Hét szűk esztendő

A Leonardo vezette Inter parádés tavaszt produkálva, 76 pontot gyűjtve szerzi meg a második helyet 2011 tavaszán a Serie A-ban, ezzel kvalifikálja magát egyenes ágon a Bajnokok Ligájába. Akkor nem volt ember, aki azt gondolta volna, hogy hét évet kell várni a következő kvalifikációra. Hét év 7 pillanatára emlékezünk, párhuzamosan a tegnapi meccs emlékképeivel.

2012. március 13. Inter-Marseille 2-1

Egy kósza felívelésnek Lúcio alászalad, Brandao átveszi és a becsúszó Samuel lába alatt a lövése utat talál Júlio Cesar kapujába. Hiába Pazzini győztes tizenegyese a 96. percben, az Inter 2-2-es összesítéssel, idegenben szerzett kevesebb góllal kiesik a Bajnokok Ligájából a Marseille ellen.

Lazio-Inter, 21.05 körül

Kis csapatunk – Roli, Rolkó Tibi és jómagam – a Staropramenben elégedetten konstatálta, hogy jól működik a letámadás az elején. Viszont utána egy csapásra BL-fokozatba kapcsolt a Lazio, amire nekünk nem volt válaszunk, két ziccert is kihagytak a hazaiak. Persze csak azért, hogy újabb strigulát húzhassunk be az ‘”Ilyen szerencsétlen csapat a világon nincs még egy” rubrikába: Marusic lövése nagyjából nyolc méterrel ment volna fölémelléalá, de Perisic arcán nyilván úgy pattan meg, hogy beessen a hosszúba. Pepitában, mint Cuadrado gólja, teljesen valószerűtlenül megpattanó labda, amiből gólt kapunk. Ez van, ez egy ilyen idény, tőlünk csak elvesz a sors.

2013. február 3. Siena-Inter 3-1

Jól indultunk, átsétáltunk a zebrán, ahogy kell, de az esetleges játék és a sérülések elvették az esélyét is a jó szereplésnek. Annyira, hogy elképesztő mélységekbe zuhant a csapat, végül a 9. helyet szerezte meg, 16 vereséggel. Választhattam volna másik meccset is – volt választék -, de a Siena elleni azért lényeges mert ez a csapat úgy zuhant ki az első osztályból 30 szerzett ponttal, 9 győzelemmel, 8 pontra bent maradástól, hogy a lába se érte a földet. De mi azért simán kicummantottunk idegenben.

Lazio-Inter, 21.35 körül

Itt aztán volt minden. Icardi kihagyja a ziccert, de D’Ambrosio kiegyenlít, hiába nézik vissza, semmi szabálytalan nem volt benne. Visszajön az esély, ha nem is a semmiből, de azért na, kidolgozott helyzetünk mondjuk pont nem volt. Sokáig persze nem örülhettünk, Milinkovic-Savic még téved pár centit, a kapufáról kifele pattan a szabadrúgás, de aztán benyalunk egy kontrát, ahogy kell, Felipe Anderson meg beveri. 2-1 oda a félidő, nem állunk jól. Vecino súlytalan, lehet, hogy le kéne hozni. A félidőben egyébként egy kicsit celebnek érezhettük magunkat, de főleg Rolkó. Történt ugyanis, hogy egy másik társaság egyik tagja Inter mezben feszített, úgyhogy gyorsan ki is tárgyaltuk az eseményeket. Ő megjegyezte, hogy tudta, hogy mi vagyunk, tudta, hogy a Staro a törzshely, olvasta is a beharit, meg egyébként Rolkót megismerte. Hoppámi?!

dambi.jpg

2014. március 31. Livorno-Inter 2-2

A legendáink megöregedtek, melléjük-eléjük csak hulladékok, illetve tehetséges fiatalok érkeztek, nem pedig kész játékosok. A dobogó jelentett már csak BL-t, de arra sansz nem volt, Mazzarri csapatától a 60 pont is bravúr, annyira gyenge volt a keret. Az ötödik hely szép teljesítmény, de 18 pont hatalmas távolság a dobogótól. A csapat gyengeségét remekül mutatja, hogy a csontutolsó Livorno, aki összesen kapart össze 25 pontot, egy ikszre azért jó volt a Kuzmanovic, Jonathan-féle csapat ellen.

Lazio-Inter, 22.00 körül

Baj van. Nem úgy jöttünk ki a második félidőre, ahogy kellett volna, a Lazio 100%-ban uralja a meccset, lehetőségeink sem nagyon vannak. Cserélni kell, Vecino gyenge, helyett kéne hozni Édert, vagy Karamoh-t. De ő marad, Candreva viszont lefele, a brazil-olasz meg befele. Hátha. Vecinóval kapcsolatban meg lehet, hogy a mester tud valamit. Viszont lassan eljutunk oda, hogy nincs mire várni, menni előre, hátha gól, vagy elmegy még egy kontra, és akkor vége.

