Már javában zajlik a Serie A. Új edzőjével a csapat múlt héten először ért el értékelhető eredményt a felkészülés során, igaz, nem túl veretes együttes ellen. Az ütközet során a szurkolók először győződhettek meg az új csodafegyver leigazolásának létjogosultságáról. A Candreva nevű olasz válogatott szélső egész csapatok elpusztítására képes (mi is jól tudjuk ezt). De Boer mester, játékosaival karöltve Verona felé vették az irányt. A fejében vannak a tervek, melyek megmenthetik az Internazionale népét, s így újra felvirradhat köreinkben a mosolygás napja…
Valószínűleg nem egyedül vagyok ezzel, de hosszú évek után először várom úgy a szezonkezdetet, hogy a hét minden egyes napján arra gondolok, vajon mit fog csinálni Perisic a védőjével (a biciklin kívül), hogyan darálja le végre normálisan a középpályát Kondogbia, mi módon veszi kezébe Banega a karmesteri pálcát, vagy éppen hogy milyen mozdulattal fog betalálni a szerződéshosszabbítást kiharcoló csapatkapitányunk. Fura érzés, nem mondom, és ehhez, a nihilből való kirángatáshoz egyetlen dolog kellett: az edzőváltás.
Jó már végre kijönni a mögöttünk hagyott, káosszal terhes időszakból – ugyanis bármennyire véget is ért a legutóbbi idény, valahogy a csapat körüli dologról a fejetlenség volt az első szó, ami eszembe jutott. Pláne ami a Mancinit felölelő részt illeti. Akárhányszor a fejére tekintettem és olvastam az interjúit, az jutott eszembe, nincs az az isten, hogy ez az ember még egy teljes idényt kihúzzon Inter-edzőként. Ilyeténképp a váltást sokkal előbb vártam (és szerettem) volna, ahogy a legutóbbi podcastben is említettük, ez így már elég kései, de azóta persze csak egy mondást hajtogatunk: jobb későn, mint soha.
A helyére érkezett vérfrissítés neve Frank De Boer, és lőn, a kettővel ezelőtti Neracastben pedig pont őt szerettem volna a sálas úriember utódjául, nem feltétlenül észérvek, mintsem inkább megérzés és egyéb dolgok mentén. Az eddig látott és olvasott dolgok alapján a holland világos, átlátható koncepcióval dolgozik, nyitott szemmel jár a világban, ezért talán nem fogja meglepetésként érni a Serie A sajátos stílusa, ahol a taktikának és az egyéni feladatköröknek sokkal-sokkal nagyobb szerepet kell szánni, mint azt munkájának eddigi színterén, az Eredivisieben tette.
Mik is az utóbb említett dolgok? Nos, formációk terén ne várjunk olyan idiotizmusba átcsapó dolgokat, mint Mancini idején láttunk, a 4-3-3 lesz az alap, amiből könnyedén lehet váltani 4-2-3-1-re, emellett néhanapján a 4-4-2 is előrdulhat, de alapvetően az első kettő felállítás lesz látható. Támadófutballra és a feltolt védelmi vonalra bizony végre számíthatunk az ésszerűség határain belül (hallod, Benítez?!), a szakember ars poeticája holland lévén ebben nyilvánul meg. Persze nyilván ebben is adaptálódni kell az olasz bajnoksághoz, de ahogy a Juventus, Napoli, Roma, Fiorentina négyes pozitív példája is mutatja, a Calcioban is meg lehet oldani a presszingre és magas labdabirtoklásra alapuló, erőteljes futballt, „csupán” a megfelelő emberekkel és taktikával kell játszani.
Apropó, megfelelő emberek! A kezdő szinte 100%-ig megjósolható, és valószínűleg a múlt héten látott tizenegy lesz, így rendhagyó módon sorolom fel, tőlük mit is várnék most és a 2016/2017-es évadban.
Samir Handanovic – Hiába csodálkoztok, a kapus bizony ő lesz. Mivel azt fogja nyújtani, amit az utóbbi években. Bizony. A csapat legbiztosabb pontja, változtatásra nincs szüksége, bár talán kifutásokat a megszokottnál többet kell majd eszközölnie. Tartsd a formád!
Juto Nagatomo – A japán futógépnek több játékintelligenciája biztos nem lett a nyár alatt, alapesetben valószínűleg nem is lenne kezdő, de Ansaldi sérülése és Erkin nem túl meggyőző kezdése ismét megnyitotta előtte az utat a kezdőben. Fuss, és ne csinálj baromságot!
