Van -e értelme egy ilyen teljesítményt értékelni? Hogyan lehetséges ilyen szintű összeesés? Miért velünk történik ez újra és újra? Keressük a válaszokat és az okokat.
Gyanús volt ez már az előzetes kezdő pedzegetésekor… Még gyanúsabb lett, amikor kijött a hivatalos… Majd akkor nyílt fel a szemünk leginkább, amikor az első félidőben lefutballozta az Atalanta a szánalmasan, akaratgyengén, futóteljesítmény nélkül operáló Inter-játékosokat. Pont, mint ahogy az első két Európa Liga-meccsen a nevenincs csapatok tették ezt. Miért, hogyan történhet meg ez az Internazionaléval, amikor most már gyakorlatilag évek óta azt pedzegetjük, hogy egész jó igazolások érkeztek? A tavalyi fő kerékkötőnek hitt Mancini is le lett cserélve egy tehetségesebbnek, tökösebbnek vélt edzőre, az eredmény ennek ellenére eddig totális csőd, néhány fellángolást leszámítva.
A válogatott szünetre úgy mehettek aranylábúink, hogy az utóbbi idők egyik legjobb Serie A-s meccsén tisztességes (nem feltétlen megérdemelt) vereséget szenvedtek, küzdve, csúszva-mászva, jól játszva(!), a második legerősebb olasz csapat otthonában. A visszatérés után a jó játék teljességgel odalett, mintha mindenki egy csapásra felejtette volna el, amit addig átvettek Frank de Boerral és stábjával.
Több variációt gondolok/olvasok ezzel (vagyis az iszonyatos válsággal) kapcsolatban:
A) A futballisták megunták a büntetgetéseket, a taktikát, az edzéseket, és a keret nagy része ezáltal egy emberként utálta meg ennyi idő alatt a holland mestert. Ez esetben tiszta sor, egy fondorlatosan végrehajtott (sikeres?) edzőbuktatás utolsó lépcsőfokait láthatjuk éppen. Csak éppen látszólag nem vesz részt benne mindenki.
B) A marcona tekintetű edző szeret saját maga ellensége lenni és vagy emiatt, vagy az első két hónap megpróbáltatásai miatt komolyan a sikeressége ellen dolgozik. Sikeresen. Nagatomo, Brozovic és Éder kezdetése ebbe az irányba mutat(hat), de valahogy mégis nehéz ezt elképzelni. Ahogy azt is, hogy teljességgel inkompetens lenne – az persze bőven benne van, hogy ez az egész calcio-dolog sok neki.
C) A vezetőségből túl sokat szólnak hozzá a csapat összeállításához, megvannak a kiskedvencek. Létező teória, és nem is annyira ördögtől való gondolat, látván az Icardi-ügy rettentően egyszerű elsimítását, a Nagatomoval való hosszabbítást és még lehetne folytatni sort…
D) Az öltöző túl bő, túl sok nációból tevődik össze, emellett több a bomlasztó egyén is benne a kelleténél. Persze egy csapat klikkek és egyéni ellentétek esetén is működhet, de az leginkább akkor jellemző, ha tele van klasszisokkal – természetesen ez jelenleg koránt sincs így.
A mai meccsről dióhéjban még az eddig leírtakon kívül: az első félidő totál homály, az új szezon folyamán nem először éreztem magam roppant kellemetlenül az Interhez méltatlan produkció láttán. Fordulás után valamelyest javult a helyzet (a némiképp semmiből jött gól ismét megtanított focizni), még a vezetés is majdnem meglett, de a végén, hátrányban mutatott hozzáállás egyszerre volt sokatmondó és dühítő.
Külön nem feltétlen érdemes embereket kiemelni, de azért megjegyzendő, hogy szerencsétlen Santon újra egy jó meccset hozott volna le, ha nincs az idióta hiba (nagy akarásnak ugyebár…), valamint Édert a szezon folyamán másodjára láttuk tisztességesen játszani, és sajnos nem ért végül az egész semmit. Brozovicnak legalább a hozzáállása jó volt, Murillonál pislákolt valami végre, ahogy Kondogbia is láthatóan próbált ügyelni arra az egyszerűsítésre, de… Az eredmény tudatában ezek sajnos nem számítanak, ugyanúgy, mint Joao Mário gólja egy héttel korábbról.
Néhány hirtelen kérdés: Gabi Barbosát ezért hozták ide nagy csinnadrattával? Banega saját térfélen eladott labdái végül akkora bűnökké váltak, hogy meccseket kell végigpadoznia?! Hogy lehetséges, hogy a japán ismét visszaszivárgott a kezdőbe??!! Miért nem Mianguet (a jövőt) erőltetik?
Ja, egyébként a végén Icarditól elvettek egy szabályos gólt, nem mintha változtatott volna valamin (persze egy pont több a nullánál), de azért véssük be ezt a „Játékvezetői tévedés, amely az Inter pontjába került” rubrikába.
Ismét – az utóbbi években sokadjára – mély válságba süllyedt a csapat, és mindenki csak találgat, hogy honnan jött ez a hirtelen posvány, amikor nyáron látszólag jó irányba mozdultak el a dolgok (a túl későn jött edzőváltást leszámítva)… Megterhelő az idegrendszer számára újra és újra ugyanazt a szart átélni.
Kié a felelősség nálatok?