Nem erre számítottunk. A tegnapi esti döbbent haragot mára felváltotta a kedvetlenség. Két ellentétes félidőt láttunk, az egyikben nagyjából egyenrangú ellenfelei voltunk egy nagyon jó csapatnak, a másikban viszont könyörtelenül a helyünkre parancsoltak minket. A dolog érdekessége, hogy amikor nem voltunk rosszabbak, akkor kaptunk 3 gólt.
Nálunk Campagnaro és Jonathan, az ellenél Maicon (na, ezt még szoknom kell, bár kicsit sincs ínyemre) sérülése kényszerítette az edzőket az alapkezdő átformálására, Rolando, Pereira és Torosidis futott ki a már megszokott arcok mellett kezdőként a gyepre.
Rögtön úgy indult a meccs, hogy egy rövidre rúgott szögletünket kontrázta meg a Roma, Gervinho azonban elönzőzte, baj nem lett belőle. Az persze, hogy simán lekontráznak minket a saját szögletünkből, felvetett néhány kérdést, de ezeket inkább elhessegettük, mondván, meccs elején vagyunk, meg egyébként is, ilyen többet nem lesz. Később kiderült, hogy de.
Na, de ennyire nem szaladunk előre, mert próbáltunk kezdeményezni, szokás szerint jobbról befelé, hogy Ricky tudjon ficánkolni. Volt is egy Taider löket, ami sajnos gyengére sikerült, nagyon nem ijesztette meg De Sanctist. Ezen kívül sok említésre méltó nem történt, egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. Nem úgy a 18. percben, amikor egy teljesen veszélytelen előrepasszba nyúlt bele Ranocchia elképesztően suta mozdulattal, aminek az lett a vége, hogy Gervinho lekészít Tottinak, akinek a lábak erdején átlőtt labdája a bal alsóban kötött ki. 0-1, hidegzuhany.
A gól után kivételesen nem zavarodtunk meg, próbáltunk nyomni. Guarín ágyúzásánál a kapufáról pattant oldalra a labda, De Sancits pedig összekacsintott Fortunával, orbitális mázli náluk, hihetetlen pech nálunk. Volt egy lehetősége Rickynek is, sajnos pont középre ment a fejes. Dominálni nem domináltunk, de lehetőségeink voltak, nem kellett volna sok az egyenlítéshez. Mindezt persze csak a 40. percig mondhattuk el. Gervinho kavart meg minden arra járó fekete-kék mezest a bal oldalon pár méterre az alapvonaltól, Pereira pedig rettenetes ütemben csúszott be. Hogy mindez pontosan hol történt, arról végeláthatatlan vitát lehetne folytatni (episode 1), egyik kedvenc bírónk mindenesetre tizenegyest ítélt. Véleményem szerint elképzelhető, hogy 10-15 centivel a vonal előtt csúszott oda az uru, de ez talán még hibahatáron belül van. Totti persze nem rontott. Mikor azon gondolkoztam, hogy le kéne fújni , mielőtt kapunk még egyet, kaptunk még egyet (nyilván). A fiúk biztos szeretik a keretes szerkezetet, mert ha már a félidőt egy szöglet utáni kontrával kezdtük, akkor fejezzük is be úgy, Totti zseniálisan kipasszolt labdája után Strootman nyargalt végig és passzolt Florenzihez, aki gond nélkül lőtte ki a hosszú alsót. Nemhiszemel. Úgy volt 0-3, hogy a játék képét nézve az x lett volna a reális.
A szünetben azt vártam, hogy a mindenkori Interre jellemző módon megpróbálunk valami teljesen irreális fordítást, mert egyébként a játék képében egyáltalán nem volt benne a megalázó vereség. Lehet, hogy a túlzott elvárásaim miatt csalódtam ekkorát.
A második félidőben ugyanis borzasztóan rossz volt a csapat. Mindenféle veszély nélkül járattuk a labdát, elképzelés nulla. Persze, ebben bőven benne van a Farkasok keze is, megmutatták, hogy mennyire jók, minden másodpercben uralták a pálya minden szegletét, gond nélkül tartották 3-0-t és kedvükre kontrázhattak. Handanovicnak kellett bravúrt bemutatnia Gervinho szólójánál, hál’Istennek megtette. A mérkőzés krónikájához tartozik még, hogy szereztünk egy meg nem adott gólt, Ranocchia fejelt a kapuba, miután De Sanctis nem tudta megfogni a labdát. Szerintem szabályos volt (végeláthatatlan vita episode 2). Ettől függetlenül, ez szerintem már nem volt kulcsmomentum. Guarín kapufája az volt, a büntető befújása az volt, de itt már nem osztott, nem szorzott a dolog. Annyira esélytelenek voltunk a második félidőben, hogy ha megadják, se egyenlítünk ki.
Rosszul esett ez az egész nagyon, de tragédia mindenesetre nem történt. Találkoztunk nagyon erős, remekül szervezett csapattal, akinek kegyetlenül ad a gép is egyelőre. Minden kulcspillanatból rosszul jöttünk ki, durván a pofánkba robbant az összes hibánk, ami létezik, de legalább látjuk, hogy miben kell változtatni. Én pedig nem félek attól, hogy ez ne történne meg. Miért? Mert most tudjuk, hogy jó edzőnk van. Ez most nem csak a Stramaccioni-féle reménykedés, hogy produkált 6 jó meccset idény végén, meg egyébként is, nyertünk zsinórban hetet. Nem, Mazzarri eddig munkássága a garancia arra, hogy össze fog állni a csapat. Az már más kérdés, hogy ez hányadik helyet fog jelenteni.
Ezen felül jön most egy nyolcas sorozat, nyerhető meccsekkel. Mindet persze nem fogjuk megnyerni (ne legyen így), de ha 24-ből szerzünk 18-20 (inkább 20) pontot, akkor nagyon biztató helyen állhatunk féltávhoz közeledve.
Pontosztás:
Handanovic: A gólokról nem tehetett, de nála a nettó világklasszishoz az kéne, hogy ilyet megfogjon. (6)
Rolando: Nincs vele nagy baj, de azért Campagnarot vissza! (5)
Ranocchia: Na ő viszont meglepően bizonytalan volt, reméljük, nem lesz tartós a dolog. (4,5)
Juan Jesus: Bírom a palit, úgyhogy–> (5,5)
Nagatomo: Meg kéne dumálnia Hondát, hogy a város ezen fele szebb. (5)
Guarín: Kikértem A Taktikus véleményét, szerinte, ha az a lövése bemegy, gól. (5)
Cambaisso: Jól áll neki is a szalag, de meddig lesz még rajta? (5,5)
Taider: Adhatna egy adag önbizalmat nekem is, mindketten jobban járnánk, mert nem kell mindenhonnan kapura tekerni a szabadrúgást. (5)
Pereira: Vele csak annyi a baj, hogy szar. (3,5)
Ricky: Olyan cselei vannak, hogy Messi is autogramot fog kérni tőle a a válogatott szünetben. (5)
Palacio: Felfalták a Farkasok. (5)
Icardi: Amikor majdnem elérte a labdát Balzaretti hazafejelésénél, de végül nem sikerült, egy pillanatra mintha Pazzini arcát láttam volna az övé helyett. (4)
Kovacic: Az alibi passzok már remekül mennek, eggyel feljebb is megnéznék. (4)
Milito: Mindig nosztalgiázok pár másodpercet, amikor beáll. (-)
Mazzarri: Bízok benned, Walter, úgyhogy ne okozz csalódást! (5)