Van egy angol kifejezés, amire nehéz egészen találó magyar megfelelőt találni (vagy csak nekem nem sikerült): signature win. A tegnap esti diadallal Torinóban Stramaccioni egy ilyen sikert könyvelhetett el: egy olyan győzelmet, amely pályafutásának egyik mérföldköve lesz, amely eddigi legkomolyabb sikere és amivel presztízsben és elismertségben ő és a csapat is szintet lépett.
A meccs felvezetése hol több, hol kevesebb bírózással zajlott, de arra talán senki sem számított, hogy még el sem helyezkedtünk a fotelben és meg sem fogtuk a söröskorsót, máris rezzen a háló. A bibi ott volt, hogy az egyébként szépen felrajzolt akció alatt a partjelző zászlaja petyhüdten lógott, mint a Viagra-függő szerszáma, ha a nepper átveri szőlőcukorral, holott a szaracén hódítókat megszégyenítő sebességgel vágtázó Asamoah (két)méteres lesen kapta a labdát. A másik partjelző viszont nem a felesége kontaktlencséjét tette be tévedésből, így jogosan érvénytelenítette Palacio gólját néhány centis les miatt. Az viszont, hogy Lichtsteiner a félidő közepén pályán maradhatott, valami egészen elképesztő döntés volt, amit mi sem mutatott jobban, hogy pár percre rá azonnal lekapta őt a pályáról a Conte-helyettes Alessio.
Nem látsz, vazze!?
A félidő ennek megfelelően remek hangulatban telt, mely alatt volt lehetőség mélyrehatóan kielemezni Tagliavento családfáját, ugyanakkor a csapat játéka biztató volt. Az első gól utáni sokk alatt a Juve akár el is dönthette volna a meccset, utána azonban lábra kaptunk, és a támadó térfélen is többször sikerült labdát szerezni, és helyzetek is akadtak.Fordulás után már egyre inkább érett az egyenlítő gólunk, mely végül tizenegyes formájában született, ami nem is volt az, csak kicsit volt az, kívül volt, ott se volt, a Marson történt: egy szabadrúgás figura után Marchisio rántotta le a lőni készülő Militót, Tagliavento pedig az alapvonalon a Juve-kanyarból repkedő tárgyakat elkerülni igyekvő Orsato jelzésére ítélt büntetőt. A sértett hajtotta végre az ítéletet, és újra meccsben voltunk.
A kulcsmomentum Guarín becserélése volt. A nagy reményekkel várt kolumbiai az elmúlt hónapokban legtöbbször olyan flegmán játszott, hogy legszívesebben a Dr. Moreau által használt, bőr alá ültethető sokkoló chipet rakattam volna a hátsójába, majd a távirányítót odaadom három éves unokaöcsémnek. Tegnap azonban – figyelem, zsinórban másodszorra – olyan teljesítményt nyújtott húsz perc alatt, ami az akkor igencsak ikszesnek kinéző meccset eldöntötte a javunkra. A második gól előtti labdaszerzésnél bemutatott első érintése, elfutása és lövése láttán még sokadszorra is megindul a nyálelválasztásom, Milito meg jó csatár módjára érkezett és bepofozta a kipattanót.
Problem?
A cseresznyét a tortára a meccs legjobbja, Palacio tette fel. Guarín remek passzából Nagatomo robogott el a szélen, aztán térült-fordult, csetlett-botlott a tizenhatosnál, mígnem egy pazar ütempasszal hozta ziccerbe az argentint, aki Buffon hóna alatt begyömöszölte a labdát a hálóba.Ezzel a sikerrel nemcsak a Juve 49 meccses veretlenségi sorozatát szakítottuk meg és távoztunk első győztes vendégcsapatként a Juventus Stadiumból, hanem újranyitottuk a bajnokságot és ott loholunk a még mindig listavezető zebrák nyakán.
