Tegnap este sokadszorra vághattunk neki úgy egy mérkőzésnek, hogy előtte a riválisok nagy része ránk nézve hízelgő eredménnyel kedveskedett. A beharangozóban boncolgatott identitáskeresés (és némi pánik) jegyében a szezon sokadik felállás változtatása után a Strama-legénység két nagy (öreg) visszatérővel megspékelve ezúttal azonban hozta is a meccset, így a tabellára tekintve megint csak egyetlen pontra vagyunk a hőn áhított dobogótól.
Nehéz volt elhessegetni a kellemetlen gondolatokat a Serie A forduló zárómérkőzése előtt, elvégre múlt héten, hasonló szituációban a veretesnek épp nem nevezhető Siena pofozott le minket egy számunkra eléggé kilátástalan meccsen. A sokadik csalódást keltő mérkőzés után persze rögtön felröppentek a pletykák arról, hogy Strama alatt inog a kispad, így e tekintetben is kulcsfontosságú volt a Chievo meccs.
Strama a méretesebb zakók után szokásos újratervezés jegyében ismét visszaváltott a négy védőre Nagatomo – Juan Jesus – Ranocchia – Zanetti személyében, előttük Gargano – Kuzmanovic – Cambiasso sertepertéltek, míg elöl a hosszú idő után ismét bevethető Herceggel kiegészült Cassano – Milito – Palacio trió rohamozott.
Még nagyon meg sem melegedett a fotel a hátsónk alatt, amikor egy szöglet után Cassano próba-cseresznye alapon belőtte a sűrűbe a labdát, Puggioni pedig előzékenyen bevédte azt. A gyors vezetés megvolt, és ahogy azt megszokhattuk, azonnal leült a csapat, a Chievo pedig egész jól játszva, a védelem hathatós közreműködésével ugyan, de megérdemelten egyenlített a félidő derekán, amikor Rigonit teljes magányában találta egy beadás az öt és felesen. Ennél a pontnál a meccs alakulása kísértetiesen emlékeztetett az elmúlt hetek bénázására, így nagy volt a megkönnyebbülés, amikor pár percre rá Bandi egy szögletnél remekül fejelt a hálóba.
A félidőre akár megnyugtató előnnyel is mehettünk volna, de az első gólnál előadott bohócmutatványát jóvátenni igyekvő Puggioni előbb Cambiasso, majd Gargano ziccerénél védett nagyott, majd utóbbi remek szabadrúgását szugerálta a kapufára, így csak egygólos fórral fordultunk.
Ami az új felállást illeti, Kuzmanovic kapta a kapocs szerepet a védelem előtt, Gargano ahogy szokta, felszánttota a pályát, míg Cambiasso volt az, aki a jobb oldalról indulva gyakran fellépett a támadásokat segíteni. Védekezésben gondot okozhatott volna, hogy a trióból ketten finoman szólva sem a sebességükről híresek, egy-egy sima oldalváltásnál meglehetősen lassan tudták lekövetni a labda útját, ami azt jelentette, hogy a túloldalt fellépő embert már egyből a szélső védőnek kellett felvennie.
Ugyanígy előfordult, hogy a védő és középpályás sorunk – fegyelmezetten követve a támadásokhoz fellépő veronai középpályásokat – gyakorlatilag egy sorrá tömörült, azonban egy-egy ember néha elfelejtett visszalépni az emberével: a Chievo góljánál Gargano maradt le Rigoniról, de olykor Palacio is csak méterekről követte az erre a betömörült vonalra egy sima visszapasszból a labdát lendülettel vezető Chievo játékosra.Emellett azonban ez a felállás stabilabbnak tűnt és a kapura is sokkal veszélyesebbek voltunk, mint az elmúlt hetekben bármikor.
A második játékrészben aztán a tavaly tavaszi Milito villant egyet, ezzel el is döntve a meccset. Deki visszatérhetett, Alvarez is jól játszott csereként, Schelotto pedig kiszellőztethette a haját.
A jövőre nézve kérdés, hogy mi lesz egyrészt Guarín visszatérésével, másrészt a tegnapi bevetést egy kisebb sérülés miatt elővigyázatosságból kihagyó Kovacic beillesztésével. Frédi esetében kézenfekvő megoldás lenne, ha Cambiasso hátramenne Kuzmanovic helyére, míg a kolumbiai Chuchu helyét vehetné át. Kovacic kissé karcsú labdaszerző képességeire tekintettel a középpályás hármasba aligha fér el, viszont talán érdemes lenne kipróbálni elöl, az igencsak kutya formában lévő Palacio helyén, akinek talán jót is tenne egy kis pihenés. Egy lélegzetvételnyi szünet persze jól jönne Cassanónak is, azonban nélküle a támadójátékunk szellemessége – és eredményessége – igen gyorsan a nullához közelítene, így egyelőre csak imádkozhatunk, hogy Tóni bírja szuflával, illetve, hogy Kovacic tényleg akkora ász legyen, mint gondolják róla.
Pagelle:
Handanovic – Nem nagyon akadt dolga. A gólnál elég furcsán jött neki a labda, nomeg nehéz lenne a kapus nyakába varrni egy öt méterről érkező, tiszta fejesből kapott találatot. 0
Nagatomo – Az első félidőben még sokszor volt pontatlan, de a második játékrészre jobban belemelegedett. Reméljük visszanyeri őszi formáját. 6
Juan Jesus – Jól használta a fizikumát és alapvetően stabilan játszott. 6.5
Ranocchia – Kezd egyre inkább vezéregyéniséggé válni hátul, a gólja kifejezetten szép volt. 7
Zanetti – Egy pár elfutás a szélen és sok meló, ahogy megszoktuk, de a megszokottnál több eladott labda. 6
Gargano – Kár, hogy nem volt rajta kilométeróra. 7.5
Kuzmanovic – Bár az egy-az-egybeni labdaszerzés soha nem lesz erőssége, ehhez az összekötő kapocs szerepkörhöz elég jól tud passzolni. 6.5
Cambiasso – Ismét bizonyította, hogy a kapuhoz közelebb is hasznos tud lenni: jól segítette az akciókat és kiosztott egy gólpasszt. 7.5
Cassano – Őszintén nem tudom – de remélem nem kell megtudnunk – hogy mi lenne nélküle elöl. Gól, gólpassz, uomo partita. 9
Milito – A visszatérésén bő hatvan percet kapott, ezalatt nem csinált sokat, csak egy félhelyzetet piszkosul bevágott. Nagy szükség lenne tőle egy, a tavalyihoz hasonló tavaszra. 7
Palacio – Ősszel egy ideig ő vitte a hátán az első sort, most viszont nagyon ráférne egy kis pihenés, mert teljesen elfáradt. 6
Cserék:
Alvarez – Az a sarkazás megvolt? 6.5
Stankovic – Kilenc hónap után lépett pályára. Passzolni még mindig tud. 0
Schelotto – 1 Serie A mérkőzés az önéletrajzban. 0
Strama: Ezúttal nem egy elszúrt kezdőt kellett meccs közben megpróbálni helyrepofozni: nagyjából mindenkinek jó helyet és szerepet talált. Reméljük, ez a siker őt és a csapatot is megnyugtatja, mert húzós hetek következnek. 7