezte: már most nagyjából annyit játszott, amennyit neki egész idényben kellett volna. Nem is megy neki a futball, folyamatosan ígéretes lehetőségeket baltáz el, tökéletes időpontban érkezik el Sensi visszatérése. Amiatt a rendkívül ökör sárga lap miatt remélhetőleg megbünteti az edzője (már az első keresztbesétálásnál is tudtam, hogy abból baj lesz). (5)

Lazaro – A legkellemesebb meglepetés. Sejthettük azért, hogy az a múltkori katasztrófa nem teljesen ő volt, ez már sokkal jobban festett, több “gólpassz” is társai lábában maradt, és saját térfélen is abszolút megállta a helyét (3 szerelés, 4 tisztázás). Teljes meccs alapján számomra abszolút bizonyított, szeretném még látni többször, mert benne lehet jövő, ellentétben a posztriválisaival. (7)

 

lazarobologna.jpg

 

Lukaku – Egyre inkább “megérkezik” a csapatba, a meccsek nagyobb időszakában már dominál is, így egyértelműen erősségként tekinthetünk rá – nem csak fizikailag. Az utóbbi meccseken az elátkozott “első érintésével” sincs különösebb probléma, helyette meccseket dönt el a góljaival. Tartom, hogy egy szint a legutóbb 9-es Inter-mezben játszó futballistával, de az ő erősségeiből talán többet tudnak profitálni a társai. Itt az idő, hogy a BL-ben is megszerezze az első gólját. (7,5)

Martínez – Megint abban a szériában van, hogy a kapu előtt nem igazán jönnek össze a dolgai, de a futballja továbbra is megvan, hasznosan, sokat dolgozva teremt lehetőségeket, és ennek meg is van a gyümölcse: mindkét gólban döntő szerepet vállalt. (7)

Vecino – Végre visszatért! Ja, nem ide. Sokat egyébként nem láttuk, de a győztes gólt ő is megszerezhette volna egy fejesét követően. Egy sárgát azért neki is sikerült összeszednie. (-)

Candreva – Nem is mozgott annyira idegenül az “inverted wingback” forradalmi pozíciójában, hozzátett a csapatjátékhoz a kevéske idejében. (-)

Politano – Vajon tavaly ilyenkor gondolt rá, hogy egy év elteltével jobb oldali szárnyvédőt fog játszani? Aligha. Most nem mozgott olyan rosszul (bár volt egy csúnya eladott labdája), de azért egyértelmű, hogy B-C megoldás, ráadásul a saját pozícióin kívül. (-)

Conte – Dicséretes, ahogy erre a 90 percre is összeszedte a focistáit fejben, ráadásul a meccsen belüli, támadó szellemű változtatásai is viszonylag jól sültek el, lévén fordított a csapata. Mentalitásban nagyon sokat ad ő az Internek. (7)