2015. március 15. Inter-Cesena 1-1

Előrelépés? Az micsoda? Persze, megint nem jött értékelhető játékos, a focinkkal ugyanúgy vallatni lehetett volna, mint egy, kettő vagy három évvel ezelőtt. Novemberben repült Walter, de jó a humorunk, úgyhogy visszahoztuk Mancinit.Segíteni nem segített (nahát), ugyanolyan gyalázat szezon, mint két éve, csak kilencedik helyett a nyolcadikon futunk be. Nagy difi. De persze, a dobogó, a BL volt a cél. Meg az is lesz. Hogyne, teljes joggal. Az meg mellékes, hogy a Cesena összesen 4 meccset tud megnyerni egy szezonban, de ellenünk azért jók egy ikszre.

Lazio-Inter, 22.18 körül

Bíró bácsi bemutatja, hogyan kell használni a videóbírót. Brozovic szöglete után a felpattanó labdába Milinkovic-Savic beleteszi a… a felkarját Rocchi szerint, aki habozás nélkül a tizenegyespontra mutat. Majd némi gondolkodás után kimegy videózni, és arra jut, hogy az inkább a válla volt. Tizenegyes annullálva. Beszoptuk rendesen, de ezt a jelenetsort lehet mutogatni a világon mindenhol, Így kell alkalmazni ezt a szart. Befújni, majd visszanézni. Igen, így igazságos ítélet születik végül. Mondjuk ez pont nem vigasztal minket épp, lassan 15 perc marad már csak hátra, nekünk meg két gól kell a BL-hez. Valaminek történnie kéne, de kurva gyorsan.

2016. április 20. Genoa-Inter 1-0

Egy-egy értékelhető játékos már akad, a játékunk nézhetetlenül fos, de nem is számítottunk másra Mancstól. Viszont jöttek szépen a győzelmek, masszívan 1-0. Két probléma volt csak: az egyik, hogy nem voltunk kiegyensúlyozottak, másik meg az, hogy cserébe a Roma és a Napoli az volt. Végül 13 pontos hátrányban fejeztük be az idényt a dobogóhoz képest, de csak összekalapoztunk 67 pontot és egy negyedik helyet. Előrelépésnek előrelépés. Matematikailag pedig “csak” 5 körrel a vége előtt szálltunk ki a versenyfutásból, amikor elbuktunk Genovában. Bár ez a Genoa legalább nem a Cesena, Livorno-vonal volt, hanem egy relatíve masszív középcsapat.

tizi.jpg

inter.it is megerősíti kép formájában, hogy De Vrij elkésett

Lazio-Inter 22.22 körül

AZ VISZONT TIZI! Ez már tényleg, itt nincs kérdés. A labdaszerzés után Éder tökéletes ütemben teszi Icardi elé, aki megcsinálja a vissza cselt, ami meglepetésként éri De Vrijt, mert olyan lendülettel csúszott, hogy nem lehetett más kimenetel, minthogy felrúgja Icardit. Talán visszanézték, talán nem, de egyértelmű volt, Icardi pedig begurítja. 2-2, van még 12 perc és 1 gólra vagyunk a BL-től… SŐT! Valaki elkaszálja Brozovicot. Ki az? Lulic? LULIC! AKKOR AZ PIROS. Emberelőny, 11 perc van hátra. Valami van a levegőben.

2017. április 3. Inter-Sampdoria 1-2

Cél a dobogó, hiszen a negyedik hely már megvolt, egyet kell már csak előrelépni. Mi a siker tuti receptje? Végignyomni a felkészülést az edzővel, majd két héttel az idény rajta előtt kivágni, mint macskát szarni. Idehozni egy másikat, Frank de Boert, aki nyert négy bajnokságot az Ajaxszal. Ja, hogy totálisan stílusidegen? Hogy a keret nem az ő felfogásához lett összerakva, hanem Manciniéra? Ki nem szarja le, menni fog! Hát hogyne. Megéltünk mi már sok megaláztatást 2010 óta, de talán ez volt a legfosabb idény. Mert elhittük. Elhittük az elején, hogy na majd most. Most majd sikerül. Aztán az arcunkba robbant a valóság. Hapoel Beer Sheva? Sparta Praha? Hogy mi a fasz? Egy izraeli meg egy cseh csapat törli fel velünk a gyepet az Európa Ligában? Komolyan? De Boert október végén kirúgják, mert 2 hónap elég volt, hogy nevenincs csapatok szétaláznak minket, a bajnokságban meg boldog-boldogtalan meggyepál ugyanúgy, mint Európában. Bajnokok Ligája? Nem, köszi, még gondolati szinten se, a Real, Barca-vonal 10-12 gólt verne nekünk. Lazán. Persze, ettől nem kell fosni, négy hónap alatt a harmadik főedző dolgozik, most éppen Pioli személyében. De az idény elment. Már ősszel. És hiába minden. Hiába a nagy téli-tavaszi feltámadás, messziről érkezünk és messze a cél, távol a dobogó. Persze, ha megnyerjük az összes hátralevő meccset, akkor… akkor talán. De nem nyerjük meg. Kikapunk otthon a Sampdoriától, amivel elszáll minden reményünk. Marad célnak az Európa Liga… de nem. Azt inkább ne. Még egyszer ne. Túl sok volt a megaláztatás. Ennek szellemében a következő 6 meccsen még ötször kikapunk, hogy tutira csak hetedikek legyünk. Elképzelhetetlen távolság a Bajnokok Ligája, de legalább nem kell szopni az EL-ben. Ez is valami. Az meg pláne valami, hogy átszervezik az BL-t, és 2018-ban már 4 olasz csapat indulhat. Elég a negyedik hely is. Az meglehet?

