Rolkó88: Bár a Zanetti-éra utáni kedvenc játékosom (nem, nem Kuzmanovicsról van szó) nagy szívfájdalmat okozva a távozás mezejére lépett, ez egy nem várt pozitív, profin menedzselt Mercato volt az én ízlésvilágom szerint. Azt sajnálom, hogy a pénzügyekkel továbbra is játszadozni kell, így muszáj volt beáldozni két olyan embert is, akik a szívemhez nőttek valamennyire – természetesen Kovacicról és Hernanesről van szó. Persze ebben Mancini keze is benne volt, ugyebár ez most már teljesen az ő, kreatív középpályásokat nélkülöző kerete, ha eddig azt mantráztuk, hogy elfogytak a kifogások, most már aztán tényleg itt az ideje tisztességes eredményeket gyártani. Pláne, mivel minden csapatrészbe megérkezett a várva várt minőségi erősítés.
Az igazolásokról röviden: a MirMur párossal az első meccsek alapján úgy tűnik, belenyúltunk, annak különösen örülök, hogy a kolumbiai az előzetes, tavaszi várakozásaimnak megfelelően teljesít – nem voltunk túl sokan, akik bíztunk benne. Montoyát még nem írnám le; Kondogbia évek óta nagy álmom volt; Felipe Melo bár egy paraszt, de plusz opciót jelenthet középpályán; Tellest nem ismerem; a három Ics pedig évek óta nem látott újdonságokat hozhat támadások terén. Illetve Jojo mohó volt (piros pont annak, aki érti), és már hozott is. Meccseket. Biabiany is sokat érhet gyorsaságával, főleg a melegebb időkben kell a pályán lévőkhöz minél hamarabb eljuttatni a vizes flaskát.
Azt még vártam volna, hogy a kétszázötvenhat szélső hátvédből mondjuk kettőt kisöpörnek Ausilioék (főleg Nagatomo távozásáért mormoltam imákat), ez hiú ábrándnak bizonyult. Annyi baj legyen, azért továbbra is szurkolok, hogy a japót már legfeljebb csak a lelátón láthassam mosolyogni. Értékelés: 8,5/10
csabinter: Először is, örülök, hogy vége, mert már fájt a fejem a mercatótól. Nem gondoltam volna mondjuk júniusban, hogy ekkora mértékű invesztálás lesz és ennyi új embert kell elkezdenem megszeretni. Kovacic távozása fáj a leginkább, ezzel aligha mondok újat. Szeretek kötődni játékosokhoz, hiába nehéz a dolga egy magamfajta futballromantikusnak a mai zsoldosvilágban. Coutinhónál éreztem hasonlót, mint a kis horvát esetében és érzek majd jövőre megint így, ha Jézuskát is eladják…Na mindegy. Hernanes elpasszolása Sátániába a szívemnek fájt, az eszem rábólintott még akkor is, ha ezzel a minimálisra csökkent a kreativitás a középpályás-állományban, de hát tisztában vagyunk vele, hogy Mancini fülig bele van zúgva a verőemberekbe. Az újak közül Perisicet emelem ki, mert több helyen hasonló kételkedést olvastam vele kapcsolatban, mint anno Palacióval. A párhuzam érzésem szerint a jövőben is megállja a helyét, mert karakterben nagyon hasonlónak látom a két játékost; mindketten csendes, odaadó figurák, igazi csapatemberek. Perisic ugyanúgy többposztos, kétlábas és még a fejjátéka is átlag feletti. Kicsit lehetne gólerősebb, de hát Emily Ratajkowski se tökéletes (de). Ljajicsot különösebben nem bírom, szerintem lusta és hangulatember, de cáfoljon meg, Tellest nem ismerem, a Jovetics-Miranda-Kondogbia triót magyarázni viszont aligha kell, nagyon nagy vétel mindegyikük. Tavaly sikerült a kevés, általam rühellt futballistából idehozni egyet (Osvaldo), most még egyet (Melo), jövőre készüljek fel Chiellinire vagy Busquetsre? Értékelés: 9
