Kifejezhetetlenül mélyre kerültünk a szezon hajrájára, annyira beleszédültünk, hogy nem is tudjuk, hol vagyunk most. A béka segge alatt? Onnan indultunk kvázi négy hónapja. Azóta eltűntünk a Mariana-árok felett Pi japán halászhajójával együtt, s csak süllyedünk tovább és tovább. De ez mégsem olyan, mint Jules (ismert még, mint Gyuszi) Verne Utazás a Föld középpontja felé című sztorija. Ha mi csónakáznánk egy föld alatti óceánon, akkor biztos létezne egy föld alatti bíró sporttárs is, aki kihúzná a föld alatti dugót, hogy lecsordogáljunk a föld alatti lefolyóba. És, ha valamilyen úton-módon mégis kiköpne minket a Stromboli, akkor gyors ütemben ki is kapnánk a helyi futballcsapattól, úgy, hogy egy kráter méretű kapuba sem tudnánk gólt lőni, miközben a maradék túlélőnk meg bele sérülne a cserélés bonyolult folyamatába. Annyira mélyen vagyunk, hogy innen Kharón révész bácsi ladikja velencei gondolának tűnik, az alvilág meg Pluto (nem a Disney-kutya) üdülőparadicsomának. Ilyen mélyen vagyunk. Plusz harminc méter szar.
Tudniillik a téglaszínű római csapatot látjuk vendégül ma az olasz kupa elődöntőjének visszavágóján (odavágó 2-1, nem nekünk). Élők és holtak is egyetértenek benne, hogy ez az utolsó esélyünk a szezon megmentésére, ha ezt is elmónikázzuk egy orbitális méretű F betűt véshetünk be a 2012-13-as évkönyvbe, ami büdösebb lesz, mint az orrszarvú címszó alatt található rajz a régi állatos szagos könyveimben.
De mi is lehetünk hősök, csak egy napig…
…ha Alvarez ott folytatja ahol, abbahagyta. Az elmúlt két meccsen több futballistákra emlékeztető jelet láttunk rajta, és kivételesen nem a teveszerű, turhás csulázásokra vagy a művészi börtöntetkókra gondolunk. Az Atalanta ellen két gólt is lőtt, de szerencsétlen gyerek olyan csillagzat alatt született, hogy még egy ilyen meccs sem szólhat róla, nem tud döntő tényezővé válni, ha jól játszik, akkor sem. A Cagliari ellen is az egyik legjobb volt, ami már önmagában azért is furcsa, mert utoljára akkor láttunk tőle sikeres labdaérintést egymást követő két meccsen, amikor Ranieri minden valaha létező istenséghez fohászkodva kiszurkolt egy nyolcas győzelmi szériát. Lassan másfél éve. Az a szóbeszéd járja, hogy Robben tegnap jobb lábbal lőtt gólt. Miután meggyőződtem róla, hogy az egész világ mégsem lehet illuminált állapotban, rögtön eszembe jutott Ricky. Még ma délután növeszt magának még egy lábat a balon kívül (esetleg visszavarratja) és véghez viszi azt a csodát, hogy csak jobb lábbal fog tökéletes mesterhármast lőni. Olyat még tényleg nem látott a világ, s akkor Ricky hős lesz.
…ha Kovacic még egy lapáttal rápakol és a 6-ostól kezdve, a 8-ason keresztül a 10-esig minden középpályás posztot egyedül be fog tölteni. Franjo Wölfltől Zvonimir Soldoig minden horvát futballistenség vele lesz, egy Prosinečkibe oltott Bobant látunk majd a pályán, úgy, hogy Luka Modric csak hápogni majd tud és rögtön vissza is vonul. A torinói csikósaknál meg sírni fognak, hogy Pirlo méltó örökösét nem ők találták meg. 18 éves gyerek így még nem robbant be a világ futballjába, és ti láthatjátok. Irigyelnélek is titeket, ha én nem láthatnám.
…ha Schelotto bebizonyítja, hogy ő is futballista, mert eddig csak egy töketlen kamuranesinek tűnt. Amikor kiegyenlített a Milan ellen úgy elérzékenyült, hogy patakokban ömlött belőle a könny, örültem, hogy a Meazza nem olyan, mint a kecsó stadionja, ezt alácsövezték. Érzékenyebb volt, mint egy kislány, az első szakítása után. Az Atalanta ellen előadta a dühös kiscicus magánszámát is, úgy tiltatta el magát, hogy igazi pofont sem osztott ki, miközben szórakoztak vele, mint duci kislánnyal az óvoda játszóterén. Ha kilép ebből a pántos-hullámos hajú, digó szépfiú és a barátságos Jézus-imitátor szerep keverékéből és rájön, hogy valahol mélyen benne van a muchacho vér, hogy ő valójában egy szőrös tökű latin-amerikai, aki kérdezés nélkül öl, akkor ma pityergő kislányból hőssé emelkedik. S különben is, nomen est omen. Ezékiel. 25:17. Majd felolvassa Tottiéknak.
…ha Rocchi apó jó lazialéhez híven jobban meg unga-bungázza a Romát, mint Berlusconi a tinédzser lányokat. Egy nagy öreg pályafutásának utolsó csodás pillanata lesz, és hirtelen mindenki számára világossá válik, hogy miért is zseniális elme Branca, ő tudta előre. Rocchi Balboa (© csabinter) leforgatja a hetedik részt is (ugye olyan még nincs?) cirka 40 év után megtudjuk, hogy a digó-jenki pornócsődőrnél lett volna egy alkalmasabb ember is a szerepre. Tommasso Rocchi külsőre lehet, hogy nem egy Sly, hanem egy Cambiassóba oltott Yul Brynner, de az igazi hősök a pályán születnek. Ha Balboa agykárosodott nyugdíjasként is felveszi a kesztyűt, akkor a következő részben egy falka farkas igazán nem okozhat gondot. Olyan lesz, mintha kevernénk A dzsungel könyvének az elejét A remény bajnokának végével. Igaz, hogy dramaturgiailag az öregedő hősnek ilyenkor kötelező elhullania a végén, azaz Rocchi belesérül a győztes gólba, de a társak saját kezükben fogják levinni a pályáról. Te meg könnyezel.
Ők is hősök lehetnek. Csak egy napig. Kérlek.