Eljött az a nap, amiről azt gondoltam, soha sem fog

Ha három héttel ezelőtt valaki azzal jön, hogy egy fagyos márciusi délelőtt két méterre ül tőlem az Inter történelmének egyik valaha volt legnagyobb ikonja, majd a szemem láttára parolázik Németh Sándorral és Gera Zoltánnal, matéteát iszik egy FTC-játékossal, hogy aztán kötényt adjon egy kilencéves forma kis srácnak a Fradi-stadion gyepén, hát talán fel is képelem, hogy velem ne szórakozzon, mert a mai világban nincs idő ilyen szürreális képzelgésekre. Pedig a pofonon kívül minden pontosan így történt kedden a Groupama Arénában. 

1995 nyarán egy átlagos szerda délelőtt leginkább várt eseménye a Focivilág újság postaládában landolása. Az internet Magyarországon nemhogy a kanyarban, még a távoli naplemente aljában sincs, így hát az első számú információforrás az újság (szerencséseknek a teletext). Első gimis évemre készülődve a bibliai értékű hetilapból tudtam meg, hogy az Inter az argentin Banfield csapatából szerződtetett egy bizonyos Zanetti nevű futballistát, akiről értelemszerűen előtte nem nagyon hallhattam. A 95/96-os Campionato első fordulóinak összeállításait böngészve minden héten kicsit felhúzott szemöldökkel értetlenkedtem, mit keres a kezdőben ez a messziről jött ismeretlen férfiú, de aztán a néhány perces összefoglalókat elcsípve megértettem és “áldásomat adtam” rá.

Nem szándékozom mind a tizenkilenc interes évét szezononként végigvenni, vagy a kitörölhetetlen Pupi-gólokról és szólókról ömlengeni, hiszen mindenki tudja ezen a hasábokon felületen, hogy Javier Zanetti mit jelent a klubnak és hogy a legtöbb fekete-kék vérű gondolkodás nélkül helyettesítené vele Jézust, Gandhit, Steve Jobsot, Elon Muskot, vagy Amerika Kapitányt. Csupán azt próbáltam érzékeltetni, hogy akkoriban milyen távolinak és totál esélytelennek tűnt, hogy valaha egyszer egy levegőt szívhatok imádott kedvencemmel.

Huszonhárom évet kellett rá várni, de összejött.

Zanetti budapesti látogatásának apropója az Inter és a Hit Gyülekezete által gründolt budapesti Szent Pál Akadémia együttműködése. A húsz esztendeje alapított magyar egyesület nyolc utánpótláskorú és két felnőtt szakosztályt működtet, előbbiben százötven gyereket képeznek. A megállapodás értelmében Budapestre költöznek majd az Inter utánpótlásedzői, a Szent Pál Akadémia ifjoncainak pedig lehetőségük lesz egyhetes turnusokban Olaszországban készülni. Természetesen a legjobbak akár az Inter korosztályos csapatáig is eljuthatnak, de nem ez a legfőbb célkitűzésük: nem a tehetségkutatás a fontos, hanem elsősorban férfiakat és másodsorban labdarúgókat nevelnek, és igyekeznek átadni az általuk képviselt értékrendet.

A hivatalos program a Groupama Aréna sajtószobájába szólított, melynek bejáratánál egy szimpla karszalagot kaptam – ennek azért van jelentősége, mert később megtudtam, hogy létezik VIP-belépő is, amivel a pálya széléről lehet figyelni, ahogy Capitano cselezget a focistapalánták között. 

inter-1.jpg

Nem először jártam a Fradi stadionjának sajtószobájában, de eddigi látogatásaim során összesen nem tobzódtak ennyien, mint most Zanetti miatt. Megjelentek a fajsúlyos médiumok, de belibbent az FTC edzője, Thomas Doll és néhány játékosa is Hajnal Tamástól Gera Zoltánon át Leandróig.

Alapból minden sajtótájon kerülöm az első sorba ülést, de kinek a kedvéért tegyek kivételt, ha nem Pupiéért?! Elképzelni sem tudtam, hogy fogom fogadni. Rémképeimben megjelentek olyan jelenetek, hogy nagy izgalmamban ülve is megszédülök és lefordulok a székről, hogy aztán Kubatov Gábor pofozgasson, bár idáig szerencsére nem jutottam el. Ugyan nem mértem, de a pulzusom az egekbe szökött, amikor kifogástalan eleganciájával, az 1995-ös lutra albumban először látott és azóta is változatlan frizurájában megjelent a teremben és elsőként foglalta el a helyét a színpadon. Miután elhelyezkedett, tekintete megakadt a vele szemben ülő első szempárban. Az enyémben…