Bobogoal: Túl vagyunk már két meccsen, így könnyebben mond véleményt az ember az új igazolásokról. Jovetic lőtt eddig három gólt, azt gondolom, hogy itt nincs miről beszélni. Utoljára Pazzininél éreztem ilyesmit, hogy egy normális befejező csatárt sikerült igazolni. Reméljük, hogy Jojo nem csak egy fél szezon erejéig lesz jó formában. Kondogbiát csak fényképen láttam korábban, meccsen játszani nem. A fotói alapján egy félelmetes figura, a pályán is az. Verekedni jó lesz középen, de a labdával sincs haragban. Miranda-Murillo úgy összeszoktak már középen, hogy a két középső védőt lassan már nem is elemezzük külön, hanem mindenki egy kalap alá veszi őket, ami nem is baj (lehet, hogy egy új Samuel-Lucio kettős kezdi bontogatni nálunk szárnyait?) Az eddigi meccseken jól muzsikálnak. Perisicről nem tudok mit mondani, mert a Wolfsburg meccseit nem nagyon szoktam nézni, de a fórumokon nagyon dicséritek, így hiszek nektek. Felipe Melóra még a Juventus meccseiről emlékszem, akkor utáltam, most meg itt van nálunk. Persze ettől még nem szeretem. Alex Tellesről eddig konkrétan még nem is hallottam, bár Maiconról sem, ameddig nem lett az Inter igazolt játékosa. Ami optimizmusra ad okot, hogy fiatal, brazil, szélsőhátvéd. Ljajic ellenünk mindig jól mozgott, most ezt megteheti értünk is. Neki is örülök. A távozók közül Hernanest sajnálom nagyon, Shaqirit kicsit, a többieket nem. Kovacicből kihoztuk a maximumot, szerintem ennyit soha többet nem fognak érte fizetni. Ami a vezetőség legnagyobb érdeme, hogy Handanovicot nem vitte el senki. Lavezzit még előre el tudtam volna képzelni, de őt már vagy négy éve mindig csak egy hajszál választja el attól, hogy az Interbe igazoljon. Amire kíváncsi leszek, hogy Mancini kit fog játszatni a két csatár mögött. Gauarint? Egy játékügyes középpályás még nagyon hiányzik a keretből. Ettől függetlenül, ha most nem leszünk ott az első háromban, akkor az elkövetkező tíz évben soha. 8.5/10
GPT: Technikailag 10/10-es mercatón vagyunk túl. A rendelkezésre álló források és úgy általában a lehetőségeinket figyelembe véve kiváló munkát végeztek Ausilióék. Sikerült a keretet teljesen Mancini elvárásainak megfelelően átalakítani: a tavalyi kezdők közül jó eséllyel csak Icardit és Handát láthatjuk majd gyakran idén. A hátsó szekció gatyába rázása már nagyon égető szükség volt, és külön piros pont, hogy Bandit karszalagostul úgy vágták ki a csapatból, hogy senkinek a szeme sem rebbent.
Elindulva a pálya másik vége felé árnyalja a képet, hogy Mancini elképzelései a keretet illetően fabatkát sem változtak egy évtized alatt. Tele vagyunk verőemberekkel, a két kreatív pedig távozott. Némileg abszurd módon szerintem Kovacic pályafutásának alakulása a következő egy-két évben legalább akkora befolyással lesz Mancsék megítélése, mint a csapat teljesítménye. Technikailag magyarázható az eladása, az érte kapott azonnali nagy összeg, a vezetőedző elképzeléseibe kevéssé illő játékstílusa. De amit nem lehet eurósítani, hogy sokunk számára ő testesítette meg a reményt. A csiszolatlan gyémántot, aki majd a szemünk láttára növi ki magát és válik a jövő csapatának alapemberévé. Veszélyes dolog egy amúgy is frusztrált, elkeseredett szurkolótábort ettől megfosztani.
Mancini megtette, és megkapta cserébe, akiket akart. Innentől kezdve viszont már idén nagyot kell villantania, különben valószínűleg elsodorja a népharag. Egyébként dolgozunk a világbékéért is, már csak egy bosnyák kellene, hogy az összes jugoszláv utódállamból legyen egy játékos a felnőtt keretben.
eszgee: Végre vége az euromilliók eszetlen repkedésének. Nem szeretnék már most pálcát törni senki felett, elvégre akiket láttunk, azokból sem sokat. Viszont előre is elnézést, de talán pesszimistább leszek a többieknél. Mert innen kevésbé fáj majd a (reméljük be nem következő) pofára esés. A távozókkal nem foglalkoznék, az ő sorsuk már nem befolyásolja majd döntően a hétvégéinket.
Kezdjük a kapusposzttal, ahol nem történt változás. Handanovic maradt. Bevallom, nem tudom eldönteni örüljek-e? Szezon végén egy fásult és dekoncentrált Samir állt a vonalon, és akkor a távozását kívántam. Talán az a legnagyobb kritikája, hogy végül senki nem kívánt pénzt áldozni rá, és maradt. Ennél persze fényévekkel jobban fáj Carrizo maradása.
