Azt tudjuk, hogy a Nemzeti Hírtévé szakértője elbukott a matekérettségin, és ha már neki is „sikerült”, akkor én nem vagyok hajlandó számolgatni. Már csak azért sem, mert annyi információt elég ha tudtok rólam, a matektudásomnál már csak az énekhangom gyatrább. Mondjuk az sokkal. Mivel Inter szurkolóként a szenvedést jól tűritek (az utóbbi szezonokban komoly kiképzést kaptatok), így „megéneklem” Nektek, mire számítok a vasárnapi, római vakáción.
Napra pontosan egy éve, hogy szintén Rekop György kedvenc olasz csapatával játszottunk bajnokit, igaz akkor pályaválasztóként. Ez a meccs volt Zanetti búcsúja a Meazza közönségétől. Róma szimpatikusabb csapata ugyan Biava révén a második percben ránk ijesztett, de utána a fiúk csodás estét hoztak össze a Kapitánynak, és stílszerűen négy gólt rúgva köszöntek el a legendás négyestől. Ráadásul hiába keménykedett a sokadik dackorszakát élő Walter Mazzarri, aki csak a második félidő elején cserélte be Zanettit, még ezzel sem tudta elrontani az estét. Kovacic szenzációsan játszott, Palacio két gólt lőtt még az első félidőben, Icardi ünnepelve, Hernanes ünneplés nélkül rúgott fejenként egyet-egyet. Azon az estén köszöntünk el ilyen nevektől, mint Castellazzi, Samuel, Cambiasso és Milito. Ahogy leírtam ezeket a neveket, homályos lett a kép a monitoron. Biztos műszaki hiba!
Azóta persze a kispadon és a pályán is sok minden megváltozott. Jött újra Roberto Mancini, Kovacic ritkán játszik szenzációsan (bár erről nem mindig ő tehet), Palacionak meg nem egy félidő, hanem több hónap kell, mire két gólt szerez. Arról nem is beszélve, hogy sokan gondolkodás nélkül beraknák a kezdőbe Zanettit, a vakvágány D’Ambrosio helyére. Tavaly ilyenkor azt hittük nem lesz újabb gyenge szezon, fanyalogtunk az Európa Liga miatt. De legalább a saját kezünkben volt a sorsunk, most meg olyan a csapatunk, mint egy sokismeretlenes egyenlet. Jelenlegi helyzetünk pedig olyan bonyolult mint a húrelmélet vagy a Higgs-bozon.
Pedig januárban mennyire bizakodtunk. Érkezett egy világbajnok (bár Podolski a Nationalelfből maximum egy halb, viszont nálunk az most soknak számít), azonban Shaqiri leigazolását komoly erősítésnek reméltük. A kiemelkedő sálgyűjteménnyel rendelkező úr az oldalvonal mellett viszont nem így gondolja, és borzolja az idegeinket.
A Lazio ellen utoljára 2010. májusában nyertünk idegenben, a legutóbbi két alkalommal Klose mattolt minket a meccs végén. Ami szintén nem biztató, hogy hazai pályán megszerezhető pontok tekintetében, a tabella második helyén büszkélkedik a világoskék csapat. Ráadásul igen komolyak az esélyeik a Bajnokok Ligája indulásra, így nem reménykedhetünk kegyelemben.
Jómagam pesszimista vagyok, egygólos vereséget jósolnék, bár nem bánnám ha nem lenne igazam, és a mi németünk lőné most az egyetlen gólt. Aztán jövő hétre rettenetes szenvedést, a Genoa ellen meglepően magabiztos győzelmet, az utolsó fordulóban az Empoli meccsen pedig döntetlent várok. Ez a számítások szerint fogalmam sincs mire elég, de ahogy mondtam, annyit értek a matekhoz, mint……
TV: 2015.05.10. vasárnap, DIGI Sport2 – 20.45