Beszóltunk az arcoknak

Idén összevontuk a szemöldökünket a mercatóval és az idény előtti várakozással kapcsolatos véleményeinket, megspóroltuk a külön kérdésekkel való bíbelődéseket, ellenben nem fukarkodtunk a karakterekkel, úgyhogy lehet a gép mellé pakolni a csokis kekszet és a teát, mert sok-sok olvasnivaló következik.

Rolkó:

– Mazzarri szerződéshosszabbítása után másodjára csalódtam nagyot a Thohir-féle vezetésben, Ausiliostól, mindenestől. Ha utólag nézek az érkezési és távozási oldalra, azt mondom, szódával elmegy, de Rolando(aki tavaly az egyik legjobb játékosunk volt) le nem igazolása még így is szinte a megbocsáthatatlan kategóriába esik. A csatárkérdés egy kisebb probléma, bár ismerve Mazzarrit, ezt is óvatosan merem csak megfogalmazni, de titkon bízom abban, hogy ha már így alakult, Bonazzoli kapja meg a maga kis játéklehetőségeit. Persze ha a Stjarnan ellen, egy totál lefutott meccsen nem dobta be, akkor hol fogja?! Áhh… Támadó szellemű középpályás végül maradt Kovacicon és Hernanesen kívül is, bár ezek után el lehet képzelni, Guarín mennyire fogja magát törni meccseken, vele kapcsolatban sem nagyon tudok elképzelni jó forgatókönyvet. Végül pedig: Mbayét sem sikerült kikölcsönözni, és óriási szívfájdalom lesz látni, hogy lelátózik, amikor mérföldekkel tehetségesebb a Nagatomo-Jonathan-D’Ambrosio hármasnál.

A Mercato negatív összképe ellenére valahogy a szezon elé tekintve mégis jó előérzeteim vannak, talán már lassan én sem tudom megmagyarázni, miért, de azért néhány szó: a keret erősségét tekintve még így is előrébb léptünk, és néha-néha úgy tűnik, hogy (ha nehezen is, de) Mazzarri uraság tanul a múltbéli hibáiból. Aztán az sincs kizárva, hogy pár hónap múlva egy naiv idiótának fogom magam érezni…

Bobogoal:

– Nézzétek, én 2011-ben egy közös poszt keretében felvetettem, hogy igazoljuk le Ronaldinhót, Tevezt meg Terryt. Akkor mindenki kiröhögött, hogy ne akarjak már én világsztárokat ide, építsünk fiatal tehetségekre. Azóta is építkezünk rendületlenül, csak épp az eredmények nem akarnak jönni. Sajnálom, hogy Thohir a klub első embere, nem bízom benne, nálam még mindig Massimo Moratti az elnök! Ezzel a mostani kerettel óriási harcban leszünk a 5-6. helyért…. Kabaré az egész! M’Vilának, vagy egy Medelnek kell örülnünk? Öt évvel ezelőtt jött Eto, Milito, Motta, Sneijder, Lucio. Miről beszélünk? Sajnos nagyon lezüllött a klub a játékosállományt illetően. Egy apró kérdés: ki fog például szabadrúgásból gólt lőni?

Viridis Aquilae:

– Csak annyit igazoltunk, amivel betömködtük a távozó veteránok által hagyott lyukakat. A minőség nem rossz, de a riválisokhoz képest egyáltalán nem tűnik erősnek a keret. A többfrontos harchoz meg egyenesen vékony, sérülésekkel is számolva lehetetlennek tűnik egyszerre jól szerepelni a ligában és Európában is. Márpedig minek megyünk az EL-be, ha idővel csak nyűg lesz? Az “EL a szükséges rossz” mentalitásra kézenfekvő válasz, hogy aki azt sem bírja, az milyen alapon vágyik a BL-re? Bár jelenleg nem úgy néz ki, hogy ez a veszély fenyegetne, nem erősödtünk annyit, hogy a dobogóra ácsingózzunk, meglepetés volna, ha odaérnénk. Egy korrekt kezdőre való játékosunk van, de a cserepad szűk. Főleg előre nem tudunk váltani, másik formációra pláne, mert az nem megoldás, hogy középső középpályásokat tologatunk fel a csatár mögé. Mondhatnánk, hogy akkor jöhetnek a fiatalok, de Mazzarrit ismerve előbb lesz Kuzmanovic seconda punta. Így ez a mercato arra volt jó, hogy körülbelül bebiztosítsunk egy tavalyi szerepléshez hasonlót.

