Inter – Milan 1-1 – Padlóról felállva

Az Inter most már hónapok óta gödörben tapcsikolva, a Milan pedig folyamatosan javuló formával, a kimondottan gyenge ősz után lényegében összeállva érkezett meg a derbihez. Abszolút elégedettek lehetünk a végeredménnyel. Nemcsak az előzmények tudatában, ugyanis a két csapat pont ellenkező irányba ívelő formával érkezett meg a párharcoz – az Inter súlyos rangadó vereséget szenvedett, a Milan parádés győzelmet aratott a BL-ben, – hanem a meccs alakulása végett is. Hajtás után instant összefoglaló a derbiről.

Strama a 75. felállással próbálkozott a derbire, ami most a jelenleg legdivatosabb 4-2-3-1/ 4-4-1-1 felállások keverékszerűsége lett. Ment is remegő hangú/kezű tippelés, hogy milyen kezdőt kíván elképzelni az adott felálláson belül. Végül a lehető legjobb összetételű kezdőt küldte ki, nem volt Kuzmanovics sem Gargano, sem Cambiasso kárára, ahogy az eddigi kissé súlytalan kis horvátot sem erőltette be a kezdőbe. A két szélen Guarín és Alvarez, Palacio pedig Cassano mögött.

Ez a felállás azért is volt alapvetően jó ötlet, mert a Milan intenzív széljátékkal operál, lényegében ez a játékuk főirányvonala, amióta elkezdtek jó eredményeket elérni. Szélre ki a labda, a felfutó szélső hátvédnek vagy a szélsőnek. Rengeteg beadás jellemzi a játékukat, nem is feltétlen kell pontosnak vagy veszélyesnek lennie, sok kicsi sokra megy alapon, ez az elméletük működik is. A felfutó szélsőhátvédeknek ebben a felállásban van kimondottan követő emberük, és középen ezáltal nem húzzák annyira szét ezzel a csapatot.

Ez papíron teljesen jó is lett volna, csak nem egyszer van az, hogy nem a taktika vagy a felállás rossz, hanem annak kivitelezése. Ugyanis Guarínnak kellett volna De Sciglióval visszalépegetni, Nagatomónak pedig értelemszerűen az egyik szélső támadó jut. Nahát Guarín, hol visszajött, hol nem – leginkább utóbbi verzió volt érvényben – a felfutó De Sciglio pedig teljesen zavartalanul lődözhette be a labdákat Balotellinek. Ennek tetejébe a visszatérése óta meglehetősen kótyagos, és alapvetően sem túl okos Nagatomo is csinált pár mutogatni való helyezkedési hibát, addig szerencsétlenkedtek a szélen ketten, amíg a Milan ki nem használta ezt, és vezetést nem szerzett.

Ekkoriban vészesen úszott a meccs, a csapat teljesen szét volt esve fejben, Handanovic tartotta meccsben csapatot, nem egy óriási bravúrral. Ebben az időszakban rajzolódott ki leginkább a két csapat közti jelentős formabeli és szervezettségi különbség, az Inter bizonyos periódusokban nem tudott a kapuja elől kijönni pedig már hátrányban voltak. A félidőt a szó szoros értelmében sikerült kibekkelni, vártuk a mostanában kimondottan rossz Strama cseréket, a sorsunk megpecsételését a második félidőben.

Viszont Strama megint villantott valamit az alapvetően remek képességeiből, megcserélte a két szélső védőt, és ezzel pontot téve a Milan fincánkolásának. Ranieri ilyenkor behozta volna Kuzmanovicsot Cassano helyére, illetve Gargano helyére Rocchit, és nem jöttünk volna ki a tizenhatos elől, és kaptunk volna még 2 gólt. A mezőnyben kiegyenlítettebb lett a meccs, Guarín révén még egyenlítési lehetőség is adódott, a Milan látványosan visszább vett. Majd jött az első csere, az elfáradó és kimondottan pontatlan, helyenként tőle teljesen szokatlanul durván játszó Cambiasso helyére érkezett Schelotto. Így a szélről Guarín került középre, az argentin pedig szélre jött roboltni. Ekkor némi Inter fölény is érezhető volt, aminek meg is lett az eredménye, némileg a semmiből, de jött az egyenlítés, Nagatomo beadásából a frissen beállt Schelotto érkezett a beadásra, és Hernan Crespót idéző mozdulattal egyenlített.

Innentől már nagyon érződött mindkét csapaton, hogy jó lesz az X, Strama be is hozta Kuzmanovicsot, átállt a csapat 4-5-1-re, a Milan sem erőltette túl a dolgot, minimális kockáztatások mellett véget ért a derbi, az első félidő szempontjából a Milan számára csalódást keltő, ám nagy vonalakban megérdemelt eredménnyel.

