Bár kedvenceink – a rohadt idegesítő szokásuknak megfelelően – megint 1-2 héttel korábban kivették a karácsonyi szabijukat, nekünk meg újra csak a bosszankodás maradt a december közepi fordulókra – csak hogy idén újítanak Taljánföldön, és majd csak január elején lesz 2 hét szünet. Ha akarom, félig tele a pohár, hiszen így az ünnepek alatt/között is kemény tétmeccseken izgulhatunk, de ha akarom, akkor ez a pohár félig üres, ugyanis nekünk most pont kellett volna az a két hét pihi, hogy mindenki összeszedje magát fejben. Viszont ez nincs, Madonnina a Coppa Italia negyeddöntőjében viszont van.
Egyetlen gondolat erejéig visszakanyarodva a Sassuolo elleni meccsre: ahogy PaulPierce kolléga sem kezdett pánikolni, úgy én sem teszem. Nem volt ez olyan rettenetesen kurva rossz, csak aránylag szar. Ennél jóval gyengébb játékkal is nyertünk vagy szereztünk pontot az ősszel, vagy ha úgy tetszik, ez a meccs volt a bolognai inverze. Ott semmi közünk nem volt az egészhez, Mbaye viszont megkönyörült rajtunk és összehozott egy tizit, amivel pontot mentettünk, a Sass ellen viszont még büntetőből sem ment, meg másból sem, pedig le lehetett volna ezt simázni.
Na de, vissza a ma estéhez: igazából egy kérdéskör mentén lehet felvetni a problémákat. Mi fontosabb, továbbjutni ma, vagy megverni a Laziot? Erre mondjuk könnyű válaszolni: természetesen az utóbbi. De ha folytatjuk a brainstormingolást, akkor: pihentetni kell kulcsjátékosokat a Sasok ellenire vagy a legerősebb kezdő játsszon? Egyáltalán, lehet egy derbin pihentetni vagy ez teljességgel elképzelhetetlen?
Persze, D’Ambrosio és Miranda sérülése némileg árnyalja a képet, hiszen Ranocchia biztosan játszani fog, nem csak ma, hanem jó eséllyel a Lazio és a Fiorentina ellen is, de annyit elárulok kulisszatitokként, hogy a szerkesztőségen belül is erősen megoszlanak a vélemények. Számomra teljesen érthető az az érvelés, hogy mindennél fontosabb a Lazio elleni csörte, elvégre leginkább velük harcolunk a negyedik helyért (most hagyjuk a merészebb álmokat), és egyrészt a pici pontszámbeli előnyünket kéne növelni ellenük, másrészt olyan szoros (lesz) a küzdelem, hogy adott esetben akár az egymás elleni eredménynek is komoly szerepe lehet. Innentől fogva én teljes mértékben megértem, aki azt mondja, hogy a legjobbak pihenjenek, mert a kutyát nem érdekli a kupa, senki nem fog emlékezni már két hét múlva se arra, hogy itt mi lett.
Megértem, de nem tudom elfogadni. Hogy őszinte legyek, gyakorlatilag bárki más ellen én is ezt mondanám, de a jelenlegi helyzetben ez ellen a Milan ellen nem fér bele. Zsinórban két vereségből érkezünk, nagyon nem kéne háromra növelni ezt a szériát egy olyan fontos meccs előtt, mint a szombati. A saját bajunkat fokozhatja kuzinék gyalázatos formája. Ez a Milan jelen pillanatban annyira mélyen van, hogy nem felsegíteni kell őket, hanem még lejjebb nyomni, megmutatni, hogy ki a nagytesó. Hiába játszana Pinamonti, Karamoh és Éder, mindez nem számítana (másrészt ha ég ház, úgyis be fognak állni Icardiék), mi ettől a Milantól kapnánk ki és esnénk ki. Attól, aki a Beneventót se tudja megverni. A jelenlegi – kisebb vagy nagyobb, majd meglátjuk – mentális gödröt igen komolyan mélyítheti, a kilábaláshoz pedig nem feltétlen lesz elég 3 nap.
Cserébe viszont, pusztán a derbi jellegéből adódóan egy győzelem rögtön átlendíthetne minket a holtponton, és erőt adhat a folytatáshoz, a két, baromi kemény meccshez, ami a téli szünetig hátra van.
Egy mérkőzésen dől el a párharc, a hosszabbítást kifejezetten el kéne kerülni. Forza!
Coppa Italia negyeddöntő, Milan-Internazionale, 20.45, TV: Digisport 1