Folytassuk a védelemmel, ahová valóban kellett a vérfrissítés. Miranda és Murillo teljesítménye két tétre menő fellépés alapján bizalomgerjesztő. Szélsővédőkkel viszont még mindig hadilábon állunk. Bár darabra megvagyunk. Sőt! Az viszont több mint elkeserítő, hogy az utóbbi időben indokoltan kevés lehetőséghez jutó Yuto itt maradt, jött viszont Telles és Montoya. Előbbiről akkor hallottam először mikor leigazoltuk. Utóbbit az előkészületi meccseken volt „szerencsém” megtekinteni, és azóta mantraként azt hajtogatom, hogy: „Csak nem véletlenül került a Barcelona keretébe! Csak nem véletlenül került a Barcelona keretébe!…”
Jöjjön a középpálya, ahol az igazán nagy dolgok történtek. Kondogbia nagy fogás, ez vitathatatlan. Melo kikerült a látókörömből, remélem, felvett magára egy kis jómodort, ellenkező esetben néhány piros lap és feszült pillanatok költöznek az életünkbe. Rajtuk kívül én azt gondolom az lesz még erősítés, hogy Brozovic túl van egy fél szezonon és talán felvette a Serie A ritmusát.
Lássuk most a támadókat. Biabiany gyorsan és korán befutott, Jovetic a játékhiányát már most gólokkal kezeli, mellette Perisic és Ljajic reméljük szintén tündökölni fog. Ademnek nem lesz új a talján légkör, Ivannak pedig szurkoljunk, hogy rettegett legyen. Bár most direkt figyeltem a horvát válogatottban, ahol az azeriek könnyedén elbántak vele, ráadásul a nyolcvanadik percben lógó nyelvvel cserét kért. Szép remények!
Végül a kispad. Aki nem tudná, nem én vagyok a Roberto Mancini rajongói klub elnöke. Tehetne róla, hogy legalább tagságért folyamodjak.
A keretet illető pesszimizmusomnak pedig az az igazi oka, hogy ha most vennék egy mezt, nincs az a játékos, akinek a nevét szívesen látnám rajta. Igazi nagy ikonunk nincs, reménységünk ugyancsak, világsztárunk meg pláne. Egyelőre. De ha csapatunk lesz, én boldog leszek. N/A / 10
Viridis Aquilae: Vegyes volt ez a mercato, nehéz eldönteni, hogy melyik része volt eltervezett (Kondo és Kova) és melyik ad hoc megoldás (Ljajic és Hernanes). Ausiliók jó munkát végeztek, a keretátalakítás, a kölcsön opciók ennyi pénzből tényleg komoly jelentőséggel bírnak, legfőképpen Jovetic elcsábítása. Viszont Mancininál azaz ember érzése, hogy a kis Mozart ujjaira is rábaszná a zongora fedelét, ha nem a Boci, boci tarkát pötyögné le a kottából. Kigyomlál minden kreativitást a középpályáról, innentől szinte az egész szezonunk egy emberen, Joveticen múlik, elég hasonló ahhoz, amit Ibra idején átéltünk. Miután leigazoltuk Kondogbiát, biztosra vettem Kovacic távozását, a liverpooli hangok elülése után kicsit megnyugodtam, de így is papírforma volt a távozása. A sálkirálynőnek kellett egy Yaya Touré, ha az igazi nem jött, beérte egy hasonmással, de instant faszságnak tartom, hogy a horvátra cseréltük, aki az agyonsztárolt Pogba statjait hozta a ligában, óriási potenciállal, még többet érhetett volna később. Kondo ennél többet nem fog, és hiába faszagyerek, olcsóbban is lehet box-to-box középpályást venni (Allan, Imbula). Csóró gyerek ne vegyen kaviárt, mert túl drága és még jól sem lakik tőle. Jovetic évek óta a legkomolyabb vétel, de ebben nincs újdonság, nem csak én bírom a letisztult, okos játékát, újra a liga sztárja lehet, ha nem sérül meg, pont egy ilyen ember jelentheti a különbséget a BL és a többiek között. Perisicet és Ljajicot sem bánom, de Lamelának örültem volna. A horvát konzisztens játékos, de tudásra nem egy wasistdas, a szerb meg penge, de kiszámíthatatlan, hogy milyen napot fogott ki (ebben Guarínt nehéz lesz alulmúlni), így kiegészíthetik