Handanovic – Nagyon kellett, hogy előszedje az őszi formáját, az utóbbi idők gyengébb teljesítményeiből ő is vastagon kivette a maga szeletét, ma viszont nyerő ember volt. Az Inter, de talán a mezőny legjobbja is. Egyszersmind sokat elárulva róluk. 10

Zanetti – Egy az egyben verhetetlen, pedig az első félidőben Boateng, másodikban El Shaarawy és De Sciglio is próbálkozott, reménytelenül. Ezen a meccsen bemutatta, hogy mekkora klasszis különbség van még mindig közte és a keret java része között. Fegyelmezettségben, koncentrációban, hozzáállásban ma példamutató volt ismét. Az első félidő őskáoszában, az ő oldalán csend honolt, ahogy át lett vezérelve a másik oldalra, ott is lecsillapodtak a kedélyek. Tanár. 7,5

Ranocchia – Összedrótozott térddel is remek volt, ma is megmutatta, hogy valószínűleg ő lesz a következő Inter csapatkapitánya. Nagyrészben neki köszönhető, hogy Balotelli csendes volt, egyszer-egyszer kimondottan simán szerelte az őrült Mariót. 7,5

Juan Jesus – Kicsit hebrencs, ő róla fejelte Balotelli azt a fejest, amit Handa parádéval szedett ki. De ne húzzuk le, ő is remek volt, sok fontos mentés, sok megnyert párharc, és nem egy fontos és kritikus indítás akadt el a lábában. Ranóval iszonyat jó páros lehetnek pillanatokon belül. 6,5

Nagatomo – Sajnos a két évvel ezelőtti idióta énjét hozta ma este. Össze-vissza, esztelen rohangálás, amiből a gól is lett, a mezőnyben pedig látszott, hogy tragikus formában van, arca esik a labdában, hajmeresztő megoldások. Azért Guarínnal is verte ma a sors, aki rettenetesen fegyelmezetlenül játszott előtte, jelentősen megnehezítve a dolgát. Viszont részben ezért tartjuk, mert támadásban hasznos tud lenni, ma egy gólpasszal enyhítette az amúgy alapvetően gyenge, a második félidőben elégséges produkcióját. 6

Alvarez – Kellemes meglepetés volt, Guarínhoz képest élményszámba ment a védekező munkája, egy-egy jó megindulás, az összjátékkészsége is helyenként jól jött. Kicsit mintha elfáradt volna, azért jött le. Ezen a poszton használható, reméljük Strama élni fog vele, ugyanis kisebb csapatok ellen lehet ő bőven nyerő ember, és Cassano is jobb lehet, ha van kivel keveri a kártyákat. 6,5

Gargano – Az erőmű. Rettenetesen fontos láncszem a pályán, mikor már mindenki alibizik, ő még nyomja a hipergyors letámadós sprinteket, és emellett nem egy ügyetlen gyerek, passzolni is tud, ha kell. Nincs kétség, nélküle sanszos, hogy komoly gondok is lehettek volna ma. 7

Cambiasso – Rajta nagyon érződött a fáradtság, és talán már a kor is. Muntarival és Montolivóval való összecsapásokkor már rendre nem ő jött ki győztesen – ez nemrég elképzelhetetlen volt -, emellett talán tőle sosem látott agresszióval játszott. Egy-egy belépőnél ott hagyott kéz, láb, szándékos és rossz indulatú szabálytalankodásokat véltünk felfedezni. Sok neki ez a terhelés, Kolozsvárott is végig játszott, ingerült, pontatlan és frusztrált volt. Viszont még így is ő kellett Kovacic és Kuzmanovics helyett Gargano mellé. 6

Guarín – Slendrián, nemtörődöm, flegma, idióta. Ezt az arcát mutatta ma. Konkrétan elmehetett volna rajta a meccs, annyira rossz mentalitással játszott. Voltak jó momentumai, de eltörpülnek az első félidős trógerkodás súlyossága mellett. 5

Palacio – Nehéz lenne emlékezetes pillanatot felidézni tőle. Ezt a középpályára visszajárós, besegítős posztot jól látta el, a mezőnymunkáért mindenképp dicséret illeti, viszont se nem akkora formátumú játékos, se olyan formában nincs, hogy ő itt különbséget tudjon jelenteni. De jó volt látni, ahogy a végén 4-5-1-ben, szélre rohangált vissza, mikor már lépni is alig tudott. 6

Cassano – Pár jó kiugratás, labdamegtartás. Hozta magát, a végére persze eltűnt. Társak nélkül azért nem túl egyszerű az élete. 5,5

Schelotto – Megható pillanat volt, mikor a tehetségtelen szobafestő góllal debütál a milánói derbin. Viszont jó csere volt, mert a meglehetősen kipukkadó Milan már önmagában azt, hogy friss és tettre kész, nehezen tudta követni. Egy gólt is összehozott. Ettől függetlenül komoly kérdőjel, hogy neki hol lesz helye a jövő Interében. Illetve aggasztó, ha neki lesz helye. Mindenesetre a gól szép volt, sokan erre sem lettek volna képesek, elizgulták volna, stb. 6

Kuzmanovics, Chivu – Nem csináltak látványos hibát, a végén egy sakkjátszmára álltak be. Csak tenni-venni kellett a labdát, bár Chivunak volt egy szép egy az egybeni szerelése Niang ellen. Pedig lelki szemeinkkel már láttuk, ahogy simán elmegy mellette a nem túl lassú francia.

Stramaccioni – Guarín megnevelésére felfogadhatna valami verőembert, ha már mindenkinél nagyobb a csávó, ugyanis a felállás tök rendben lett volna, ha nem ilyen link módon állnak a dologhoz ott a jobb szélen. Piros pont, hogy ezt észre vette és kijavította. A kukából kirángatott 1 pont, ezért grat, viszont a szezon hátralévő részére ettől függetlenül is össze kell magát kapnia. Mindenesetre a nagy formában érkező Milan ellen, egy igen komoly hullámvölgy közepén egy X, azért nem rossz. 6,5