Keitáról álmodtam…

Kemény mérkőzés, 0-0 áll az eredményjelzőn. Az Inter agya, Keita Baldé tör be balról, kicselez két védőt, kiváló helyzetbe kerül, már lendül a lába… De csak lövőcsel volt, tol rajta még egyet, és még egyet, és még egyet… Már a kapu másik oldalánál tologat öt védővel a nyakán, végül szemfüles megoldással a kapushoz sarkalja a labdát. Álmomban még sosem voltam ilyen ideges, pedig ott már vagy nyolcszor érettségiztem. De sebaj, utolsó perc, szöglet, valamelyik dromedár belefejeli, 1-0 ide! Győztünk! – kiáltok fel egy tippmix-szelót lobogtatva (ébren ilyet sem csinálok már,) az sem zavar, hogy a gólt Belletti öngóljának írják, ilyen nevű játékosa pedig bizisten nincs a Frosinonenak. 

Hogy miért válthat ki belőlem ilyeneket egy Inter-Frosinone örökrangadó, az jó kérdés, én leginkább annak a pillanatnak tulajdonítom érzelmeim felkorbácsolását, mikor tegnap megláttam a Corriere dello Sport által jósolt kezdőt:

Inter (4-2-3-1): Handanovic; D’Ambrosio, De Vrij, Skriniar, Asamoah; Gagliardini, Borja Valero; Candreva, Nainggolan, Keita Baldé; Martinez.

Ez nyilván egy kis magyarázatért kiált. A védelemben talán többen szívesen látnánk Vrsaljkot, ám Sime megint lesérült a horvát válogatottal. Körülbelül még két hetet kell kihagynia, ami talán nem katasztrófa, szeretjük mi Danilót is, csak mérsékeltebben lelkesedünk iránta. Így viszont megnyertük őt magunknak ma estére, na meg a Tottenham, a Roma, a Juventus és talán a PSV ellen is. Némi rotációt lehetne alkalmazni a másik oldalon, Asamoahra láthatóan ráfér a pihenő, amikor hetente többször is le kell tolni kilencven percet, ám Dalbert is megsérült, szintén nagyjából két hétre. Innentől lehet szurkolni, hogy a szélső védőink egészségesek maradjanak, különben kényszermegoldásokra, esetleg 3 védős rendszerre számíthatunk.
A középpályán konzekvensen kezdő Vecinot vagy pihenteti Spalletti, vagy csak nagyon megunta (én kimondottan…) Brozovic pedig eltiltott, így nagyjából biztosra vehető a Borja-Gagliardini duó, de ennek egy Frosinone ellen még valamelyest működnie kell. A necces rész, a támadósor mögött Nainggolannak most már biztos elég ideje volt a felkészülésre, emiatt tőle sokat várunk, és hálát adunk az égnek, hogy szakított a belga válogatottal. Mindeközben Icardi egyre inkább rátalál a sajátjára, immár gólja is van az Albicelestében, mégpedig egész Militos:

Ennek folyománya lehet mondjuk, hogy ma este őt sem látjuk, felkészül tehát Lautaro Martinez, akinek tehetsége vitathatatlan, eddigi teljesítménye ellenben korántsem az. Annyi biztos, hogy nagyon görcsös a kistermetű támadó, mint komor bikáé, olyan a járása… Viszont talán kapóra jöhet neki egy kiesőzónás ellenfél. Valamilyen szinten muszáj. hogy így legyen. Na de amitől valóban remeghetünk, kitaláltátok: a szélek. Ki tudja miért, az előrejelzés szerint ma sem Perisic, sem Politano nem kezd, így megnézhetjük az álmaimat Freddy Kruegerként megszálló Keita Baldét, jobb oldalon pedig a védőket konzekvensen seggbe találó friss apukát, Antonio Candrevát. Különben pont ez az utolsó faktor ad némi „hátha mégis” jelleget a dolognak, mentálisan helyrezökkentheti faterját a legifjabb Candreva. Nagyon elkéne, ha csak pár hétre is.
A fura előjelek ellenére mindenesetre azt kívánom mindenkinek, engedjük el a stresszt, engedjük magunkat meglepni. Ha tippelnem kéne, 90%, hogy meglesz a három pont, kérdés viszont, hogy az „álomgyőzelem” milyen értelemben teljesül ezúttal. 
Forza Inter!