egymást. Murillo a fekete-hegyi után a legnagyobb vétel, remélem, hosszabb távra. Miranda kicsit sok volt a korához, nem biztos, hogy erőltettem volna, de, ha az Atlétis szintjét, akkor emlékeztethet a védelmünk a pre-Ranocchia időkre (tetű vagyok, mert az José érdeme volt), Telles a Galatában jónak tűnt, de ő egy fokkal jobb Dodo, erős támadó skillekkel (brazil fullback, meglepő), ha idomul az A-hoz és Bobby a széleken képzeli el a behatolást, hasznos lesz. Melo engem nem zavar, kell egy vadparaszt cserének, ha hozza a Fiorentinás szintjét és csak a középcsapatok ellen darálja pirosig az ellenfél térdét, azzal megelégszem. Montoya szerencséje, hogy Barca nevelés a Celta Vigóból nem vettük volna meg, ő a kitérdekelminekjött kategória, ne valljon kudarcot. Biabianyt nem lehetett munka nélkül hagyni, nyert nekünk egy klub vébét, jár neki az örök táppénz. Távozók: Kovacic fáj, pláne, hogy egy verőnégerre cserélték. Benne maradt 20 milló és egy saját világklasszis lehetősége. A Shaqiri-ügy tiszta homály (azaz személyi okai voltak), de, ha valamelyik jugó hozza ezt a szintet, ami sanszos, akkor nem érdekel. Hernanessel meg az utolsó irányítót raktuk ki, ez egyrészt túl kockázatos hülyeség, ami még visszakérheti az árát, másrészt a leszedált Juventusnak adtunk vele egy esélyt, hogy mentsék a szezonjukat. Ostoba húzás volt a végére, egyik érkező sem érte meg ezt az áldozatot. A terv homályos és kétes kimenetelű, a végrehajtása kvázi perfekt, ez nálam 10/7.
cambiasso19: Kétség sem férhet hozzá, hogy az Inter triplete óta íródó történetének legfontosabb mercatóján vagyunk túl. Ekkora mozgolódásra jó ideje nem volt példa, de erre vágytuk, s vártunk, végre valahára megkaptuk. Az összkép viszont az érkezők minőségi listája ellenére is vegyes. Távozott három kreatív ember, köztük két olyan is, akinek a jövő nagy Interében nagy szerepe lehetett volna, helyettük pedig verőlegények érkeztek. Ha ez a győztes út, ám legyen, de a szemnek nem lesz kellemes Inter meccset nézni, azt már jó előre meg lehet jósolni. Cserébe a szélsőhátvéd kérdést sem sikerült megoldani. Montoyáról eddig csupa rossz hírt olvasni, Nagatomo a nyakunkon maradt, Santonnál meg D’Ambrosionál jellegtelenebb focistát nehezen találni, bár én utóbbit többre tartom Davidénél. Dodót meg inkább hagyjuk. Tellest életemben nem láttam még játszani, sőt az augusztus 31-e előtt még csak a nevét sem hallottam, de ennél is rosszabb, hogy Football Managerben sem ajánlotta a scoutom átigazolásra méltónak. De hogy ne csak a negatívumokról beszéljek: Miranda megszerzése óriási fegyvertény, mint ahogy az is, hogy az amúgy csupa vakegérből álló scout csapat valamely éleslátású tagja kiszúrta Murillót a Granadából. Nem tudom, ki lehetett az, de jár neki a Picasso Branch válogatás lemez. Kondogbia lehet az új Patrick Vieira, feltéve, ha nem olyan darabosan fog mozogni a jövőben, mint Budovinszky Krisztián. Vele csak egy gond lehet a jövőben: ennél jobban már nehéz lesz az árát feljebb srófolni, ha esetleg valamelyik unatkozó arab sejk vagy orosz oligarcha lecsapna rá. A Pitbullal és Melóval kiegészülve elég szimpatikus és kedves középpályát fognak alkotni. Felipe Melo nevét olvasva a legtöbb Inter szurkolót elönti az agyérgörcs, kivéve engem. Bár jómagam is jobban örültem volna egy ésszel is megáldott játékosnak, de abban Rolkóval értek egyet, hogy Medelnél jobb játékos. Hogy felesleges volt-e még egy fenevadot pálya e szekciójába hozni, az más kérdés és az is igaz, hogy az érkezése által nem lett több variációs lehetősége Mancininek.
