Nyilván túlzás egy emberre hárítani mindent, egy ember hiányának betudni minden negatívumot, de nagy vonalakban velünk mégis valami hasonló dolog történik. Persze Mottával a csapatban is szenvedtünk irtó kínos vereségeket még Leo irányítása alatt, viszont Ranieri idején egy rövid időre úgy tűnt, újra van egy stabil Interünk, ami mint utólag kiderült, igen komoly százalékban épült a Barca-iskolán felnőtt brazil-olasz középpályásra, és az ő távozásával vagyunk képtelenek egy slamasztikából kikeveredni.
Ami nem más, mint a középpályás védekezés. Motta volt – mint utólag kiderült – az az ember, aki jelenlétével megkönnyítette a szinte akármilyen összetételű védelem dolgát. (A Juventus ellen is nagyon megéreztük a hiányát.) Az ő távozásával lényegében összeomlott a csapat védekezése, és jöttek az olyan gyilkos taktikai vereségek, mint a Roma és a Bologna elleniek, illetve az olyan szélmalomharc meccsek, mint a Palermo elleni 4-4. Az Inter egy vegetáló csapat lett, amely semmilyen szinten nem tudta már az akaratát érvényesíteni. Ranieri alatt mondjuk a gameplan rendre a nyerőgép működési elvével volt egyenértékű: vagy leadja, vagy nem a kockát, de mégis volt alja az egész játéknak, hátul működtek a szelepek, egy-egy talált góllal meccset lehetett nyerni. Motta távozásával elveszett valami a védekezésből támadásba lendülés játékrésznél és viszont.
Strama érkezésével ezt egy motivációs robbanással úgy ahogy palástolni lehetett, de a tegnapi Roma-meccsen ismét ki dugta a szörnyeteg a fejét a vízből. Eleinte a védelmet hibáztattuk, mert rendre azt láttuk, hogy ők szívnak, de az ok-okozati összefüggésben nem célszerű felcserélni a két tényezőt. A védelem azért szerepelt tendenciózusan szarul, mert nem volt segítsége. Mottát eladtuk, Mariga kölcsönben volt, Muntarit elengedtük, Sztankovicsot már jó ideje, Cambiassót pedig mostanában veszítettük el minőségileg, ott maradtunk középpálya nélkül. Összességében ezt nyögjük most is.
Az igazi gond most egyrészről továbbra is az összetétel: nincs igazi stabilitást adó emberünk középen. Guarinnak sokat kell még csiszolódnia, fizikumával és hullámzó harci kedvével azért hasznos tud lenni a középpályán, de nem igazi szerelő típus. Gargano szintén zenész, harcos, küzd, hajt, de ő sem igazi labdaszerző, Cambiasso brutálisan leves, a többiek pedig sérültek. Továbbá a Roma ellen az összeszokatlanság is bekacsintott. Az első kapott gól klasszikus ilyen: Gargano arra számított, hogy Silvestre leolvassa a beadást, Silvestre meg nyilván elvárta, hogy Gargano jön a berobbanó emberrel. Magyarán a Rano-Silvestre-Gargano-Guarin- Pereira ötszög most lépett először együtt pályára, a két uru aláírása még meg sem száradt gyakorlatilag. Persze jön a nóta, hogy a Románál is sok volt az új arc, mégis nyertek. Rendben, de mi ettől nem vagyunk beljebb, nekünk ez a bajunk, hogy a középpályáról elveszett stabilitást próbáljuk pótolni, egyelőre nem tudjuk, hogyan vagy kivel kéne, és közben rengeteg az új ember is, és Strama támadó felfogásúbb játékában ez alapvetően nehezebben szervezhető is. A másik gondolat meg az új arcokhoz mindkét oldalt, hogy ettől a Roma sem feltétlen lett készebb csapat, mint mi, szóval korai azt a lemezt feltenni, hogy ők ennyivel jobbak és előrébb járnak mint mi, és innen közelíteni a dologhoz. Elképzelhető, hogy ez áll mögötte, de ettől még a mi problémáink megoldhatóak, továbbá várjuk még pár fordulót ennek megítélésével.
A vereség okai ezek: A Motta-problematikát továbbra sem sikerült orvosolni, illetve rengeteg az új ember, és ez a két dolog együtt egyelőre sok. Most jön egy kis szünet, ami lényegében egy szempontból jön jól nekünk, hogy Mudingayi és Handanovic visszatérhet, mindkettőre a mellékelt ábrák tükrében szükségünk van. Korai még temetni a szezont, ahogy korai volt a Pescara meccs után Scudettózni is.