Csalódás 83245. rész

Lassan olyan ez már, mint a magyar válogatottnak szurkolni. Jön egy új impulzus, általában egy frissen kinevezett edző személyében, de változás nem történik. Miért is változna bármi? Egyrészt két hete van itt De Boer, másrészt a játékosaink még mindig csak oldalra és hátra tudnak passzolni.

Azt már előre borítékolhattuk, hogy nem ússzuk meg kapott gól nélkül, hiszen Nagatomo és Ranocchia is kezdőként kapott szerepet és persze támadásban sem vártam az Ajax-féle iskolát, de azért ez eléggé Mancinisre sikeredett. A szokásos ötlettelen passzolgatás, majd gyomorideg, ha a Chievohoz kerül a labda, hogy valamelyik védőnk el ne csessze.

Nincs kedvem Ranocchiázni és Nagatomozni, ez nem csak róluk szól. Sőt, továbbmegyek ennek már semmi köze az edzőkérdéshez. Olyan nincs, hogy tízből tíz edző balfasz és csak Mourinho meg Simeone tud nyerő csapatot építeni. Az egész meccsen nem tudtunk nyomást helyezni a Chievóra, ez pedig a középpálya felelőssége. Sok Inter-drukker írja, hogy nincs szükségünk középpályásokra, holott igenis van. Lassú, egydimenziós és támadásban haszontalan játékosok alkotják a középpályát. Medel ideje szerintem abszolút lejárt, Kondogbiáért pedig ma már 5 milliót nem kapna a Monaco, nemhogy harmincat.

Egy megoldás van arra, hogy megoldjuk a gondokat támadásban: vagy felhúzunk egy komplett középpályát, ami képes folyamatosan nyomás alatt tartani az ellenfelet és kapura veszélyesen játszani, vagy szerzünk Icardi helyett egy világklasszis csatárt, aki egymaga eltud dönteni egy meccset. Ki-ki döntse el maga, hogy melyik lenne a legjobb megoldás és melyikre van reális esély.

Összefoglaló: ááh, inkább nem.