Exek és szeretők

Szinte tökéletesen alakultak a forduló eddigi eredményei Inter-szempontból (a Roma-Fión mondjuk jobb lett volna egy iksz), ilyenkor szokott jönni a kötelező győzelmi mantra, vagyis kvázi újraéljük az eggyel ezelőtti kört: vasárnap este, kiscsapat, hazai pálya, ismerős arcok…tovább nem folytatom.

A Sampdoriától semennyire nem tartottunk egy hete, idén gyenge kis szürke csapatként tengődnek a posványban, mégsem sikerült földbe gyalulni őket. A Parma hozzájuk képest egy három hollandos Szuper Milan, a liga egyik leggólerősebb középpályásával, Parolóval, Horas kedvenc whoscored-kompatibilis védőjével, Palettával, a gervinhói gyorsasággal és aggyal rendelkező nerazzurri-bébi Biabianyval és akkor még nem szóltam a másik két nagy exről, a minden idők egyik legrosszabb Interében alapelemnek számító Gargano-Cassano duóról. Főként a hatszázadik állomáshelyén lenyugodni látszó ragyás rosszcsont vendégjátékától kell tartani, Anti bizonyára félreteszi kiskirályi egóját és ma odarakja magát, számíthatunk 3-4 kulcspasszra tőle legalább. Remélhetőleg nem fut össze a városban Stramával folytatni a megkezdett bunyót.

Egykori ellenfél-alkalmazottak akadnak milánói oldalon is, itt van mindjárt a Parmában egészen korrekt kölcsön (fél)szezont letoló Jonathan és ugyanott ígéretesen indult, itt megrekedt és görcsös Belfodil, aki csatárhiány miatt biztosan szerepet kap. A szokásos kérdés ismét felmerül: mikor? Mazzarri maestro az előzetesek alapján ezúttal is egyedül tervezi a darálóban kicsináltatni Palaciót, mögötte a megszokott emberhad próbálkozik a helyzetek kialakításával, tehát Kovacic újfent a padról érkezhet majd 0-0-nál az 57. percben Taider helyett.

A másik két nagy kérdőjel Ranocchia és Zanetti. A Béka emberére akadt Rolando személyében, olyannyira, hogy már a téli piacra dobásáról hallani – ezt azért nagyon nem kéne. A kapitány sokakat kiakasztott múlt heti wingbackelésével, mert az odáig rendben van, hogy Palihoz hasonló ökörségeket nem követ el hátul, viszont a támadások segítésében 40 éves korának és egylábasságának minden hátránya kijön: nem érkezik, amikor kell és lelassítja az akciót. Várjuk vissza a szamurájt.

Meg Icardit, aki unalmában új csajának (ő amúgy Maxi Lopez exe) fotóit lájkolgatja az instagramon:

Kis statiksztika-orgia a végére: 14 éve nyert utoljára a Parma az Inter otthonában; legutóbbi három hazai bajnokin 11 gólt zúdítottak be a fiaink a sonkazabáló kolostorlakók kapujába; három éve nem szerzett gólt a Parma a Meazzában, akkor bizonyos Hernan Crespónak sikerült; Nagatomo, Campagnaro és Taider ha lapot kapnak, kihagyják a nápolyi túrát.

Győzni kell, különben davidmoyesozni fogunk.