Strama nemcsak remekül meccselt, hanem olyan mentális tartást adott ennek a csapatnak, amivel képesek voltak az első félidő demoralizáló eseményei után felállni és megfordítani a meccset. Emlékezzünk vissza, hogy a tavalyi vergődés ideje alatt, Ranieri utolsó meccsén ugyanebben a stadionban mi történt hasonló helyzetben: abszolút meccsben voltunk, mígnem kaptunk egy elkerülhető gólt és a csapat összeomlott, mint a teleIzélt búvárruha. Ez az ifjú mester egyik legnagyobb érdeme.
Az egyik legnagyobb kihívása azonban csak most következik. Eddig jól elvoltunk a csöndesen építkező „underdog” szerepben, egy ilyen siker után azonban az elkövetkezendő hetekben a sajtó bajnoki esélyekről fog harsogni, úgyhogy kiemelten fontos lesz két lábbal a földön maradni. Ha a szezon előtti reális célkitűzést, a BL-helyet nézzük, akkor nagyon jó úton járunk, és lehet álmodozni is, csak óvatosan. A tegnapi sikert azonban már senki sem veheti el tőle és tőlünk, és bár sanda gyanúm, hogy a stadion történetének e jelentős eseményét nem fogja márvány emléktábla őrizni a helyszínen, azért legalább a wikipediára felkerül.
A végeredmény: 3-1 sul campo.
A kollégák értékelése:
Csabinter: Szeretném megragadni az alkalmat két darab nyilvános mea culpára. Az egyik címzettje Palacio, aki ellen tavaly „tüntettem”, nem is tudom igazán megmagyarázni, miért. Zaratéhoz képest élő futballisten. Eszembe jutnak egy városligeti focin megismert Boca Juniors- szurkoló argentin srác szavai: Palacio, cuore del Boca! Imádták a sárga-kékek szurkolói amikor még otthon játszott, kezdem érteni. A másik a fekete Dexter, őt a római ámokfutós évei alatt se bírtam, Milánóba igazolása az Inter gazdasági válságának szimbóluma volt a szememben, pedig vallom, hogy minden középpályára kell egy izmos néger. Egyébként nyár óta követem Twitteren őt is, azóta egy kanyi sort sem írt, bezzeg most rögtön posztolt hármat.
Viridis Aquiale: Az egyik 49, a másik egy híján 50. Nem is tudom mikor kaptunk utoljára ilyen csodás meglepetés ajándékot a csapattól. A legszebb az egészben az a lelkierő, amit a srácok tanúsítottak, 0-1-ről, idegenben felállni, egy a lesgólon kívül a rosszul sikerült kezdés után óriási érzés, és főként a mutatott játékra célzok. Ez az, amit Strama adott, két év után újra, hideg fejjel párosul az elszántság, a taktikai sokszínűségen kívül tartása van a fiúknak, ez most valóban egy csapat. Az a megérzésem, hogy ez valaminek a kezdete a calcióban, az első pontja, egy, talán hosszúra nyúló csatározásnak. Stramaccioni vs. Conte, az állás: 1-0.
Bobogoal: Tagliavento volt tegnap a legnagyobb ellenfelünk, de sikerült legyőznünk őt is! Pedig a szünetben megfogadtam, hogy soha többé nem nézek olasz bajnokit, hisz Tagliavento elkövette a ” az előre kitervelt, aljas indokból elkövetett futballgyilkosság, minősített esetét.” Itt szeretném megköszönni a csapatnak és Stramaccioni edzőnek, hogy a jövő héten is odaszegezhetetem magam a képernyő elé! Büszke vagyok a csapatunkra ,a Juventusnak ( látjátok drága zebra-blogosok, én le tudom írni a csapatotok nevét ) pedig sok sikert a BL-ben!
