A futball maga

Este megyünk Vászlóra, hogy megmérkőzzünk a román másodikkal, az FC Vasluival. De nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez engem kizárólag egy dolog miatt érdekel. Ma fogja Javier Zanetti 800. mérkőzését játszani kék-feketében. Egészen emészthetetlen ez a szám, csakhogy mindenki tisztában legyen vele, hogy is kell ezt elhelyezni: a Juventusban a rekordtartó Del Piero 705 meccset játszott (és bőven juthatott volna neki még több…), a Realban Raúl 741-et (neki is). Persze ez nem verseny, hogy ezt jelezzem is: Maldini a Milanban 902 meccsel hagyta abba, Giggs most tart 909-nél a Manchester Unitedben. Komoly elmaradásomat pótlom most, még tavaly ősszel, amikor Zanetti megdöntötte Bergomi szereplési rekordját, terveztem egy bejegyzést írni róla, illetve inkább hozzá. Akkor nem úgy hozta az élet.

A jelen sajnos fontosabb volt, mint mindig. Jobban érdekelt, hogy épp mit szenved össze a csapat Gasperinivel, hogy hogyan aláz meg minket a Serie A legkisebb csapata, hogy mi is az a három védő, s így nem jutott szó arra, hogy Pupi történelmi tettet hajtott végre. Pedig kit érdekel Gasperini, kit érdekel a Novara és mégis kit érdekel, hogy elveszítünk-e épp egy meccset, mikor Zanettivel valami egyedülálló történik? Így utólag azt mondom, hogy sajnálom. Bocsáss meg kapitány, hogy akkor szó nélkül mentem el emellett, te sokkal többet tettél értünk, hogy ezt érdemeld. Így halasztottam a 800. meccsére ezt az írást, úgy gondoltam már a tavalyi szezonban meglesz, de aztán az Udinese elleni első kiállítása (önmagában ez a statisztika is lenyűgöző), majd a szezonvégi sérülése megakadályozta, hogy elérje a 800-at 2012 tavaszán, három meccsnyire került tőle. De, ami késik nem múlik, és így, én egy éves elmaradásomat pótolhatom be, és veletek együtt hajolhatok meg előtte. Ez egyszerre a legkevesebb és a legtöbb, amit adhatok.

Egyfelől Javier Zanetti jelképezi számomra a futballt. Úgy értem azt az igazit, amit megszerettem, a valódi futballt, nem ezt a mai bulvár mázba öntött, csili-vili, ámde mégis steril, homogén valamit. Nem azt amelyik folyton újabb csúcsok megdöntésére ácsingózik, mérnökök asztalán megtervezve, amelyik pont az emberi tényezőt, a dolog sport szerűségét (jelen esetben nem a fair playre gondolok), természetességét öli meg. Mert tetszik vagy nem a futball ma már sokkal inkább a kapitalizmus egyik ága, mintsem sport (és itt nem a marxista szól belőlem), mindig újat, jobbat, lenyűgözőbbet, ember felettibbet. A Traktor semmilyen tényezőnek nem felel meg. Nem ügyesebb, mint Messi, nem gyorsabb, mint C.Ronaldo, nem okosabb, mint Pirlo, nem jóképűbb, mint Beckham és nem polgárpukkasztóbb, mint Balotelli. Szinte minden eladhatósági tényező hiányzik belőle. Nincsenek első látásra feltűnő, kiemelkedő képességei, de ha sokat vizsgáljuk sem találunk túl sokat. Lehet, hogy nem ez illik egy heroizáló ódához, de ez az igazság.

