Imádom, ha egy terv sikerül – mondta mindig a Szupercsapat részek végén, George Peppard, azaz Hannibal ezredes. Bár ő sosem kockáztatott nagyot, ha van egy Mr.T-d, akkor nem veszíthetsz. A mi esetünkben Mr. T súlyos retardációban szenvedő unokaöccse, Sulley Muntari pont az ellenfelet erősítette, ennek megfelelően annyit csúszkált páros lábbal és hátulról, hogy az Afrikából látogatóba érkező mamája is inkább lemondta az anyák napi vacsit. De ezt elnézzük utólag. Kellemes májusi estén vagyunk túl, egy ilyen szezon végén is mosolyt csaltak az arcunkra.
Bobogoal: Sulley Muntari, én így szeretlek!
Az agy
Kaptunk egy új agyat. Na, nem úgy, mint Joey Tribbiani, aki egy lehasznált szappanopera-hősnő tekervényeit ültette magába rutin beavatkozással. Mi végre gondolkozó állítottunk seregeink élére, aki nem ócska, avítt panelekből táplálkozik, aki rendre megtalálja a legjobb kezdőt és a cseréivel sem rombolja le azt. Stramaccioni megtervezte és végrehajtatta. Szimbiózisban van a csapattal, mint két, ölelkező, férfi Juventino egymással. Nem is ragozom tovább, nem egy írást olvashattak a következő hetekben arról, hogy miért szeretnénk, hogy Moratti megtartsa Stramát, vagy talán arról, hogy miért örülünk neki, hogy megtartotta.
Horas kolléga hasonlóan vélekedik edzőnkről: Strama a gondolkodó edző. Megint újat húzott, most Ranieri dupla négyes láncát vette elő, Alvarezt visszahúzta a szélre a karácsonyfából, ezzel egyrészt szilárdabbá tette a védekezést, illetve létrehozott, egy alul – felül nyitott háromszöget Alvarez – Guarín és Sneijder között, ami Nagatomo és/vagy Milito becsatlakozásával egy nagyon kombinatív rombusszá vált , amivel az Inter a középpályán a minőségi fölényét ki tudta alakítani. Alvarez szélre kerülésének valamennyire Sneijder itta meg ennek a levét, mert Bommellel nagyon egyedül maradt, aki simán levette a pályáról. Lényegében Strama, ezzel nyerte a derbit, hogy masszivitásban, fizikumban kiegyenlítette a Milan fölényét, viszont az Inter középpályája lényegesen játékügyesebb és passzkészségesebb volt, plusz fordításokkal Maicont és Zanettit rendszerint meglehetett találni a túl oldalt. A Milan daráló gépezete – a 4 labdaszerzős felállás – megint nem tud mit kezdeni egy jól védekező csapattal. Továbbá a csapat mentalitása Mourinhós időket idézte. Egyszerűen nem lehetett megrogyasztani a csapatot, hiába jöttek a sokkoló tévedések a Milan javára, mindenhonnan visszajött a csapat. Nem túlzás, a Milant Rizzoli hozta meccsbe, esélyük sem volt. Amúgy sem volt kérdés, de ha ezek után nem Strama lesz jövőre az edző, akkor Morattit kell eltávolítani. Abaténak, most már legalább egy gólprémiumot utaljunk.
A ravasz
Aki mélyről indul, annak, minden megmászott lépcső egy külön kincs. Pláne, annak, aki a spanyol lépcsőhöz jár futkorászni. Diego Milito Mennyből a pokolba, pokolból a mennybe két részes kiadványa már nyomtatásra vár, miután tegnap este 52 év után ő az első játékos, aki a Derby della Madonninán mesterhármast ért el (a Milan brazil-olasz klasszisa, José „Mazzola” Altafini után. Az Interből utoljára Nyers István volt erre képes). Nem csak tegnap, hanem az egész szezonban ő a mi ravaszunk, 25 gólos a szezonban, 19 a naptári évben, krisztusi korhoz közelítve éli sokad-virágzását a Herceg. Már azt hittem, nézve az utolsó 2-3 meccsét, hogy kifulladt erre a szezonra, ami nem is lett volna meglepő, mégiscsak maholnap 33, társai meg együtt nem képesek annyit vállalni, amennyit ő egyedül. De ő ismét megmutatta, hogy abszolút nem véletlen, hogy a triplázó szezon felfedezettjét Diego Militónak hívják.
A füstölgő puskacső
A nagy meccsek és a nagy gólok embere. Nem múlik el szezon, hogy brazil bombázónk ne örvendeztetne meg legalább egy évek múlva is felidézhető brutális góllal. Maicon lába ismét elsült, idén már harmadszor, megkoronázva vele az egész meccset. Nyáron jó eséllyel elhagy minket Douglas, egyébként sem felejtenénk el soha, de, hogy van érzéke a búcsúhoz, azt biztos. Nem csinált semmi más, csak önmagát adta a löketbe. Yutóék még ma reggel is hordták a vizet a füstölgő lábára. Bombasztikus.