Lóri88:

– Nélkülük sem volt rosszabb, velük sem lesz jobb. Nekem kapásból ez jut eszembe a mercatónk kapcsán. Kielégítettük Thohir 26,5-ös fétisét, fiatalodtunk, spóroltunk, de ez alapvetően a vezetőségnek előnyös, és nem a szurkolóknak. A távozókkal Cambiasso elengedését leszámítva egyet tudok érteni (főleg Brancával), bár Rolando elpocsékolásáért fejlettebb ligákban fegyházzal büntetnék. Anno nem vártam PSG-szintű pénzcsapot Thohirtól, de Mazzarri edzőre cserélése, a már megénekelt Rolando-hiba, és még hosszasan sorolhatnám, nem pénz kérdése. A támadójátékunk (mink?) terén WM egy, a nullához konvergáló variációs skáláról riogathat, egy, a szintén nullához konvergáló kockázatvállaló attitűd mellett, amit csak tetéz az egyébként igen fékezett habzású Alvarez last-minute kölcsönadása. Utóbbiból egyébként mi hasznunk származik erre az idényre? Többet, jobbat vártunk, így én pesszimistán, kellemes meglepetésre nem számítva, ám azt el nem utasítva várom a szereplésünket, addig pedig marad a 3-6-1, a Kuzmával megélénkíteni kívánt játék a 80. percben, a lejtő pályák, és a távirányítóm sokadszori összeszerelése. Bár utóbbi helyett lehet én is kirakok szájmagasságban egy PET palackot – hogy ne csak a klub spóroljon…

JackkBauer:

– Ha nem lett volna az utolsó hét, lehetőségeinkhez képest elégedett lennék a mercatoval, de amennyire biztató volt a helyzet augusztus elején, annyira botrányosra sikerült a vége. Van egy fiatal, tényleg tehetséges játékosunk, aki beférne a fél mezőny csapataiba, mi meg addig baszakodunk a kölcsönön a Genoával, amíg kuka az üzlet és legalább egy fél évig nem fog játszani? Na ne már. Kuzmanovicnál most már hivatalos, hogy nem kell a kivert kutyának se, hogy Rolando elbénázásáról inkább ne is mondjak semmit. Ezektől függetlenül viszont a Ricky-biznisz jellemzi legjobban az inkompetenciát. Ki a fene találta ki, hogy kölcsönbe menjen?! Sikerült rögtön három legyet is ütni egy csapásra: egy támadásban használható ember mínusz, cserébe lóvé nem jön, így nem is tudjuk pótolni, de legalább a kiebrudalás szélén álló Guarín távozásával tökéletesen elfogyunk a középpálya támadó részlegén. Még jó, hogy valamelyik nagyeszű offolta az utolsó pillanatban.

Voltak persze pozitívumok is, Dodo király, Medel és Vidic dettó, M’Vila és Osvaldo meg a mi helyzetünkben a kötelezően vállalható kockázat, nem a képességeikkel van gond, hanem az agyukkal (vagy annak, ami a helyén van), ha csak az egyik beválik, már óriásit nyerünk. Összességében is elmondható, hogy a kezdőcsapatunk (de egyébként a keretünk is) erősebb, mint tavaly. Ha összeáll a csapat, akkor képesek lesznek egy erős átlagot hozni, nem kell félni attól, hogy a fiatal középpályást vagy a korosodó exklasszist random éppen a hullámhegy tetején vagy a völgy alján éri az aktuális meccs.