Mégis ott van két évtizede, több, mint 1000 meccsel a lábában, mégis elnyűhetetlen, elit játékos. A futball, (vagy az élet) sem arról szól, hogy te légy a legügyesebb, leggyorsabb, legokosabb, mert vannak bizonyos adottságaid, amelyek bizony korlátot képeznek. Persze egy adidasos reklámguru most fogja a fejét, hogy egy ilyen médiahatalom, mint a Nerazzurri-blog, aláássa az “impossible is nothing” szlogenjét, de egyrészt mi Nikeban játszunk ez nem a reklámok nagyotmondásáról szól (melynek szintén az eladás a célja). Egyszerűen kaptál valamit, – kinek, ahogy tetszik hite szerint: Istentől vagy az őseid génjeiből, most részletkérdés –  és ezt bizonyos határokon túl nem tudod überelni, nincs annyi edzés, hogy gyorsabban fuss, mint Usain Bolt (Yohan Blake nyilván nem olvasónk, őt most hagyjuk) vagy gyorsabban ússz 200 mellen, mint Gyurta Dani. Sokkal inkább arról szól, hogy hogyan tudod érvényesíteni azokat a képességeket amelyeket megkaptál.

Úgy hiszem, főként erről szól a futball is, ki kell használd az erősségeidet, amennyire csak tudod. Zanetti erre tökéletes példa, átlagos képességekkel lett az aki, mégis egy bálvány, egy élő legenda. Mindig azt veszi elő, amit éppen kell, akit le lehet futni, azt lefutja, akit el lehet nyomni az elnyomja, akit meg le lehet cselezni, amellett el is megy. Mert nála van az akarati tényező, amely erősebb mindegyik másnál. És a legszebb ebben az, hogy ez mindenkinek a maga döntése, rajtad múlik, hogy hajlandó vagy-e megküzdeni azért, amit akarsz nálad gyorsabb, okosabb vagy erősebb emberekkel. Javier Zanetti a példa, hogy győztesen is kijöhetsz az ilyen csatákból. És, ha nem? Azzal sincs semmi baj, őt is, – mindannyiunkat – győzték már le és fogják is, de ha tudod, hogy mindent megtettél, akkor azt is tudod, hogy a másik megérdemli, mert ő is úgy döntött, hogy akarja.

Pont ez az oka, amiért nem vethetünk semmit a Capitano szemére. Nemrég felmerült, hogy bérelt helye volna a kezdőben? Ez nem igaz. Ő kivívta magának, hogy az legyen. Kivívja a jelenben, és ki fogja a jövőben is. Pedig nálunk is, minden posztra vannak alapvetően jobb képességű, alkalmasabb emberek. Voltak, vannak és lesznek is. De én nem tudom elképzelni, hogy ennyi különböző edző és csapattárs (avagy potenciális rivális) ellenében, ő ült a seggén és élvezte a bérelt helyét. Nem, a világ nem így működik, és azért a Serie A is jóval magasabb színvonalú volt mindig is, hogy ez beleférjen. Ő megküzdött a nála jobbakkal, és győzött. Jobban akarta, jobban kihasználta a képességeit. Zanetti ezáltal nem csak a futball maga, hanem az emberi tényezőt is szimbolizálja. Nem csak a régi, ma már eltűnő félben lévő futballistákat, hanem egy átlagos embert, aki a világban érvényesülni szeretne, aki pont azzal válik átlag felettivé, hogy jól használja, amit kapott.

Erős kijelentés, de aki nem tudja respektálni ezt az embert, az nem érti a futball lényegét. Nem tudja, mitől is olyan csodálatos sportág ez, miért van szükség még több és több ZanettireÉn mindig a kreatív és okos futballistákat kedveltem, mégis Zanetti mutatta meg, miért lett ez a futball nevű dolog olyan népszerű a világon. Remélem, hogy mindenki megtalálja a maga Zanettijét. Úgy vált szimbólummá, ahogy akármelyikünk megtehetné, és pont ettől csodálatos fickó, mert mégiscsak kevesen teszik meg. Szóval üljetek le és csodáljátok meg ezt a szimbólumot, 800.-ik alkalommal is.

20.45

FC Vaslui: Coman- Milanov, Celeban, Valera, Salageanu- Caue, N’Doye, Antal, Stanciu- Sanmartean, Niculae.

FC Internazionale: Castellazzi- Maicon, Silvestre, Ranocchia, Zanetti– Guarín, Cambiasso, Mudingayi- Palacio, Sneijder, Milito.