Szóval, így néz ki az Inter játéka 2014-ben a Catania ellen (meg mindenki más ellen, de a Catania ellen jobban kimutatható a taktikánk, hiszen folyton nálunk a labda).
– Birtokoljuk a labdát a középpálya közepén. Cambiasso, Kuzmanovics vagy Ricky valamelyik szélsőhöz passzol.
– Nagatomo vagy Jonathan két védővel találja szemben magát. 5-10 másodpercig tanácstalanul néznek szembe az ellennel, majd visszapasszolják a labdát a feladóhoz.
– Kuzmanovics vagy Ricky komoly kihívás előtt áll, ugyanis az ellenség megtévesztése végett vissza kellene passzolniuk a játékszert a szélsők egyikének. Ez általában sikerül, még egy védő kipasszolását is be tudják iktatni.
– Újra a Nagatomo-Johnny páros egyikénél a labda. Beadással, vagy csellel próbálkoznak, az eredmény 90%-ban bedobás, 10%-ban szöglet. Eközben szemfüles csatáraink a védelembe beépülve figyelik az eseményeket.
– Bedobás esetén minden elölről kezdődik. A szögleteket pedig a Ricky-Johnny páros kicsiben végzi el, mert az oldalvonal melletti tötymörgés eddig is remek ötletnek bizonyult.
– Érkezik végre valahára a beadás, amit Nagatomo (gyorsaságát kihasználva) a másik szögletzászló környékén szed össze.
– Optimális esetben minden kezdődik elölről.
– Rosszabbik esetben labdát vesztünk. Az ellenfél kontrájánál Cambiasso bölcsen elöl marad, míg Kuzmanovics gondosan ügyel rá, hogy a labdát vezető játékost kétszer-háromszor is körbeszaladja, ám ne menjen bele durva, sportszerűtlen ütközésekbe, vagy sérülést kockáztató szerelésekbe. (touristique)
A fejlődést látom, Kuzmanovics egyre magabiztosabban nem csinál semmit, Guarin ezen a meccsen nem lőtt mellé vagy felé egyet sem, sőt, még ha jól láttam, Handanovic is vetődött egyet! (szcsgeri)