GPT szerint megtaláltuk az emberünket: A szerdai bukta után azon morfondíroztam, hogy Stramaccioni jövője szempontjából óriási jelentőségű lesz, hogy mentálisan hogyan tudja felrázni a csapatot gyakorlatilag befejeződött szezon tükrében. Csattanós választ adott a Mister, nem elég, hogy az első félidőben azonnal torkon ragadtuk a Milant, de a hathatós bírói közbenjárással elért fordításuk után sem rogytunk meg. Számomra innentől kezdve nincs edzőkérdés, lehet Strama igényeinek megfelelően előkészíteni a mercatót.
A balek
Alias Nicola Rizzoli. A legjobb olasz bíró kitett magáért, állítólag ő a legesélyesebb a BL döntő vezetésére, részvétem a Bayern illetve a Chelsea drukkereknek. Nem akarom nagyon levenni róla a keresztvizet, csak adott nekünk két tizenegyest, más kérdés, hogy mindkettő bőven fújható kategória volt. Ellentétben azzal, amikor Júlio César megmutatta, hogy kell tanárian elütni a támadó lábáról a labdát. Fogalmunk sincs mit látott a rigó, talán maga Boateng is azt hitte elsőre, hogy műesésért fog sárgát kapni. Ezen kívül volt egy „fél gólunk”, amit nem adott meg, amiről nyilván ezernyi kép fog születni, bent volt-e vagy sem, de irrelevánssá vált mind. Habár jó időre vakvágányra tette, nem tudta elrontani ezt a meccset. Még ehhez is balek volt.
Köszönünk mindent Café!
Iván Ramiro Córdoba hazai környezetben biztosan az utolsó meccsét játszotta, de valószínűleg az egész szezonban is. Köszönet neki a 13 évért, a 455 meccsért és a 18 gólért és a sok-sok szép emlékért. Ezen kívül köszönet ismét Stramának, hogy egy ilyen kiélezett derbin figyelt az ő búcsújára is, ennél szebb utolsó futballpályán átélt élmény nem is kell egy labdarúgónak, pláne egy Interista érzelműnek. Córdoba a nyártól a vezetőségünk tagjaként tesz meg mindent a sikerért, egy újabb nagy alakkal lettünk kevesebbek és többek egyszerre.
Ha láttok egy jóképűt…
2001 óta követhetjük itthon élőben az olasz bajnokikat, azóta a tegnapi volt minden tekintetében a legjobb derbi, amit láttam. Ennek megfelelően, ha ma láttok Budapest utcáin egy kisfiúsan jóképű, magas, ízlésesen barna Maicon-mezes fiatalembert, nyugodtan szólítsátok le, hisz én vagyok! – Csabinter
Osztályzás
Júlio César – a hónap kérdése: milyen viszonyban van Ibrával? A, gyűlöli. B, baráti. C, se veled, se nélküled kapcsolat. D, titkolt testvérek. 6.0
Maicon – nem féltettem egy pillanatig sem, a derbiken mindig a csapat legjobbjai közt van. Az ágyú ismét elsült, a puskacső füstölög. 7.5
Lúcio – nehéz lehetett neki, buta hibája után végképp nincs a kezünkben a sorsunk. De ebből nem látszott semmi vasárnap. 6.5
Samuel – ha nem kell lendületből érkező támadók ellen védekeznie, akkor nincs is gond vele. Mivel az előny a meccs nagy részében nálunk volt, ezért nem hasonló gond nem akadt. Még egy komikus gólpasszt is kiosztott. 7.0
Nagatomo – nem gondoltam, hogy idén még dicsérni fogom. Ez mindent elmond. Volt egy érdekes jelenet, amikor szegény japóra hagyták, Ibrát egy beívelésnél, olyan volt, mintegy partra vetett hal. De megoldotta. 6.5
Zanetti – ha járókerete lesz is, minimum egy szóló benne van a tarsolyban. Nagy ajándék, hogy visszatért. 7.0
Guarín – az első félidőben ő volt az egyik kulcsa annak, hogy a Milan a labdakihozatallal is megszenvedett. A második félidőre elfogyott, 60 percet bírt. De jövőre, 100%-osan ez még több lesz. 6.5
Cambiasso – elkezdte csipkedni magát a szezon végére. 6.0
Álvarez – több védekező feladata volt, mint korábban, ezt megsínylették mind Sneijder, mind Milito kombinációs lehetőségei. Nem beszélve Alvarez támadó hatékonyságáról. Jó úton halad, remélem a jövőben még hatékonyabban végzi a kettős feladatát. 6.0
Sneijder – ő jelentette kapura a legtöbb veszélyt. Annyira berágott a bíróra, hogy majdnem félpályáról lőtt egy gólt, de Amelia nem akarta, hogy két füstölgő puskacsőről szóljon a történet. A visszatérése nagyon látszik a csapaton, azóta újra jól játszik, tegnap is kulcsszerepe volt. 7.0
Milito – mindent elmondtam róla fent. Ő a fegyver, amit, használnunk kell, és lőn. 8.5
Obi – nagy öröm, hogy a kis krapekből olyan játékos vált a szezon végére, aki nem elvesz, hanem hozzáad, ha játszik. 6.5
Pazzini – beállt, kiharcolt egy tizenegyest és nem ment az agyunkra.
Córdoba – adios muchacho!
Ja és még valamit. Megindító meccs volt, fiúk.
UI: Gratulálunk a Juventusnak a bajnoki címéhez!