Az idénnyel kapcsolatban korábban azt gondoltam, hogy Kovacic és Icardi fejlődése nagyban fogja befolyásolni. Ha elkezd kibújni belőlük a klasszis, akkor lehet esélyünk a harmadik helyre, ha nem akkor nem. Ezt most annyival tudom kiegészíteni, hogy Icardi helyén Oszi bőven hozhatja azt, amit egy csatártól elvárunk. Persze az dobogóhoz az is kéne, hogy valamelyik tavalyi alul teljesítsen, de miért ne történhetne ilyesmi (mondjuk a Napolival). Reálisan nézve a 4-7. hely között bármi elképzelhető, annyira kicsi a különbség az üldözőbolyban.

cambiasso19:

– Az nyilvánvalónak tűnik, hogy Thohir nem kívánja saját zsebből megerősíteni a klubot, legalábbis addig biztosan nem, amíg nem éri el a csapat a Bajnokok Ligája csoportkörét. Igazi 22-es csapdája ez, hiszen egy középszerű kerettel kellene elérnie ezt Mazzarrinak.

Gyakorlatilag Medelért fizetett a klub azonnal, rajta és Vidicen kívül mindenki kölcsön opcióval érkezett, ami jó pár kérdést felvet. Például, hogy jövőre miből lesz pénze Thohirnak kifizetni Osvaldóért, M’Viláért és Dodóért a végleges összeget?

A szerb védő érkezése azonban rendkívül pozitív, hiszen a kuzinokkal ellentétben, csak a legritkább esetben igazolt az Interbe játékos a ’Bosman-piacról’, reméljük, Nemanja csak a kezdet és a jövőben körbenézünk a lejáró szerződésű játékosok között is.

A legnagyobb csalódás viszont egyértelműen egy minőségi támadó középpályás szerződtetésének elmaradása. A Toro elleni kilátástalan támadójátékot elnézve kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy ugyanazok a problémáink, mint a tavalyi szezonban is: gyakorlatilag egyetlen egy olyan középpályásunk sincs, aki képes lenne gólt szerezni, ergo a Bikák ellen mindössze Icardi volt az a játékos, akire számíthattuk –volna – a góllövés tekintetében. Hernenes és Kovacic (már amennyire ők támadó középpályások…) sem az a fajta játékosok, akik évi 10 gólt fognak lőni, márpedig rajtuk kívül csupán Frédi maradt, aki a támadók mögött is tud játszani. Ezért is furcsa, hogy a semmiért engedtük el Ricky-t, hiszen ő jobb napjain a kapu előtt sem jött zavarba. Azt mindenki tudja, hogy az argentin nem üti meg azt a szintet, ahova egy napon el szeretne jutni a klub, ám a jelenlegi keretben igenis elfért volna, csereként biztosan.

A másik hatalmas probléma, hogy Dodón kívül nem érkezett ember a szélső középpályás pozíciójába, így szinte biztos, hogy megint Jonny-é lesz a jobboldal az egész szezon során. Összességében számomra csalódás az idei Mercato, az elmaradt támadó középpályás és jobb oldali wingback igazolás miatt. Akik érkeztek mind remek játékosok, ám kérdéses, hogy velük elérheti-e a célját Mazza, azaz dobogóra vezetni az Intert. Szerintem aligha.

csabinter:

– Valamilyen szinten Bobo véleményével értek egyet nosztalgikus alkat lévén. Az egész olasz labdarúgásra nézve szánalmas, hogy egy Internek olyan játékosok jelentik a nagy erősítést, akik egy kiesett PL-csapatból érkeznek, akiket egy orosz középcsapat hajít ide opciós joggal, akik csatárként egy gólt szereznek tavasszal és mindenhol bomlasztanak, akik a Roma padjáról kukázódnak és akikkel cséká létére nem hosszabbít szerződést a klubjuk. Értem, hogy változnak az idők, nincs pénz, blabla, de ezt nehéz még mindig feldolgozni egy olyan szurkolónak, aki úgy nőtt fel, hogy kedvenc csapatának csak a csatársorában 4-5 klasszis figyel minden évben. Most meg kiszúrják a szemem azzal a faszmajom Osvaldóval, akinél jobban kevés játékost rühellek. Mindegy, majd csendben meghúzódom egy sarokban a hideg téli estéken és Ruben Sosa, Recoba, Ronaldo és Vieri videókat nézegetek Mazzarri maestro jonathanos és kuzmanovicsos 3-7-0-ja helyett.