Miért, uram, miért?

A kérdést velem együtt Joey Tribbiani tette fel a Jóbarátok valamelyik szülinapi epizódjában, amikor betöltötte a harmincat. Hasonló gondolatok kavarognak az ember fejében a Négy páncélos és a kutya román változatának szerződéshosszabbítása hallatán. A csodálatos hírt Gigi Becali, a játékos ügynöke jelentette be, miután fél Európa végigkurválkodása után a komolyabban érdeklődő Galatasaray és a Napoli sem adta le a rendelést saját klubcímerrel ellátott fejvédőre.

A lejáró kontraktust további két esztendővel toldja meg fiatalnak már nem mondható barátunk, amely nettó 2 és fél millió eurónyi elkölthető zsozsettát garantál neki. Hogy még szarabbul érezzük magunkat, amennyiben Chivunak sikerül legalább 25-ször valahogy pályára keverednie a 13/14-es idényben, a szerződése automatikusan érvényes lesz a következő szezonra, tehát kedvenc láncdohányos alkoholistánk az Interből vonulhat vissza.

Paff.

A sisakos fiúval a jelek szerint középen számol Stramaccioni. Nem kell ehhez semmilyen edzői papír, mert mindenki látja, hogy szélre kitoszva jobban előjön a lassúsága, nem beszélve a kapu közelében produkált Oddo-szerű homály beadásairól.

Ahhoz képest, hogy a vezetők kimondva-kimondatlanul szabadulnának a korosodó és/vagy gigaszerződéssel rendelkező alkalmazottaktól, kissé érthetetlen ez a lépés. Amszterdami, de még a római produkcióját is csak nyomokban lehetett felfedezni öt milánói esztendeje alatt, hiába nyugtattuk magunkat, hogy “ő igazából egy szélre kényszerből kitolt középhátvéd, a valódi helye eggyel beljebb van”, de hát ott sem tudott három-négy egymást követő nyugodt meccset lehozni.

Chivu maradása felkészíthet minket arra, hogy az Interé lesz a Serie A leglassabb átlagsebességű védelme Ranocchia, Samuel és Juan Jesus társaságában négyen osztják el egymás között a játékperceket, vagyis igazolni ide maximum közepes neveket (Silvestre, Andreolli) fognak, vagy még ennyit sem.