A legnehezebb kötelező

Még ki sem örömködhettük magunkat a szombati pontszerzésnek köszönhetően, hiszen valóban többet ér egynél az a nápolyi pötty, ma este már papír szerint is többet kell szerezni. Apró, pici probléma, hogy a determinisztikusan élcsapatoknak nevezett hatost idén nagyon úgy néz ki, hogy a Sampdoria követi az erősségi sorrendben (sőt, van akit meg is előz egy pindurkát, khmkhm vehehe), ergo a legnehezebben begyűjthető, de a hazai pálya miatt mégis kötelező 3 pontnak kell a zsebünkben landolni.

Kiválóan kezdték Giampaoloék a szezont, igazából csak egy eredmény van, ami nagyon kilóg a sorból, valószínűleg ők sem tudják, hogyan is sikerülhetett egy négyest benyelni Udinében, de a Milan legyakás talán segített nekik feldolgozni a történteket.

A sikerek fő letéteményes egyébként maga Giampaolo mester, aki mellékállásban Inter szurkoló. Ő nagyjából mostanra érett be, pályafutása első 10 tíz éve leginkább arról szólt, a ranglétra megmászása után a Serie A kiesőjelöltjeitől a Serie B-be vándorolt pár hónap után, majd vissza. Végül az indította be nála a dolgokat, hogy simán szinte tartotta Sarri távozása után az Empolit, amely rögtön szerződést ért neki a Sampnál. Ott aztán tavaly megtartotta a fix középcsapat-jelleget, de idén már szintet tervez lépni, szép, kulturált, látványos játékot nyomat és ha már itt van, becélozhatják az EL-helyeket.

A Sampdoria keretében van bőven ismerős arc, nyilván fátyolos tekintettel integetünk Ricky Alvareznek vagy Matías Silvestre-nek, de az örökifjú Quagliarellát sem kell bemutatni senkinek, illetve ott az Inter mezt csak a szerződése aláíráskor látott, a nyár elején a Skriniar-bizniszbe bevont Gianluca Caprari is.

Részünkről az a helyzet, hogy a Nápolyban szerzett pontot úgy kell igazán értékessé tenni, hogy a kötelezőt behúzzuk. Igazán akkor lehetne teljes az öröm, ha sikerülne végre egy jó játékot a pályára tenni, mert az rendben van, hogy a Napoli fegyvereit sikerült – hellyel-közzel ugyan – , de egy teljes meccs erejéig kikapcsolni, de most már lassan szükség lesz arra is, hogy a támadójátékban virítsunk valamit.A Samp meg kiváló ellenfél erre, hiszen van olyan erős csapat, hogy megkövetelje a kreatív támadásszervezést. Másként fogalmazva: ők vannak annyira jók, hogy az eddig inkább jellemző ötlettelen labdatoszogatással nem megyünk semmire.

Inter-Sampdoria, 20.45, TV: Digisport1