Búcsúztató, kicsit másképp

A téli Mercato legtöbbünk számára csalódást okozott, azt hiszem, ez vitán felül áll. Volt azonban egy történés, amely viszonylag komoly jelentőséggel bírt, lévén az Inter “banter érájának” egyik legjelesebb képviselője a távozás mezejére lépett – egyelőre ideiglenesen. Ennek apropóján rendhagyó írás következik, fogadjátok szeretettel az idei (és hosszú idő utáni) első vendégposztot San Gabrio tollából!

Yuto Nagatomo – a legelvetemültebb Inter fanoknak esetleg Nagamoto – a poszt BL-győztes Inter emblematikus játékosa. Pontosan hét évet húzott le kék-feketében, ezalatt 170 alkalommal lépett pályára. Legjobban a 2013/14-es szezonban érezhette magát Mazzarri alatt, akkor egészen 5 gólig jutott, ez egyben karriercsúcs is számára. Helyezzük ezt el térben és időben: Palacio volt akkoriban a házi gólkirályunk 15 találattal, és egészen az 5. helyig csúszott fel csapat a Serie A tabelláján idény végére.

Közhely – szerintem még csak nem is igaz – , hogy akkor tudjuk meg igazán, hogy mennyit jelentett valaki, mikor elveszítjük. Bár a szerző alig 30 perce vesztette el szeretett csapatának egykori vice-kapitányát, azért tudja hogy lesz még tavasz, jön majd egy másik bal és jobb oldalon is bevethető bekk aki idővel betölti azt az űrt, amit a kedvenc japánja hagyott maga mögött… Esetleg maga mellett, amiből Higuaín és kevésbé tehetséges kollégái annyi gólt lőttek amennyit nem szégyelltek.
Miért gondolod ezt, – jár most a fejedben – Naga egy önzetlen, alázatos, a lelkét a pályára mindig kitevő játékos, az ilyenek pedig minden szurkoló kedvencei, akiktől nehéz búcsút benni.

Hát lássuk, miért. Első emlékem róla egy verőfényes délutáni mérkőzés – meg nem mondom már, ki ellen -, de emlékszem, hogy bejött egy alacsony japán gyerek vigyorral az arcán és elszaladgált a bal oldalon a meccs utolsó 20 percében. Nem volt semmi extra, alapvetően egy szimpatikus, brusztolós figurának tűnt, aki kihajtja, ami benne van. Az első benyomásom az volt, hogy előre egész jó, bár ha összeszokik a társakkal és nem kell annyit gondolkoznia a támadó harmadban akkor lesz ez még jobb is. Védekezéskor a  helyezkedésében vannak hibák, de majd idővel ez is csiszolódik, gondoltam. Hát, bár nem ez volt életem tévedése sajnos, de Brancanak lehet.

 

sangabrio_kep.jpg

Ebben a csapatban debütált Yuto. Ki mondja meg, hogy ki ellen, és hogy kinek a helyére jött?

 

A japó önazonos figura maradt mindvégig. Ahogy a sztárallűrök, úgy a helyezkedés fortélyai vagy a biztos labdakezelés tudománya is elkerülték az évek alatt. A gyorsasága és az alázata (na meg rossz nyelvek szerint az 55-ös mezből befolyó euró milliók) mégis elégnek bizonyultak folyamatos szerződéshosszabbításokhoz a középmezőnybe visszacsúszott, és ott berendezkedett Internél.  A 2011/2012-es évadban már alapembernek számított Stamaccioni alatt, és egy novemberi estén kb. egyedül alázta meg a Juventust ezzel a performansszal (3:55-től):

 

 

Kiteljesedni viszont Mazzarri 3 védős förmedvényében tudott wing backként – utólag el lehet mondani, hogy ez volt a legjobb időszaka Inter-mezben. A jó Walter távozásával bealkonyult kicsit hősünknek: elvesztette a korábban megkérdőjelezhetetlen helyét a csapatban és innentől kezdve évenként jött számára konkurencia DodoSantonAnsaldi, vagy legújabban Dalbert és Cancelo személyében. Ennek ellenére mégsem lehetett soha azt mondani, hogy végleg partvonalon kívülre került volna, ami rettenetes, ugyanis Yuto Nagatomo egy rossz futbalista. Zarate-módon buta a játékhoz, Ranocchia-szinten nem tudja, hogy merre az arra, 1v1-ben pedig azt kívánom, bárcsak inkább Jonathan Silvestre lenne ott, bónuszként pedig még le is lassult az elmúlt 1-2 évben. Legjobban mégis az zavart vele kapcsolatban (és ugyanez a legnagyobb problémám Ranoval is), hogy mindig, mindenki ellen benne volt a hiba. Egy 11-es, egy luft, egy elpasszolt labda: ez mind ő. 90 perc gyomorgörcs a Novara ellen. Ezért nem fog nekem hiányozni, tudniillik én szeretek nyugiban meccset nézni, és ez vele soha nem valósulhat meg.

 


Legintelligensebb kék-fekete mezmozdulását ebben a videóban találjátok, Palacio sarkazása után

 

Zárásképpen az egyik vesszőparipám: szép dolog akarat, de ezen a szinten nem elég. Nem lehet elég, ha komoly csapat akarunk lenni ismét. Én ezt szeretném, és ebbe Nagatomo sehogy sem fér bele. Tévedés ne essék, a távozásával nem leszünk/lettünk jobbak. D’ Ambrosio nem lesz Maicon, Vecino nem lesz Cambiasso, és a Csodálatos pókember is a legszarabb film marad, de legalább biztos nem fog beállni és tovább inflálni az Inter játékosok névsorát. 

yuto-nagatomo-celebrate.jpg