A támadósort illetően optimista vagyok. Icardit hamarosan a City és a PSG fogja ostromolni, Jovetic személyében meg egy olyan játékost kapott Mancini, aki különbséget fog jelenteni győzelem és döntetlen között, lásd Atalanta és Carpi. Két pont helyett hattal rajtoltunk, nagyon nem mindegy. Perisic szerintem óriási fogás, ha viszont ennyi kínlódás után nem fog teljesíteni, a szurkolók hamar kikezdik, nagy nyomás lesz rajta. Ellenben Ljajiccsal, akitől szerintem senki sem vár extrát. A Rómában sem volt nélkülözhetetlen, meg egy kicsit hülye is a srác, nem beszélve arról, hogy csak azért érkezett, mert Éderért már pofátlanság lett volna 15 milliót kiadni. A szélsőhátvéd probléma és a kreatív középpályások távozása ellenére elégedett vagyok. Kovacic és Hernanes távozása sokaknak fájt, de ezen túl kell lépni és reménykedni, hogy beégnek az új állomáshelyükön. Miranda-Kondogbia-Jovetic tró által minden csapatrész új vezért kapott. Eljött az igazság pillanata, nincs kifogás: Mister x, most már bizonyítani kell. 10/7
JackkBauer: Ellentmondásos nekem ez a mercato, jól is csináltuk, meg nem is, értem is, hogy mi miért történt, meg nem is, erősödtünk is tavalyhoz képest, meg nem is. Illetve, az mondjuk ki merem jelenteni, hogy erősödtünk, de tartok tőle, hogy a nevek jobban csengenek, mint ami majd a pályán valósággá válik. Hátulról kezdve, a MirMur (vagy M&M’s, kinek mi tetszik) duó leigazolása nagy húzás lehet, épp ideje volt a védelem közepén egy komolyabb ráncfelvarrás, ugyanakkor a széleken továbbra is problémáink lesznek. Tellesről sokat nem tudok (illetve semmit egész pontosan), de hátha belenyúlunk a tutiba. A középpályával vagyok a legnagyobb bajban, itt a legtöbb az ellentmondás. Külön-külön, kontextusból kiragadva minden érkező és távozó jól megindokolható (sőt, szigorúan anyagi szempontból nem is nagyon volt választásunk, de erről majd legközelebb), csak az összkép szül bennem (erős) hiányérzetet. Nézzük lépésről lépésre: Kondogbia ér 30 milliót? Igen, mivel nagy benne a potenciál, még sok évig tartani fogja az értékét, az sem elképzelhetetlen, hogy feljebb is tornássza. Ugyanakkor ő nem egy verőemberekkel teli középpályán tud kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hanem a kreatív embereket egészít ki a munkabírásával és megadja a stabilitást. Tovább: Ha valaki 35 milliót ajánl Kovacicért, akkor el kell adni? Igen, hiszen elég nagy az összeg ahhoz képest, hogy nem befutott játékosról beszélünk. Ugyanakkor nála pont kisebb a kockázat, mivel hatalmas benne a potenciál, ráadásul így kreativitást veszít ez a csapatrész, ami csak akkor fér bele, ha marad vagy érkezik valaki. Hernanesnél ugyanez: 11 millióért el kell adni? Igen, hiszen 30 éves és egyre többet sérült. De nem az utolsó nap, nem a Juvénak és pláne nem úgy, hogy ezzel kihúzzuk őket a szarból, cserébe nálunk nem marad kreatív arc. Meloról annyit, hogy Medelhez képest előrelépés, abban meg csak reménykedni lehet, hogy nem egyszerre pakolja őket a pályára Mancs. Elöl vagyunk a legjobb helyzetben, Jovetic (főleg ennyiért, főleg, ha nem lesz a fél idényben sérült) baromi nagy húzás, Perisic kikínlódása szintén piros pont, Ljajictól mondjuk túl sokat nem várok, de kiegészítőnek akár teljesen jó is lehet. Összességében Mancsnak összehozták Ausilioék a világ legideálisabb keretét, mellébeszélés helyett vagy produkál valamit, vagy mehet Isten hírével (a legjobb persze az lenne, ha produkálna és menne is, de hát…). Versenyben lehetünk a harmadik helyért, de sem jobbnak, sem rosszabbnak nem érzem magunkat annál 3-4 csapatnál, akik megcélozhatják a dobogó alsó fokát (úgyhogy erősen félek, hogy az edzők közti különbség fog dönteni, ami nem valami jó hír). 7,5/10.