Horas: Már az a megszokottól eltérő volt, hogy a meccs előtt oldott, nyugodt, mosolygós arcokat láttam a mi oldalunkon. Nyoma nem volt feszültségnek, a nyomásnak és annak, hogy akár a bajnoki cím is eldőlhet ma este. Bírói tévedésekre nem térnék ki. Akik kompenzálásnak tartják a tizinket és azt vallják, azzal lettünk visszahozva a meccsbe, azoknak felhívnám a figyelmet arra, hogy a gól előtt pár perccel 3 a 2-re vittünk kontrát ellenük, csak Palacio elrontotta. De a Juventusnak senki nem tiltotta meg 1-1 után, hogy focizzon, mégsem tett így. Valahol nagyon nagy meglepetés ez, valahol viszont benne volt ez már. A Juventus rengeteg X-es, döcis meccset nyert meg, egyszer el kellett fogynia a pozitívum nüanszoknak az ő oldalukon. Taktikailag ez egy nagyon Mourinhós győzelem volt, a két csapat kontrakészsége már most hasonlóságokat mutat. Óriási kérdés, hogy Sneijder hogy fog tudni visszaszállni ebbe a csapatba, de egyelőre ne ezen polemizáljunk. Éltessük Stramát, akiben úgy néz ki kincset leltünk.
Osztályzatok:
Handanovic: Marchisio ziccerénél a meccset mentette meg, és utána is volt egy-két fontos védése. Mindezt természetesen pókerarccal. 7
Juan Jesus: Tulajdonképpen köszönettel tartozunk Lucionak, hogy lelépett, és így felfedezhettük magunknak ezt a gyorsan csiszolódó gyémántot. Az első rangadóján a Milan ellen még látszott a lámpaláz, tegnap viszont remekül játszott. 7.5
Samuel: Jó az öreg a háznál, a gyenge szezonkezdet után ő is formába lendült és Strama is megtalálta a helyét a védő hármas közepén. 6.5
Ranocchia: Szürkébb volt tegnap és néha gyöngyözött a homloka a sokat és gyorsan tekergő Giovinco miatt, de megoldotta a feladatát. 6.5
Nagatomo: Volt egy hajmeresztő hibája, amikor elfutott a keresztbe lőtt labda elől és így helyzet lett belőle, de ezen kívül stabilan védekezett és a támadásokban is aktív volt: volt egy jó lövése, majd a végén egy zseniális gólpasszal döntötte el a meccset. 7.5
Cambiasso: Folytatódik a feltámadás, bár most nem tűnt ki annyira a csapatból, de így is rengeteg labdát szerzett és tartást adott a középpályának. 7
Gargano: Bizonytalan volt tegnap, és ugyan sok labdát szerzett, de sokat el is adott, ráadásul főleg a saját térfélen. 6
Zanetti: A „koszlott, roskatag sörházi gebe az idegesítő, a 80-as évek legidegesítőbb videódiszkóiban látható sérójával” újabb leckét adott futballból. Vissza lehet ülni az iskolapadba, ifjú csődörök. 7
Cassano: Haloványabb volt, gyakran eltűnt a mezőnyben és nem jöttek a forintos labdák sem. Volt egy szép lövése, ami épphogy mellé ment. 6
Milito: Nem csinált semmit, csak kiharcolt és belőtt egy tizenegyest, majd érkezett egy kipattanóra és bevágta. Máskor sem kívánunk többet. 8
Palacio: Man of the Match. Elképesztő, hogy mit robotolt össze. A támadásoknál okosan és agilisan mozgott, védekezésben pedig csípett, rúgott, harapott és alaposan megkeserítette Pirlo életét, pedig nem egy védekező alkat. A góllal feltette a koronát tegnapi teljesítményére. 8.5
Cserék: Guarín (8) végre kezdi azt az arcát mutatni, amiért örültünk az érkezésének; Mudingayi (6.5) pedig hozta a hasznos verőembertől elvártakat a középpályán.
Stramaccioni: Megijedtünk a merész kezdőtől, de igaza lett, és a cseréi is ültek, Guarín kifejezetten nyerő húzás volt. Ezen kívül a csapat mentális felkészültségén nem győzünk ámulni. 9