Miranda – 32 éves, rutinos, klasszis vénával rendelkező ember lévén sokkal-sokkal kevesebbet szeretnénk látni a betlijeit. Nem ezért vette Thohir, hanem hogy esetenként ő is húzza a csapatot (felfelé). Talán ha kevesebbet cserélődnek körülötte az emberek, ő is stabilabb lesz majd. Légy vezér!
Andrea Ranocchia – Murillo eltiltása miatt itt van számára a soha vissza nem térő alkalom, hogy bizonyítson az edzőjének (állítólag a tréningeken nagyon tetszett neki), a vezetőségnek, szurkolóinak, de elsősorban saját magának. Abban majdnem biztos vagyok, hogy a feltolt védelmi vonal neki okozhatja a legkevésbé kellemes pillanatokat. Szerezz önbizalmat!
Danilo D’Ambrosio – Szinte a leigazolása óta tudjuk, hogy a jóképű úriember egy első számú csere szélsővédő majdnem tökéletes prototípusa, ennek ellenére őt sem lehet kirobbantani mostanság, pedig a hátsó alakzat szélein mindenképp szintlépésre lenne szükség… Ne vállald túl magad!
Geoffrey Kondogbia – Első idényében nem volt képes megfelelni az elvárásoknak, hiába volt egy-két jobb periódusa, összességében nem tudta hozni azt, amiért egy vagyont fizetett érte a vezetőség egy évvel ezelőtt. Hogy a probléma az edzőjében volt -e megtalálható, rövid úton ki fog derülni. Játssz ésszel!
Gary Medel – Az ő posztján is szükség lenne egy magasabb nívón futballozó emberre, régóta tudjuk. Szeretjük, fasza a mentalitása, jó arc, harcos, meg minden, de a játékintelligencia és a technika nincs az erősségei között, az egyszerű védekező középpályások pedig már kihalófélben vannak, vagy legalábbis egyre kevésbé élnek meg a mai modern futballban. Add oda Banegának!
Éver Banega – Két edzőmeccsen már láthattuk, hogy egy ilyen típusú arc mennyire hiányzott az utóbbi években, technikailag tökéletes, jobbal-ballal jól lő, pontrúgásai veszélyesek, és védekezni sem restell. Emlékszik valaki egy Wesley Sneijder nevű úriemberre a közelmúltból? Na, nagyjából neki voltak ilyen ismérvei, és ha minden jól megy, a középső rész hatékonyságán elég nagyot fog dobni az argentin. Játszd a játékod!
Ivan Perisic – A horvát Cristiano Ronaldo. Nem is kell tovább ragozni ezt. Persze a hasonlat nyilván vicc, de amilyen hatékonysággal játszik emberünk tavasz óta, az megsüvegelendő, és valóban kimondhatjuk: megérte őt üldözni egy nyáron át. Folytasd!
Mauro Icardi – Ha nem is olyan sokat, de a tetkókirály capitano azért tavaly is lépett előre játékban, és valamiért olyan érzésem van, FDB még jobb hatással lesz rá ilyen téren. Sosem lesz belőle egy sokat cselező, kulcspasszokat osztogató csatár, de azt igenis el lehet várni az ő szintjén, hogy többször tartsa meg a fellőtt labdákat, hogy jobban sanyargassa a védőit, hogy csípjen, rúgjon, harapjon és így tovább. Fogalkozz a futballal!
Éder – Tavasszal megilletődött volt, most már nincsenek kifogások: ha nem is mindig kezdőként, de fontos szerep hárulhat rá, mint a támadósor bármely pontján bevethető játékosra. Gólt, gólpasszt, bármit!
Antonio Candreva – Igazából ő a +1, aki valószínűleg most még nem lesz kezdő, ugyanis edzője szerint jelenleg 60 perc van a lábában nagyjából, viszont… Sok meccsen jelentheti ő a különbséget, a kvalitásaiból és játékából kiindulva joggal várhatjuk, hogy személyében végre újra olasz nemzetiségű közönségkedvence lesz a Meazzának. Robbants nagyot!
A tárgyilagosság kedvéért: Murillo eltiltott, Brozovic távozófélben, Ansaldi sérült, ők a kezdő környékén lévő maródiak – a horvát persze ott van a keretben még bevetésre készen, kapott is dicséretet a szakvezetéstől a hét folyamán.
A reménykedés tehát szépen lassan visszaszivárog köreinkbe, már csak annyit kellene elérni, hogy tovább erősítsük ezt, és az egésznek ne egy újabb pofára esés legyen a vége. Minimalisták lettünk az utóbbi szezonok következtében, egyelőre még kisebb dolgokkal is beérjük, csak lássunk végre valamit!
Ja, az ellenfél ma a Chievo csapata lesz a Bentegodiban, 20:45-től élőben közvetít a Digi Sport 1. Meggiorini ne lőjön gólt!