Lazio-Inter, 22.26 körül

Felüvöltünk, mint vérfarkas teliholdkor. Roli és Rolkó összeölelkezik, én meg lendületből érkezek a nyakukba, mint gólörömkor szokás. Vecinót mi 30 perce lehoztuk volna, mert nem volt jó. Nem tett hozzá gyakorlatilag semmit, egészen a 82. percig. Akkor viszont bestukkolta a hosszúba Brozovic szögletét. Hosszabbítással együtt bő 10 perc van vissza, emberhátrányban a Lazio, ráadásul nincs centerük pályán, mert Immobilét lehozta Inzaghi. Meg kell lennie. Muszáj. Csak ne lenne ilyen rohadt hosszú idő 10 redvás perc.

2018. május 20. Lazio-Inter 2-3

11 hónappal ezelőtt Rómából érkezik a megmentő, hiszen ha Spalletti irányítása alatt se érünk oda BL-be, akkor soha senkivel nem fogunk. Jönnek az igazolások, rögtön úgy kezdjük az idényt, hogy lecsapjuk a Fiorentinát, majd nyerünk Rómában 3-1-re. Sok szerencsés és nem feltétlen megérdemelt győzelemmel menetelünk decemberig, már-már az is felmerülhet, hogy beszállunk a versenyfutásba a bajnoki címért. De nem, azt azért még nem. Korai, ez a csapat pedig nem annyira jó. A télen meg úgy tűnik, hogy egyenesen szar. Hogy ugyanazt eljátsszuk, amit minden második idényben. Jó kezdés, reménykedés, visszaesés, sírás, átkozódás, “majd jövőre”. SPAL meg Crotone? Természetesen, sőt, még mi örülünk, ha döntetlen, és nem cumi. De Spalletti nem véletlenül olyan kaliberű edző, amilyen. A tavasz közepére összeállt a játékunk, és újra feltámadt a remény, hogy meg lehet szerezni a negyedik helyet. Csak még azt nem tudtuk, hogy milyen iszonyatos szopórollerre állunk fel. Nálunk minden kimarad, az ellenfél kapusa élet formájában, nyilván. Mindenki ellenünk, még néha mi, saját magunk is. Orsato. Meg a tetűláda Cuadrado. Meg a kibaszott Higuain. Meg az istenverte Consigli. Meg az idióta Icardi. Meg a vállalhatatlan Perisic. Meg a rohadék Marusic.

De a foci ilyen játék. Néha ad, néha elvesz. Ha ad, akkor előbb-utóbb visszaveszi. Ha elvesz, előbb-utóbb visszaadja. Amit elvett tőlünk idén tavasszal, kezdve a Milan elleni mecccstől a Juventuson és a Torinón át a Sassuolóig, azt most visszaadta. Ezt a győzelmet nem érdemeltük meg, de azt kurvára igen, hogy nekünk is legyen egy ilyen meccsünk. A legfontosabb pillanatban kaptuk vissza.

Az Inter a Laziót legyőzve 72 ponttal utolérte őket a tabellán, jobb egymás elleni eredményének köszönhetően pedig meg is előzte, így negyedik helyen zárva, 2011 után először kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába.

Lazio-Inter, 22.35 után

Gyorsan kikértük a páleszt, miután lefújta a meccset Rocchi. Néztük az ünneplést, ittunk, mulattunk mi is, hogy aztán elnyelje a tudatunk pesti éjszaka Staropramenestől, Fügéstől, Dobozostól.

Elképesztően sokat vártunk arra, hogy végre legyen mit ünnepelni. Hogy végre ne csak csatát nyerjünk, hanem háborút is. Odaértünk, ott vagyunk, visszatértünk. Lehet egy negyedik helyet is úgy ünnepelni, mint egy bajnoki címet, vagy BL-győzelmet.