Megcsináltuk!

Ismét egy nem hétköznapi meccs, így mi más jöhetne, mint egy rendhagyó értékelő. Úgy látszik, kijut nekünk mostanság az ilyen komikumokból, de nézzük a pozitív oldalát: sosem unatkozunk… 

Egy ilyen este után nehéz normális értékelést összetákolni. Tele volt a csapat formán kívüli és/vagy ezer éve nem játszó játékosokkal, ráadásul ez a 11 ebben az összetételben valószínűleg soha nem fog már pályára lépni, így az összeszokottság is minimum kérdéses volt.

A 90 percet két egyszerű részre bontatnám:

Negatívumok:

– A Verona túl sok lehetőséget dolgozott ki a kapunk előtt, és ez még akkor is igaz, ha tudtuk, Chivuval és Silvestrével nem lesz leányálom ez a nyolcaddöntő.

– Román sokad-csapatkapitányunk visszatérése a győzelem ellenére sem volt diadalittas, óvodás hibákat vétett néha. Pedig nem lenne rossz, ha egy használható középhátvéd ülne a padon…

– Mariga “lövései”.

– Ricky Álvarez szokásos betegségei ismét előjöttek, valószínűleg ezeket már képtelen lesz levetkőzni. Sajnálom azért, mert… Lásd lejjebb.

– Cassano elfáradt fejben, önzőzik, beleszarik néhol, persze még így is lőtt gólt, mert egy zseni. Viszont ha… És nincs kizárva, hogy ez a kis szócska már ott marad végleg. Jó lenne azért meglátni, mit tudna 100%-os motivációval, és cirka 5 kilóval könnyebben.

– Zanetti behozatala 2:0-nál, egy ilyen meccsen?! Mi van?! Könyörgöm, Strama! Ez a lépés nálam alaposan kiverte a biztosítékot.

Pozitívumok:

– Az argentin ballábasunk lubickolása az elején(és szinte az egész első félidőben), kiosztott egy kvázi gólpasszt is, amibe sajnos a répa Rocchi barátunk belefújt, így szabadrúgással jöhettünk. Tegnap rengeteg finomságot bemutatott, fájdalom, hogy körülbelül ugyanennyi volt abból, ami miatt sokan már eladnák az Interből. Egy gólt azért mindenképp megérdemelt volna.

– Juan Jesus továbbra is folytatja remeklését, sokkal idősebb védőtársainak folyamatosan mutatta, mi is lenne a feladatuk.

– Guarín állandósult jó formája. A kolumbiai gyakorlatilag a legjobb játékosunk lett, ő képes jelenteni a különbséget – nem csak ilyen meccseken. Furcsa belegondolni, ha lejjebb szorítaná a hibaszázalékát, akkor milyen szűk elit tagja lehetne.

– Megvan a 4. (?) számú kapusunk, Palacio személyében. Szenzációs volt, ahogy a Nord éltette, biztosan örök élmény marad neki, és az a védés… A reklám helye: a Facebook-oldalunkon megtekinthetitek a videót is a kapubéli ténykedéséről.

– Duncan érett játéka. Láttad, Gargano?! Valami ilyesmit kellene neki is, a kemény játék mellett, amit a kis ghánai csinált. PONTOS és biztos helyre menő passzok, amikkel néha építkezni is lehet. Tiszta sor, hogy neki lehet helye a jövő Interében. Milyen fincsi is lenne egy Obi, Mudingayi, Duncan, Guarín színes bőrű atomközéppálya…:)

A következő fordulóban a Napolit kiejtő Bologna lesz az ellenfelünk, jó lenne rámenni a Coppára, ugyanis (figyelem, nagy igazság jön!) ezt a sorozatot lehetne legkisebb erőfeszítéssel megnyerni. És ugye kupát nyerni mindig jó…