Nem ezt szoktuk meg idén: egymás utáni második meccsen is csődöt mondott az Inter és bár a riválisok még mindig közel vannak, most kell csak igazán észnél lenni: sok ilyen már nem fér bele.
Spalletti meghúzta azt, amit Mancini Montoyával két éve: miután a sajtó bedobta, hogy Cancelo visszatérhet az anyaegyesülethez azonnal a kezdőbe rakta, lesz, ami lesz alapon. Elsőre talán furának tűnhetett a kopasz ezen döntése, de végül is nekem teljesen mindegy, hogy D’ambrosio vagy Santon játszik jobblábasként a baloldalon. Apropó Danilo, reméljük, nem komoly a sérülése.
És láss csodát a délután egyetlen pozitív teljesítményét a portugál hozta. A középpálya egy dimenziós, a két szélsőnk enervált, Icardi pedig megjátszhatatlan volt. A Sassuolo meg hatékony és akár korábban is eldőlhetett volna a találkozó sorsa, ha egy teljesen jogos büntetőt megkapnak a hazaiak a második félidőben.
Lassú, ötlettelen és körülményes volt Spalletti csapata ezen a délutánon. A második félidő első 10 percétől eltekintve, nem tudtuk komoly nyomás alá helyezni a Sassuolót és hát pont ekkor hibázott Icardi egy büntetőt, amit nem is tudom miféle rugótechnikával lőtt el. Mondjuk úgy, szarul.
Perisic hetek óta árnyéka önmagának, míg Candreva is inkább a szeptemberi formáját hozta sajnos, így Maurito végképp megjátszhatatlan volt. Aki viszont a legjobban kiakasztott az Galgiardini. Amikor idekerült volt, nagyjából 1,5-2 erősebb hónapja, de azóta egy nagy büdös semmi. És erre már azt sem tudom rámondani, hogy csupán formaingadozásról van szó, mint pl. Perisic esetében. A napnál is világosabb, a csávó egyszerűen ennyit tud. Az öt méteres oldal passzokon kívül gyakorlatilag semmit sem tud hozzátenni a játékhoz, semmilyen hatását nem érzed annak, hogy ő a pályán van. Nagyon hiányzott Vecino ezen a délutánon.
Az elmúlt hetek visszaesése ellenére mégsem érzem azt, hogy pánikolnunk kellene. Ez az őszi szereplés nem annyira törékeny, mint 2 éve Mancinivel. Ez egy stabilabb, erősebb csapat, egy markánsan jobb edzővel. És igen, bőven vannak hiányosságai a mai Internek is, olyanok, amiket már télen orvosolni kellene, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, különösen a középpályára férne rá a vérfrissítés.
Ne feledjétek, tavasszal a Napolit, a Rómát és a juvét is hazai pályán fogadjuk és mindhárom csapatnak a nemzetközi kupában is helyt kell állnia. A Lazio? Nincs mese, jövő héten nyerni kell ellenük, akár annak az árán, is hogy a kupa Derbyt is beáldozva.
Ezúton kíván csapatunk mindent tagja Boldog Karácsonyt nektek, Kedves Olvasóinknak.