A jövőben megtörténni kívánkozó dolgokról írni nem túlságosan egyszerű feladat, kivéve, ha az ember nem áll tudatmódosító szerek komplex hatása alatt, vagy ha nem a jövőből érkezett. A Nerazzurri blog íróinak többet között ezekkel a buktatókkal kell minden egyes beharangozó előtt megküzdeni: a semmiről kellene érthetően, olvashatóan, viccesen, lekötően írni. Belőve sem sokkal könnyebb, és az időutazás sem igazán akar összejönni. Annyi bizonyos, hogy nem ígérkezik könnyű találkozónak a mai, a Cagliari jó kis csapat, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még mi is jó pár játékosukat ismerjük, pedig erőteljesen sporadikusak az ismereteink az olasz kis- és középcsapatok játékosállományait érintően. Nézzük Strama-barát mivel áll elő, mire készül a mai délutánon.
A Gazzetta – a blog kizárólagos hírbeszerző portálja – ugyanazt a felállást jósolja, mint a Genoa elleni katartikus, kaotikus előző fordulóban. 4-3-3, apróbb személyi cserékkel. Julio Cesar eléggé látványosan vett ki magának két hét szabit, Lucio pedig egy elszenvedett taposásért nézheti a nappalijából a Triesztben megrendezendő mérkőzést. Cézárt Castellazzi helyettesítheti, ami igazából különösebb kockázat nélküli váltás, viszont a Lucio-Ranocchia cserében érezzük a nem kiszámított kockázatot, reménykedünk, Bandus arcának azt a kisebbik szeletét mutatja, amikor elhisszük róla, hogy lehet nálunk keresnivalója, és nem a higiéniai szakreferens személyzetben.
A középpályán az elmúlt hetek kedvence, Poli, a futóbolond marad ki, hogy át engedje a helyét a most már egész meccset vállalni tudó kolumbiai ezermesternek, ami nem baj, de nem is feltétlen jó. A középpályáról pont a futómennyiség, agilitás, agresszió hiányzik leginkább, és ezt szinte kizárólagosan Andrea pajtásunk szolgáltatta, attól tartunk, ez bekérheti az árát. Cambiasso idén az alibizést fejlesztette olyan tökélyre, mint pár évvel ezelőtt a szabálytalankodás nélküli labdaszerzés művészetét. Érzésünk szerint a legideálisabb felállás a 3 középpályásos rendszerben személyekre bontva így nézne ki: Poli (futómennyiség, agresszivitás, aktivitás) – Guarin (labdafelhozatalok, összjáték a támadószekcióval), illetve Sztankovics (mélységi labdák, játékszervezés). Ehelyett úgy néz ki, hogy Cambiasso
kerül Poli helyére, ami alapvetően nem feltétlen lenne tragédia, ugyanis az argentinnek szerencsére több skillje van, de a védekező munkája manapság olyan kevés, mint sztálinorgonán a billentyű.
A támadószekcióban pedig talán a legideálisabb hármas, Forlán, azegyszezonosmilito, és az utolsó esélyek embere, Zarate kap helyet. Mivel Alvarez a padon már ott lesz, Zarate csapatjátékbeli brutálisan inkompatibilitása miatt sokáig valószínűleg nem kell feszengeni. Már csak azért sem, mert a Cagliari a maga szintjén egy marha szervezett kis csapat, a védelem közepén azzal az Astori-Canini párossal, akik közül előbbi liga szinten, a második legtöbb megelőző szerelést tudhatja magáénak (Lucio után!), Canini pedig a harmadik legtöbb tisztázást (szintén közvetlenül Lucio mögött.), szóval Zarate valószínűleg a „megtolom, megtolom, megtolom, ellövöm” kombinációval nagy zavart nem fog kelteni. Továbbá említést érdemel Radja Nainggolan, aki már most a legjobb és legtechnikásabb labdaszerzők közé tartozik, nyáron valószínűleg 15 körüli pénzért vált klubot. Cossu, aki a harmadik legtöbb key passt osztotta ki idén, illetve a legtöbb keresztlabda fűződik a nevéhez. Ott van még Pinilla (aki volt Inter játékos), akivel mi is szemeztünk télen, a Cagliari színeiben 8 meccsen 6 gólnál jár.
Lényeg a lényegben, ez a kirándulás még teljes mellvértben sem lenne tuti biztos, nem hogy ilyen kaotikus körülmények között. Igazából mindegy is, hogy nyerünk, csak sikerüljön.