Bután elszalasztott esély

Ha hülye vagy, és rossz szokásaidtól konokul nem tudsz szabadulni, biztos lehetsz benne, hogy megbüntet a sors. Ha nem vagy képes belátni az egyértelmű hibákat, akkor ugyanez fog történni. És ha a gyenge képességű cserekapusod játszatod kulcsfontosságú EL-meccsen, szintúgy.

Nehéz a keserűség okozta indulatok miatt objektív értékelőt összehozni, Roberto Mancini második regnálása alatt sokadjára hoz ki úgy istenigazából a sodromból. Adott ugyebár egy alap koncepció, amiben lenne ráció. A csapatot, annak formációját folyamatosan változtatja/változtatta, most pedig (nagyon helyesen) kikötött annál a 4-3-3-nál, ahol támadásban és védekezésben a leginkább modern focira emlékeztető momentumokat láthattuk.

Így történt ez most is, az első 20 perc agresszív le- és visszatámadása kifizetődő volt, ez az Inter mindenki szemének kellemes látványt nyújthatott, következésképp a vezetés is teljesen megérdemelt volt. Csettinthettünk: “Ez igen, látszik Mancini keze munkája!” Igen ám, de van nekünk egy cserekapusunkakivel deklaráltan nem hosszabbítja meg a klub nyáron lejáró szerződését, viszont valami különös oknál fogva mindenképp lehetőséget kell neki adni a szezon eddigi legfontosabb mérkőzésén. A’la Campagnaro. Szívesen megkérdezném mesterünktől, hogy akkor a Dnyipro ellen mi a búbánatos faszért Handa védett, vagy ott még esetleg nem születtek meg ezek a gondolatok? Visszatérve Carrizora: már Naldo góljában is jócskán benne volt, hiába érkezett közelről a fejes, totálisan középre jött, egy normális, megbízható hálóőrnek ezt fognia kell. Már ekkor érett bennem a Mancio-szidalom, hát még ami ezután jött…  Félidőben minden esély megvolt még egy korrekt eredmény elérésére, nem volt (még) összeomlás, így több gólos vereségre utaló jel sem akadt.

Fordulást követően továbbra sem mutatta igazán semmi, hogy itt ma lógni fog az orrunk, egészen addig, amíg Hernanes egy ordító Palacio-helyzet után (ami előtt az akcióban ő is szerepet vállalt) a csere sorsára nem jutott. Bármi is volt az ok (sérülés, fáradtság, akármi), több okból is védhetetlen, hogy Vidics érkezett a helyére. Első: jól működött a 4-3-3, nem indokolta semmi a váltást mindenki legszörnyűbb emlékére. Második: ha valamit mostanság meg lehet tanulni a labdarúgás világában, az az, hogy a beszariságra, az eredményre való ráülésre nagyon könnyen rá lehet cseszni. José például szűk 24 órával korábban a mintapéldát mutatta be erre. Harmadik (ez csak opcionális, amennyiben fáradtság volt az indok): Medel, de főleg Guarín lehozatala sokkal magyarázhatóbb lett volna a meccsre tekintve, a középpálya legjobbja a brazil volt hármójuk közül.
És ahogy a bevezetőben említettem, a sors már csak ilyen rohadék valami. Az idióta hátrapasszolgatás meghozta eredményét, a csodacserétől érkező labdát a fura fejformájú argentin Vierinhának továbbította, ez pedig a lélektani fordulópont volt – nem kizárt, hogy az egész párharcé. Legbelül talán mindenki érezte, hogy ez nem az utolsó kapott gól, jött is még, a változatosság kedvéért a (Vidics által összehozott) szabadrúgást is bevéshetjük kapushibának, így a gólpasszán kívül addig igazán csak a flegma “guarínozásaival” feltűnősködő De Bruyne a meccs emberévé avanzsált. Néhány kisebb lehetőség még akadt, teljesen nem tört össze a csapat, de ez így… Finoman szólva is kevés esély maradt a visszavágóra.

Rögzítsük (újra) a tényt: nem az első és még csak nem is a második meccs megy el Mancini hibáján/hibáin. Megengedhetetlen, mindenki idegeit őrlő dolgok ezek, pedig tényleg látszik, hogy valami elindulhatna pozitív irányba, de nem így. Ja, és ezzel valószínűleg a BL-kvalifikáció utolsó (persze nagyon halvány) esélyét vette el a csapattól Mancio és JPC. Az idény egyik (ha nem a) legelkeserítőbb veresége volt, az egyéni játékos és edzői bakikon keresztül rossz játékvezetői döntéseken át egészen a balszerencséig.

