Bontsátok a pezsgőket, kapjátok el a csajokat, mert Patrice Evra nemezisének negrito barátját is sikerült leigazolnunk, az FC Portótól. Álvaro Pereira 10 millió plusz bónuszok ára elég baráti, így Gargano után rögtön elraktunk egy újabb urut a zsákba, legalább a huszadikat. Reméljük nem a forláni utat tartja helyesnek, hanem minimum rubén sosai magasságokba emelkedik, de azt sem bánjuk, ha másolja világosabb druszáját. Persze Pereira lelkem és Recoba között maximum egy bal láb (nem kettő, azt Pazzini vitte magával) az egyezés, az ex-portói elsősorban balbekk, másodsorban bal oldali mindenes.
Pozicionáljuk magunkat a világtérképen: ez akkora fogás, hogy tavaly a mini-Mourinho 30 milliót fizetett volna érte Chelsea menedzserként. Na most, balbekkért legszerényebb számításaim szerint sem fizet ennyit épeszű ember, s akkor Abramovics is pont egy tisztább pillanatát élhette, ezért Álvaro barátunk maradt Portugáliában. Egészen a mi meg nem jelenésünkig. Egyszer utalunk tízet tisztán, de közös érdekünk, hogy Moratti ne költse az asszonyra a további 5 milliót, 25 meccse 2 milliót, a BL kvalifikáció 1 milkót, a bajnoki-, kupa- és EL cím szintén 1 millió. Ha spórolni szeretnénk, javaslom nyerjük meg mindet, mert külön mindegyikért nem kért pénzt Portugália Morattija maffiózója.
Pereira, azaz El Palito (a bot vagy a pálca), ha a posztokat vesszük figyelembe a legminőségibb igazolásunk (Guarínt leszámítva, de őt télire számolom). Igazi, jó korban lévő, az elmúlt pár évben az élcsapatok által üldözött, sok oldalú, bal oldali játékossal erősödtünk. Tavaly el is játszottam a gondolattal, milyen jó volna, ha ő töltené be a hiányposztunkat, de hallva azt, hogy fel kéne áldozni érte egy kisebb afrikai ország éves bevételét (vagy még többet), gyorsan elvetettem a gondolatot. A Zárate kölcsönbe szintű üzletek mellé annyira passzolt, mint vízfesték egy Jézus freskóra. Ennyire, szinte minden szempontból topon lévő igazolásunk még nem volt a nyáron, pedig eddig sem ügyetlenkedett a Branca brand, Cassano, Gargano és Palacio nagy húzás, Silvestre és Mudingayi meg kifejezetten ésszerű.
Kis túlzással Roberto Carlos távozása óta hiányposztunk volt a bal oldalon, abban az értelemben, hogy az egész pályát bejátszani képes klasszis nem akadt horogra. Persze korai volna az egykori kolozsvári játékosra azt mondani, hogy klasszis (pláne Roby Carloshoz hasonlítani), főleg mivel calcio-szűz és ez védő esetén még inkább kell hangoztatnunk. Azt is tudni kell, hogy El Palitónak talán erősebb oldala a támadások segítése, mint a védekezés, nem véletlen, hogy az uruguayi szöv.kap, Óscar Tábarez rengetegszer használja, bal oldali középpályásnak (41 válogatott meccs, 5 gól). A Villas-Boas-féle Portoban is a fontos feladata volt, hogy balszárnyat teremtsen a támadásokban, tulajdonképpen szélsőt játszott.
Akkor el is érkeztünk az igazolás egyetlen árnyoldalához, amely Maicon távozása lehet. Régóta a levegőben lóg, sőt idén már biztosra vettük brazil kedvencünk azonban még mindig Inter játékos. Viszont én nehezen hiszem, hogy egyszerre fogunk két támadó szellemű szélső védővel játszani, így nem véletlen, hogy még mindig beszédtéma Maicon madridi szerződése (khm, Arbeloát a fél világ ki tudná szorítani), vagy egy esetleges City-s küldetés. Aztán Zanetti is biztosan helyet követel magának, efelől ne legyen kétségünk. Viszont, ami nem okozhat gondot Pereirának az Nagatomo kiszorítása, szeretjük a mi kis sárga barátunkat (pláne, ha nincs a pályán), de az evőpálcikák helyes használatán túl sokat nem taníthat az urunak, így innentől rá azt a feladatot bíznánk, hogy kabalababaként pózoljon az ázsiai túrákon a honfijaival.
Sok sikert az Interben Álvaro!