Megsárgult papírlapok – Ronaldo bemutatkozott

Rég kutakodtunk újságarchívum segítségével az Inter történelmében, most megtesszük. Méghozzá az 1997. júliusában játszott Pirelli-kupa keretében megrendezett Manchester United elleni meccset kapartam elő, amelyen először lépett pályára kék-feketében egy bizonyos Ronaldo Luis Nazario de Lima nevű fiatalember…

 

 

Ronaldo és Kanu is bemutatkozott

Az Év labdarúgójának választott brazil Ronaldo 17 perc erejéig bemutatkozott új klubjában, az olasz Internazionaléban. Egy nagy visszatérőt is köszönthetett a népes milánói közönség (ötvenezer ember látogatott ki a San Siróba), a tavaly ősszel szívműtéten átesett nigériai olimpiai bajnok, Nwankwo Kanu ugyanis újra játszott klubjában, az ő saját kérésére a meccs legvégén, az utolsó kilenc percben lépett pályára.

Az itáliai csapat a Pirelli-kupa első mérkőzésén az angol bajnok Manchester Unitedet fogadta. Az első játékrészben a vendégek játszottak jobban és Nicky Butt góljával a vezetést is megszerezték. A gól a 17. percben esett, éppen akkor, amikor Ronaldót Luigi Simoni vezetőedző lecserélte. A Barcelona egykori játékosa helyett a chilei Ivan Zamorano lépett pályára. Ronaldónak jelentős megmozdulása nem volt, egyetlen alkalommal kísérelt meg kapura lőni, még az első percben – Djorkaeff csodálatos indítása után -, de a Manchester két védője, Denis Irwin és Ronny Johnsen közös erővel szerelni tudta.

A második játékrészben a szerencse hathatós támogatása mellett egyenlített az Inter. Az olaszok által előre vágott labdát a menteni igyekvő Gary Neville saját kapujába csúsztatta. A találkozó sorsát tizenegyes párbajban döntötték el, ebben a hazaiak diadalmaskodtak. A barátságos összecsapáson inkább az volt a fontos, hogy valamennyi játékos szerephez jusson. A vendéglátók közül csak a kapus Gianluca Pagliuca játszotta végig a 90 percet, mindenki mást le-, vagy becseréltek. “Ronaldo nagyszerű játékos, azonban erőnlétileg még nincsen a csúcson – nyilatkozta új szerzeményéről Massimo Moratti, az Internazionale elnöke. – Természetesen nem azért játszott, hogy bizonyítson, hanem azért, mert az Inter ünnepe vele lehetett teljes. A visszavágóra nem utazik el sem ő, sem Kanu, a két világklasszis a pinetinai edzőtáborban kezdi meg az alapozó edzőtábort. A középpályásainkon is látszott, hogy még nincsenek formában, talán csak a három külföldi, Simeone, Zé Élias és Zanetti mozgott valamivel frissebben a többieknél. A védelemben is akadtak hibák, de ne feledjük el, hogy a játékosoknak át kell állniuk Hodgson négy emberes zónájáról Simoni védekezési rendszerére. “

A mester, Gigi Simoni elégedettebben nyilatkozott az első “éles” edzőmeccsről: “Nagyon sok érdekességet vettem észre a meccs közben. Láttam szép egyéni teljesítményeket, de a csapatjáték természetesen még akadozott. Az est legszebb pillanata kétségkívül Kanu pályára lépése volt, s nem is annyira a sportértéke miatt, mint inkább humánus szempontból. Lelkesítő érzés ilyen kiváló labdarúgókkal együtt dolgozni, és remélem, még lelkesítőbb lesz akkor látni őket, amikor már úgy játszanak, ahogy én szeretném.”

