Walter Mazzarri csütörtökön teljes lényében megmutatta magát első interes sajtótájékoztatóján. Az elmúlt évek edzőváltásai során mindig igyekeztünk interjút közölni az épp kinevezett új trénerrel (akadt néhány…), ezen szokásunkon idén nyáron sem változtatunk. SebIngrosso néven kommentelő olvasónk segítségével szemezgetünk Allenatore Walter hosszúra nyúlt bemutatkozásának érdekesebb részeiből.
– A Napoli bejutott a Bajnokok Ligájába és a Roma is érdeklődött ön iránt, mégis az az Intert választotta. Miért?
– Szeretném tisztázni ezt a dolgot, mivel előfordul, hogy olyat hall az ember, ami nem igaz. Már az elmúlt idény megkezdése előtt eldöntöttem, hogy négy év után véget vetek a nápolyi kalandomnak. Tavaly nyáron a Napoli új szerződést kínált, amit én visszautasítottam, mivel úgy éreztem, új kihívásra vágyom. Ezt el is magyaráztam a Roma elleni szezonzáró mérkőzés után. Nem azért hagytam ott Nápolyt, hogy az Interhez, Oroszországba, vagy bárhova máshova menjek. Miután meghoztam a döntésem, azt sem tartottam elképzelhetetlennek, hogy egy évet kihagyok, ha nem kapok olyan ajánlatot, ami kellőképp motivál. Végül kaptam többet is, ezek egyike az Interé volt, majd Moratti személyesen akart velem találkozni. Ez a hír teljesen levett a lábamról. Úgy éreztem, készen állok a kihívásra, és az Inter mellett döntöttem.
– Ha megnézzük az Inter utolsó szezonját, mik a tervei a csapattal?
– Először is, ha egy új munkát elvállalok, kötelességem – már csak a szurkolók és a klub iránti tiszteletből is – a legtöbbet kihoznom a rendelkezésre álló játékosokból. Ezt tettem az elmúlt tizenkét évben. Az Inter kerete véleményem szerint sokkal többre hivatott, mint amit az előző, szerencsétlen idényben elértek, mind eredmények, mind teljesítmény szempontjából. Ezzel senkit sem akarok megbántani, nem tudom mi történt az idény során, nem voltam itt. Csak tisztelettel beszélhetek azokról, akik előttem az Interhez kerültek. Ami viszont számít, hogy július 8-án az összes játékossal megkezdem a munkát, akiket a klub a rendelkezésemre bocsájt. Aztán annak függvényében, amit a pályán látok, ki hogyan dolgozik, hogy bírja a terhelést, leülök a vezetőkkel, mint eddig mindig, és meghozzuk a szükséges döntéseket az átigazolásokkal kapcsolatban.
– Jó néhány segítőt hoz magával a klubhoz. Mesélne róluk?
– Giuseppe Baresi továbbra is a szakmai stáb tagja marad. Évek óta az Internél van, mindenki felnéz rá, segíteni fog beilleszkedni. Azt akartam, hogy itt legyen velem, így könnyebben megértem a klub filozófiáját és működését. Aztán persze említhetem azokat is, akik egész karrierem során velem dolgoztak, mindenek előtt Pondrellit. Ő az erőnléti edző, már a Bolognánál is együtt dolgoztunk. A csapataink erőnléte mindig kiváló volt, ugyan néha elfáradtak a játékosok, de végigfutották a meccseket, és mindig jó formában voltak. Frustalupi a másik, ő a taktika kidolgozásában segít, míg Luca Vigiani technikai munkatárs, aki velem és Frustalupival fog dolgozni. Papale lesz a kapusedző. Pályafutásom kezdete óta velem van, és minden kapussal nagyszerű munkát végzett az évek során. Rajtuk kívül még Concina és Nitti tartoznak a stábomhoz, ők megfigyelők, és nem igen lesznek Appiano Gentile környékén. Valakit még kifelejtettem, aki talán a legfontosabb: Giuseppe Santoro, a tanácsadóm, aki a sajtóval, illetve Brancával és Ausilioval tartja majd a kapcsolatot.
– Van olyan Napoli-játékos, akit ha lehetne, hozna magával Milánóba?
– Nagyon szeretem egykori tanítványaimat, és hálás vagyok nekik, mert segítettek eljutni oda, ahol most vagyok. Utolsó nápolyi munkanapomon elbúcsúztam a srácoktól, ami elég érzelmesre sikeredett. Tisztáztam velük, hogy tiszteletben tartva majdani új edzőjüket, nem fogom őket telefonon hívogatni, de ők nyugodtan kereshetnek engem bármikor. Sokkal tartozom nekik, meg is köszöntem mindent, de már nem vagyok az edzőjük. Szóval, ha van olyan Napoli-futballista, aki illeszkedik az elképzeléseimbe, és hasznos lehet az Inter számára, biztosan nem fogom elmondani sem a sajtónak, sem a szurkolóknak, de még magának a kiszemelt játékosnak sem, hanem Brancának és Ausiliónak szólok.
– Az ön által kedvelt három védős rendszerben ki futhat a pályára az Inter? Milyennek látta a csapat elmúlt idényét?
– Nem akarok az Inter előző szezonjáról beszélni, inkább igyekszem kitörölni a fejekből és mindent a nulláról kezdeni. Ami a várható felállást illeti, igen, valóban a három hátvédest felállást preferálom a leginkább. Persze idővel ez változhat. A Regginánál például 3-5-1-1-ben küldtem fel a csapatot elöl Bonazzolival, mögötte Nakamurával. Előfordult éveken keresztül, hogy 3-4-3-at alkalmaztam, mert a támadások során jobban feküdt ez a formáció az aktuális csapatom játékosainak. Aztán itt van a tavalyi Napoli, amellyel ellenféltől függően, amikor nem nálunk volt a labda, négy hátvéddel védekeztünk. Ami számít, hogy a játékosok tisztában legyenek az edzéseken tanultakkal és ne kezdjenek el improvizálni a pályán.
– Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik bemutatkoztak az első csapatban és a kölcsönből visszatérőkkel?
– Nagyon óvatosan bánok velük, mert ők jelentik a klub jövőjét, ráadásul a Financial Fair Play miatt különösen fontosak lehetnek. A Primavera és a többi korosztályos csapat ugyanabban a formációban játszik, mint a felnőttek, ami megkönnyítheti számukra az előrelépést.
– Mateo Kovacic elég jól teljesített az első fél évében. Mit csinál vele?
– Inkább nem mondanék semmit, amíg ténylegesen nem edzettem a játékosokat. Bár nem ismerem, de játszott a csapatom ellen, szóval tisztában vagyok vele, hogy igen tehetséges és fiatal futballista. Többet tudok majd róla mondani, ha eltöltöttünk együtt úgy egy hónapot.
– Antonio Cassano volt már a játékosa. Tőle mit vár el?
– Minden tanítványommal kiváló kapcsolatom volt. Láthatták, mi történt tavaly, amikor veszítettünk az Inter otthonában: egy bedobásánál Cassano odajött hozzám és köszönt nekem – azt hiszem, ebben minden benne van.