Pontozás:

Carrizo – Már a legutóbbi idényben is volt róla szó: a megbízhatatlanság mintaképe, méltatlan az Inter-cserekapus szerepére. De egyáltalán az is vicchogy egy ilyen meccsen a neve szóba kerülhetett egy érthetetlen döntés következményeképp. 3 gólból 3-ban vastagon benne volt, nincs kizárva, hogy kilepkézett minket az Európa Ligából. (3,5)

Santon – Rengeteget folyt az ő oldalán a játék, kicsit többet is kerültek mögé a kelleténél, látszik rajta egy kis fejbeli fáradtság az utóbbi hetek sorozatterhelése miatt. Ettől függetlenül elöl mindig van egy-két olyan megmozdulása, ami közvetlen gólveszélyt eredményez, Palacionak nagyon szép labdát adott, gólpassz sajnos nem lett belőle. (6)

Juan Jesus – Egy minimális lépést tett kifelé az elmúlt hetek gödréből, de még messze nem az igazi. Miután balhátvéd lett, pedig teljesen homállyá, elhalt egy-két jó kontralehetőség azon, hogy fogalma sem volt, mit kezdjen a labdával. (5,5)

Ranocchia – Érdekes, de teljesen megfordult a tendencia JJ és közte, most ő az, aki az igazán értékelhető teljesítményt nyújtja a belső védők közül. Kérdés, hogy meddig, és hogy nem lehetne -e, hogy egyszer mindketten hozzák az elvárhatót? Le a kalappal a Dost-eltüntető Béka előtt. (7)

D’Ambrosio – Mivel a Wolfsburg az erős széljátékra alapozik, neki is rengeteg dolga akadt, ő jobban állt a lábán, mint Davide a túloldalon, viszont a támadásokhoz nem tudott annyit hozzátenni. (6)

Guarín – Törvényszerű volt, tudtuk, ha folytatódik ez a tendencia, eljön a pillanat, amikor előkerül a szar énje. Totálisan kivan ő is fejben, túl van játszatva ezekkel a heti két meccsekkel, így az eredmény: ígéretes akciók akadnak el rajta sorban, viszont cserébe még a védekezése is leromlott. Letámadásoknál még néha butaságot is csinál, és feleslegesen fárasztja magát. Cserét persze nem kapott most sem. (4,5)

Medel – A legjobb időszakban (első 20-30 perc) megfogalmazódott bennem a “parádés” jelző, utána viszont sikerült annyira lerontania a teljesítményét, hogy az “új Gargano” jutott eszembe. Persze az igazság valahol a kettő között van, ő egy limitált képességű verőember, aki szintén csere nélkül játszik hetek óta, az idegi fáradtság rajta is úrrá lett. (5)

Hernanes – Ismét jó játékot mutatott, és abszolút nem volt jogos a lehozatala, bár nagy tempójú volt a parti, nem látszott még rajta, hogy kezdene elkészülni. Érthetetlen ez, és továbbra is kezdőben a helye(6)

Shaqiri – Jól futballozott, hátul is rengeteget segített, sok labdát szerzett, és tudott is mit kezdeni velük. Kezdett már el-eltűnni a végére, ő talán jogosan lett lekapva. (6)

Icardi – Szép volt a gólpassza, egyébként is tűrhetően teljesített a batár állat Naldo és Knoche szorításában, egy alkalommal pedig a partjelző gólhelyzet lehetőségétől fosztotta meg. (6)

Palacio – Fekszik neki ez a pozíció, mindenből ki tudja venni a részét, gürizik rendesen, és a formációváltások sem okoznak neki gondot. Úgy tűnik, tavaszra ő is normális formába lendül, és visszakapunk valamit abból, amit az utóbbi években láttunk tőle. Azért az ordító ziccerért viszont óriási kár. (6,5)

Vidics – Szinte semmilyen hasznos megmozdulással nem tudta magát észrevétetni, buta labdaeladást, rossz helyezkedéseket, totálisan felesleges szabálytalanságot mind felvonultatott a “repertoárjából”. A háromvédős rendszer továbbra sem az ő sajátja, hibás döntés volt az ő pályára küldése(4,5)

Kovacic – Égett a ház, de már semmi érdemlegeset nem tudott csinálni. (-)

Kuzmanovics – Ő meg pláne. (-)

Mancini – Rohadt idegesítő, mert látszik, hogy a formációval és az alaptaktikával jó irányba szeretne elmozdulni, de a személyi (rossz) döntései mind aláaknáznak ezeknek a jó gondolatoknak. A posztban taglalva lett, Handanovic padoztatásával és a meccseléssel gyakorlatilag mindent elkúrt, amit csak lehetett, így a kiesés szélére sodorta a csapatot. (4)