Meddig tűrjünk?

Tavaly és tavalyelőtt ellövöldöztem a negatív jelzőket, és voltaképp hozzá is szoktunk már a pofonokhoz. Az idény elején belelkesedtünk, de ezek szerint az csupán egy klasszikus mézesmadzag-effekt volt felénk a csapat részéről. Most éppen olyan fordult elő az Interrel, ami 2002 óta nem: a nyolcaddöntőben búcsúztunk a Coppa Italia küzdelmeitől.

Szögezzük le: amit december óta pályára tesz Mazzarri és a csapataz 90%-ban egy gusztustalan, nézhetetlen valami, és ez alól a Derby-győzelem sem kivétel, ott sikerült nagyjából fél órát úgy focizni, ahogy kellene, és ahogy egy mindenkori Internek illik. El lehetne kezdeni sorolni az okokat, de talán felesleges… A mai vereség pedig ha úgy tetszik, csak a jéghegy csúcsa volt, az utóbbi évek sorozatos szégyenei után ezen az újabbon már meg sem lepődünk, főleg az előzmények tudatában.

Egy-két gondolat, kommentár azért dukál ehhez az égéshez is:

– Kezdeném egy pozitívummal: van még egy olyan csapat a világon, ahol egy fogalom is képes kapufát lőni? Mert nálunk bizony egy nettó emberhátrány tette ezt, ekkor jártunk legközelebb a gólhoz. Egyébként ez a megfoghatatlan dolog 90 percen át pályán volt.

– A meg nem adott büntető(ke)t szinte már meg sem kell említeni velünk kapcsolatban, de itt is felmerül egy kérdés: meddig csinálják még ezt velünk?!

– Mazzarri mégis mi a lóherét képzelt egy olyan kezdőcsapattal, ahol a játékosok 80%-a formán és/vagy játékon kívül van? Nem mintha a padon csücsülő férfiak mindegyike világmegváltó lenne, de tudván azt, hogy a kupa idén az egyetlen, ám annál halványabb esélyünk egy kis sikerre, talán nem lett volna túl megerőltető a stabil kezdőt, vagy annak nagy részét felküldeni. Egyébként Calvarese első sípszavakor a pályán lévők átlagéletkora 30 év volt. Nyúprodzsekt van, meg minden.

– Kovacic bírálóinak remek “táptalaj” volt a meccs. Szó se róla, igen gyenge volt, az akaraton és néhány megindulásán, passzán kívül semmi nem volt rendben. Azonban én mélyebbre ásnék ebben a kérdéskörben is, és egyértelműen megfogalmaznám Mazzarri felelősségét. Mit tudunk? Kovacicot szereti és egy emberként követeli minden meccsen pályára a Meazza közönsége, ő pedig ezt decemberben végre reményteli játékkal hálálta meg, a Milan ellen egyenesen ő fordított a játék képén. Erre mi történik?! Az addig jóformán semmit nem játszó, mindenki által köztudottan haszontalan hulladék kerül a helyére kezdőként, és veszi el tőle a játékperceket. Ezt a pofádba, Mateo! Az ilyen nüanszok is rengeteget billenthetnek fejben egy focistánál(főleg egy fiatalnál) pozitív és negatív irányba, esetünkben utóbbi történt. Mi az üzenete ezzel Walternek vajon? És itt megemlíthetjük még, hogy Belfodilt sem volt nehéz fejben lerombolni(parádésan sikerült), mivel alapból híján volt az önbizalomnak, valamint Taidernek sem tesznek jót a törvényszerű, 60. perces lecserélései, bármennyire is érdemelte meg néhányszor.

– Zanetti. Végérvényesen bekövetkezett, amitől mindannyian tartottunk: leköveteljük a pályáról, ugyanis Kuzmanovicshoz hasonló emberhátrányt jelent immáron. És ez nem szentségtörés, dizriszpekt vagy hasonló bullshitek, ez maga a szörnyű valóság. Pupi felett eljárt az idő, és nagyon lehangoló, hogy ezt nem vette észre (vagy nem akarta észrevenni) idejében. Nyáron vissza kell vonulnia, ha jót akar a csapatnak és saját magának is. Az a baj, hogy utóbbival elkésett, és úgy érzem, bennem már mindig ott fog motoszkálni egy negatív gondolat, miszerint a legyőzhetetlen, sebezhetetlen Capitanot sokkal felemelőbb lett volna látni lelépni a futball színpadáról…

– Nem igazán tudunk jó teljesítményt említeni ismét, rosszat annál inkább, és a leginkább szembetűnő, hogy a legjobb játékosunk két meccse nemhogy egy erősen rápasszolt, hanem egy guruló labdát sem tud lekezelni normálisan. Természetesen nem ő az egyetlen ilyen (Álvarez is drámaian visszaesett példának okáért), de nála nagyon szemet szúrt, ennek az okát pedig nem ártana a szakmai stábnak boncolgatni – sok egyéb mellett.

Ide vezetett az utóbbi évek vezetői és egyéb tevékenysége, csak ömlik és ömlik ránk az ürülék folyamatosan… Ha említetteknek nem tűnt volna fel: 2-3 komoly transzfer elmaradása esetén a következő idényt is európai porond nélkül fogjuk tölteni, ez holtbiztos. Tehát nincs mit tenni, kulcsoljuk imára kezeinket egy normális januári Mercatoért. Pár hónap múlva pedig a nyári nagytakarításért. Lesz munka bőven, minden fronton.