Az este főszereplői közül Ronaldo boldogan beszélt: “Csodálatos volt az első kapcsolatom a közönséggel, s azt is rögtön megértettem, hogy a San Siro stadiont a futballra találták ki, fantasztikus érzés volt itt játszani. “

Leendő éktársa, Nwankwo Kanu talán még nála is elégedettebb volt: “Nem is tudom, mikor játszottam legutóbb igazi mérkőzésen. Ezt az estét soha sem fogom elfelejteni, de most már el kell kezdenem az alapozást, hogy végigbírjam a 90 percet. “

Pirelli-kupa, 1. mérkőzés

Internazionale-Manchester United 1-1(0-1), 11-esekkel 3-1
Milánó, 49 718 néző. Vezette: Bazzoli (olasz)
Gólszerző: G. Neville (70. – öngól) ill. Butt (17.)

Inter: Pagliuca – Zanetti (Moriero, 61.), Sartor (West, 46.), Fresi (Bergomi, 46.), M. Paganin (Galante, 46.), Tarantino (Cauet, 46.) – Djorkaeff (Berti, 61.), Simeone (Mezzano, 81.), Zé Élias (Winter, 61.) – Ronaldo (Zamorano, 17., Kanu, 81.), Ganz (Recoba, 61.)

Manchester United: Schmeichel – Irwin (McClair, 72.), May (G. Neville, 24.), Johnsen, P. Neville – Scholes, Keane, Butt, Solskjaer (Cole, 67.) – Sheringham, Giggs (Jordi Cruyff, 67.)

Forrás: Nemzeti Sport, 1997. július

Emlékek: Többször utaltam már rá és nyilván mindenki tudja, hogy akkoriban mennyire mást jelentett együtt lélegezni külföldi csapattal. Erre a legjobb példa ez a cikk: heteken át minden nap elővettem, nézegettem, gyönyörködtem benne, újra és újra elolvastam, leginkább a pályára lépett játékosok névsorát böngésztem, mi több, betanultam. Ronaldo érkezéséről annyit, hogy 1997-ben az Eurosporton emlékeim szerint naponta többször hírekkel jelentkeztek, és az egyik előzetesben láttam, hogy délután lesz róla valami anyag – igen ám, de aznapra barátokkal lebeszélt focimeccsre voltam hivatalos. Sebaj, a bemelegítést és a csapatok elosztását otthagyva hazarohantam, hogy lássam a brazilról készült úgy másfél perces összeállítást – szerencsére a többiek hozzászoktak az Interrel kapcsolatos hóbortjaimhoz, így megvártak a kezdéssel, de csak miután visszaérve fülig érő szájjal és határtalan lelkesedéssel elmeséltem nekik, mit láttam…Ami a csapatot illeti, érdemes egyenként végigmenni a neveken. Ilyen erős kerete, megkockáztatom, se előtte, se utána nem nagyon volt a klubnak. Vegyük sorra: Pagliuca nagyjából top 5-ös kapus volt Európában, Zanetti már akkor minimum extraklasszis, Sartor és Fresi fiatalabb olasz tehetségek, a válogatott környékén poroszkáltak, Bergomit nem kell bemutatni, West pályafutása legjobb periódusát élte, Galante és Paganin stabil Serie A-védők. Középen Moriero rendszeresen kezdett a nemzeti csapatban a liga egyik legjobb (és leggyorsabb) szélsőjeként, Simeone nevét posztján a világklasszisok között emlegették, Zé Élias menő Bundesliga-játékosként érkezett, Djorkaeff gyakolatilag egy isten volt. A legenda Nicola Berti utolsó interes idényét taposta, Winter Morieróhoz hasonlóan biztos kezdő hazája válogatottjában. A csatárok? A világ legjobbja ugye ott figyelt, Zamorano viszonylag kevés gólja ellenére a világsztár kategóriájába tartozott, Ganz rúgdosta a gólokat szép számmal, Kanuról, ahogy fentebb kiderült, szuperlatívuszokban beszéltek (más kérdés, hogy végül nem tudott úgy befutni) és akkor még nem szóltam a kvázi teljesen ismeretlen, minden idők egyik legnagyszerűbb balosával megáldott 21 éves Alvaro Recobáról…