Az se baj, ha nyerünk

Ma este ismét egy olyan meccs következik, amit én speciel „hű, de nem várok„. Jön hozzánk egy újonc „kiscsapat” a Pescara személyében, majd szépen beállnak védekezni, a csatáraink egymást túllicitálva fogják kihagyni a helyzeteket, az ellenfél előnyt szerez egy kontrával, mi meg vicsorogva szidjuk az elnökséget, hogy miért nem játszik Sneijder.  Persze egy kék-fekete vércsoporttal megáldott élőlény, mint e sorok írója, természetes, hogy hazai győzelemért fog imádkozni este a kedvenc foteljéből, a kedvenc TV-készülékét bámulva.

 

Egy pillanatra visszakanyarodva az átigazolási piacra (olaszosabb nevén mercato), igazából nem számítok semmi komoly névre. Elég, ha csak visszatekintünk az elmúlt 3 évre, hogy kik is érkeztek hozzánk a téli szünetben, s megállapíthatjuk, hogy sajnálatos módon rossz irányba halad a klub. Elnézést kérek mindenkitől, ha egy picit durva lesz a megfogalmazás, de én pont leszarom Magyarországról, hogy hogy állnak a Moratti család részvényei, mennyi profitot hoz az olajfinomító, hisz egy egyszerű gondolkodású futballszurkoló vagyok, nem gazdasági szakember. Akkor tudok örülni, ha az Inter mezébe sikerre éhes, képzett, alázatos, győzelemre éhes labdarúgók bújnak bele. Amennyiben csak szigorúan a januári mercatót vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy 2010 januárjában jött Pandev (még abban a hónapban be is köszönt a derbyn), 2011, Pazzini (első meccsén, dupla a Palermo ellen), 2012-ben megnyertük Tevez helyett Palombót (emlékszik rá valaki…), most meg épp ott tartunk, hogy az egyetlen sztárjátékosunkkal sikerült valamilyen megmagyarázhatatlan okból összevesznünk, bár lehet, hogy megszerezzük Lodit. Hurrá! 

A ma esti vendégeink, jó delfinek módjára, egész jól úszkálnak a serie a tengerében, újonc létükre szereztek már 20 pontot, egyenlőre még nincsenek kiesési pozícióban. Múlt héten épp Firenzében győztek, bár a kapusoknak az volt élete meccse, amiből  reméljük, hogy a jelzőhöz méltóan, egy embernek csak egy jut ki, ameddig levegőt vesz a kék-fekete bolygón. A mi oldalunkon nem épp rózsás a helyzet, hisz Juan Jesus, Samuel és Ranocchia valószínűleg már le is szervezett a meccs időpontjára egy komoly hármas snapszer partit, mivel ők ma este csak a blattot tudják verni az ellenfél támadói helyett. Ami számunkra örömteli lehet, ha rápillantunk a nevezettek névsorára, talán az lehet, hogy Obi van. A csapatot irányító Zanetti, Cambiasso Stramaccióninak volt már egyszerűbb feladata, mint a kezdőcsapat összeállítása, de én a helyében megpróbálkoznék Horas kollégánk kedvenc edzőjének,Leonardónak, a 4-3-1-2-es hadrendjével. Lehet, hogy ez a tizenegy fog kifutni a Meazza gyepére, de az is lehet, hogy nem: Handanovics – Nagatomo, Chivu, Silvestre, Pereira – Zanetti, Gargano, Cambiasso – Guarin – Cassano, Palacio. Cassano úgyis el fog fáradni a 60. perc tájékán (ez a történet is megérne egy külön posztot), de addigra már teljesen mindegy lesz, mert röhögve vezetni fogunk 4-5 góllal, így Milito már csak örömködésre fog beszállni. (ÉBRESZTŐ, ÉBRESZTŐ)

Ősszel sima volt a történet. Sneijder utolsó gólja volt kék-feketében? 

Mivel ebben a naptári évben még nem lőttünk gólt, ezúton szeretnénk kérni a kedves kommentelőinket, hogy találják ki, hogy milyen különdíjat ajánljunk fel a 2013-as év első gólját szerző nerazzurónak.  Reméljük nem marad nyakunkon az ajándék. A sportklubmentes szurkolók valószínűleg lélegzetvisszafojtva várják a jó minőségű linkeket, így aki rendelkezik ilyennel, az ne fogja vissza magát, hanem legyen olyan drága és ossza meg embertársaival.