Az, hogy ennek a mai meccsnek tétje van, az utóbbi hetek történései alapján kisebb csodának minősül. De ha az egész szezont veszem figyelembe, akkor azt látom, hogy ennek így kellett történnie. Mert az Inter is lerázhatta volna a riválisokat, ám januárban válságba került, míg a Lazio kétszer is eldönthette volna, de nem tette, mert szimplán nem elég jó. Az évtized legfontosabb mérkőzése vár a klubra.
Nyolc éve Madridban azt hittük, egy időre bebetonozza magát a klub az elitbe. De nem tette, inkább elrontotta azt, amit évek munkájával felépített és olyan mélységekbe süllyedt, amit elképzelni sem tudtunk korábban. Egymást követő szégyenteljes szezonok, edző- és játékoskeringő, két tulajdonosváltás, míg végül be kellett látnunk: az Inter a múlt csapata lett.
Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ma esti meccsnek mekkora tétje van anyagi szempontból (is). Az Inter számára azonban ennél jóval többről szól ez a rangadó. Itt a lehetőség, hogy végre visszanyerje a klub a becsületét és visszakerüljön oda, ahova méltó. Európa legjobb klubjai közé.
És igen, ha sikerül, az sem garancia arra, hogy az Inter újra tényező legyen a Bajnokok Ligájában. A vén ribanc miután újra BL-résztvevő lett, évekig csak üldözte a nagyokat, nem egyszer a csoportkört sem élte túl. De végül megcsinálták. A mai győzelemmel az Inter megtenne egy óriási lépést a helyes út felé.
Ma Rómában a jövő a tét. Az, hogy az Inter újra egy jól csengő név legyen, vonzó célpont klasszis játékosok számára. Hogy meg tudjuk tartani az értékeinket (mert igenis vannak) és ne kelljen kínlódni a kölcsön plusz opciókkal, meg a középszerű játékosokkal.
Ha nem sikerül? Ez benne van. A Lazio van otthon, esélyesebbek, van egy tökös edzőjük, gólerősek jó focit játszanak, jobbat, mint a Nerazzurri.
De ma talán végre összejönnek a dolgok. Ma nem hagyja ki Icardi a ziccereit, végre gólt lő a búcsúmeccsén Candreva (ugye nem tartjuk meg?), Perisic is jó napot fog ki és talán még Handanovic is hajlandó lesz vetődni.
Madrid óta óriási szívás Inter szurkolónak lenni. Jár már nekünk egy boldog este, ezt a blogger csapatunk is érezte egész héten. Napok óta szervezzük a közös meccsnézést, és volt egy pont, amikor úgy tűnt, fuccsba megy az egész ám végül Rolkó nagyon találóan azt írta: egész évben dolgoztunk a blogon, ezt a meccset együtt kell megnézünk, átélnünk, akármi lesz a vége.
Talán több alkalommal ti is érezhettétek az utóbbi években, hogy bizony a sikertelenség ránk is hatással volt. Egy kicsit kiölte belőlünk a szenvedélyt a sok csalódás. Bár a klubot, a címert, a színeket mindannyian szeretjük, de sokszor csak azért írjuk meg az előzetes-értékelő duót, mert nem akarjuk veszni hagyni azt, amit évek alatt felépített egy lelkes csapat. Igen, sokszor csak muszájból írunk és ez egy bloggernek elég fájdalmas tud lenni.
De valamiért mégis csináljuk, és ez a valami alighanem a remény. Az, hogy még mindig hiszünk benne, hogy újra szerelmesek tudunk lenni a kék-fekete színekben. A láng még ott van bennünk, csak a szikra kellene.
Ma este lobbanni akarunk.