inter-2.jpg

Szinte végig őt bámultam. Egymás után, kontrollálatlanul villantak be az emlékek: a Veronának lőtt szólógólja 96-ból, a Lazio elleni UEFA-döntőn bevágott hálóégető bombája 98-ból, életem első helyszíni Inter-meccse 2002-ből, amikor nagypapám távcsövével figyeltem, ahogy bemelegít, a Zaccheronival prezentált torinói Juve-verésen egy rá jellemző szóló utáni kapufája, a Romának lőtt kapásgólja 2008-ból, és persze mindenek előtt, ahogy 2010. május 22-én fülig érő szájjal felemeli a nagyfülű kupát Madridban…Ott ült előttem az Inter történelme. Egy olyan figura, aki nem csak megélte az újkori klubhistória legfelemelőbb pillanatait, hanem rengeteget tett értük. Egy ember, aki tizenkilenc éven át a napjaim része volt, akivel életem felét gyakorlatilag leéltem. 

Körbenézett, és a mellettem/mögöttem figyelők valamelyikére rámosolyogva motyogott valamit az orra alatt – először azt hittem, a nemzeti sportos padtársamra, Somogyi Zsoltra, de csak később jöttem rá, hogy nem ő volt a célpont. A mögöttem ülő fradisták közül az uruguayi Fernando Gorriarán vélhetően előre kitervelt akciót végrehajtva matéteát hozott magával, ezt szúrta ki a Traktor. Aki olvasta Zanetti önéletrajzi könyvét, amiben kis túlzással minden fejezetben leírja, hogy együtt kortyolgatta edzés után a matéteát Samuellel, Cordobával meg Cambiassóval, az tudja, hogy a dél-amerikaiak az anyatej helyett is ezt szívták magukba és még a víznél is többre tartják.

inter-11.jpg

Zanetti középen ült, és miután végignéztünk egy-két igen látványos és szívmelengető videót az Interről meg róla, a pódium két szélére ültetett, a Szent Pálhoz és az Interhez kötődő hivatalos személyek meséltek a kooperációról. Egyvalaki nem szólalt meg: a fekete-kék melegítőben pompázó klubalkalmazott, aki pedig megszólalásig hasonlított Ezequiel Lavezzire. A Kapitány utolsóként beszélt, egy papírról olvasta fel az előre megírt szövegét, majd válaszolt a kettő darab engedélyezett – az együttműködéssel kapcsolatos – újságírói kérdésre. Eskü, én lettem volna a harmadik, de jelezték, hogy ennyi volt.

A végtelelül profin megszervezett tájékoztató lefújása után Pupi első útja a Fradi-melegítősök kézműves teázójához vezetett és mire felocsúdtam, ott állt mellettem 47 centire életem bálványa. Kezet fogott a ferencvárosi játékosok mellett az első kérdést feltett Somogyi Zsolttal is, a következő pillanatban meg már Gorriarán bombillájából szürcsölgette a matét. Leandrótól kérdezte, honnan jött, az uruguayival meg, gondolom a teáról beszélgettek, aztán sietett átöltözni.

inter-19.jpg

Odakint immáron melegítőben passzolgatott a gyerekekkel a Pazza Inter dallamaira legalább egy hazai MTK-meccsnyi nézősereg mosolygó tekintete előtt. Beállt a cicázáshoz is, és bár érezhetően nem tekerte maximumra a potmétert, azért az lejött, hogy Gattusótól könnyebben elvette a labdát…A legtöbb kölöknek korukból fakadóan valószínűleg nem sokat mondhatott a neve, de azért másnap bizonyára csillogó szemekkel mesélték a suliban maradóknak, hogy tegnap délelőtt ők az időmértékes verselés alapjainak elsajátítása helyett Javier Zanettivel edzettek (az egyik ifjoncnak kötényt is adott, ejnye).

inter-29.jpg

A hatalmas drapival érkező Inter Club Ungheria tagjai nem egyszer rákezdtek az őt éltető ismert nótára, Zanetti az első taktus után integetett nekik, majd egy picit ugrált is a chi non salta rossonero, hej, hej rigmusra. Kibikázott pár aláírt kislabdát a tribünre, odafirkantotta a nevét néhány elé dugott mezre és könyvre, odaállt pár tucat fotóra, majd mindenkitől elköszönt és visszavedlett elegánsba, hogy a kiváltságos médiumoknak interjút adjon.

Délután már repült is vissza Milánóba. A hazaúton próbáltam feldolgozni, hogy alighanem elértem szurkolói pályafutásom csúcsát (arról ugyanis már letettem, hogy egyszer a Juventus ellen 5-0-nál becserélnek a 85. percben). Otthon újra megnéztem a YouTube-on azt a bizonyos Laziónak lőtt bombasztikus gólt, és próbáltam eljuttatni az agyamig, hogy néhány órával korábban találkoztam vele.

Zanettivel.

Fotók: INTER Academy Szent Pál Hungary – Dósa Győző (Beloved.hu)