Egymásra licitáltunk szerkesztőségileg, hogy ki vállalja a Marseille elleni BL-párharc mindkét beharangozóját, én nyertem! Az odavágóra kigondolt francia futballtudásomra építő (néhány éve elkövettem pár vendégposztot a Ligue1-ről az ős NST-n – fiatal voltam, kellett a pénz) koncepció hatalmasat bukott, inkább elmentem a szex irányába, de most nyugodtan továbblapozhatnak a prűdek is, semmiféle pornóveszély nem fenyeget.
A múlt
Nincsenek túl jó híreim a statisztika mágikus energiájában hívőknek. Az Inter eddig háromszor találkozott Sami Naceri kedvenc csapatával és bizony nemhogy győzelmet nem ünnepelhetett még, gólt sem sikerült lőnie. Se fejelni. Az idei kiírást leszámítva korábban egyszer, a 2003/04-es UEFA-kupa évad negyeddöntőjében kerültek össze a felek, Marseille-ben a Fontana – Cordoba (Gamarra, 59.), Adani, Cannavaro, J. Zanetti – Karagunisz (Emre, 65.), C. Zanetti, Almeyda (Farinos, 86.), Kily Gonzalez – Martins, Vieri összeállítású Zac-csapat egygólos hentelésbe szaladt bele. Világoskék-fehér mezben olyan portékák szaladgáltak, mint Fabien Barthez (ő persze megkülönböztetőben), Mathieu Flamini vagy épp Didier Drogba – az OM gólját természetesen a Ló becenévre hallgató monsterpöccsel felszerelt elefántcsontparti szerezte. A visszavágón a Ryan Giggs Hasonmásverseny első helyezettje, Camel Meriem lőtte az egyetlen gólt, pedig Toldo védett és játszott a napjainkban alkoholistaként elhelyezkedő Andy van der Meyde is.
A jelen
Valami megmozdulni látszik a fostenger mélyére süllyedt gépezetben, ugyanis csapatunk nem egész kettő mérkőzés óta veretlen és 90 perce érintetlen a hálója. Némely játékos orcáján mosolyt vélünk felfedezni, mi pedig egy hete újra a korábbi közönyösséget félretéve bizsergő érzésekkel görnyedünk stream-eket vadászni vagy Csisztu Zsuzsi dudáit bámulni meccs előtt és a szünetben. Filippót se baszogatják hétfő óta a suliban. Sneijder lábába visszatért a rúgóerő, a Falat sem látjuk már lassúnak (annyira), Forlán jóképű, Milito gólörömei még mindig imádni valóak, Ranieri papa meg annyira szereti a fiait, hogy könnycseppeket morzsol értük.
Az OM két héttel ezelőtti odavágón aratott győzelme valamit elronthatott saját tér-idő kontinuumukban, azóta ugyanis valamennyi meccsüket elvesztették, holott olyan mágikus erejű csapatokkal találkoztak, mint az Evian vagy az Ajaccio.
A jövő
Ismeretlen jövő közelít felénk, most érzem először, hogy bízhatok benne. Mert ha egy gép, egy terminátor fel tudta ismerni az élet értékét, akkor talán van még remény.
A helyzet
A várható összeállítást böngészgetve Ranieri végre kezd rájönni azokra a dolgokra, melyekre rég felfigyelhetett volna, ha tudna magyarul és olvasná a blogot. Ilyen például Poli kezdőbe jelölése, a középpályás passzjáték javítása érdekében Zanetti balhátvédben való szerepeltetése Nagatomo kárára és a béna tuflák Pazzini padoztatása. Már csak a Sztankovics iránt érzett szerelmét kellene valahogy kiverni belőle (jaj, nem úgy!) és többen elhinnénk, mennyire értünk ehhez a játékhoz.
Chivu szerencsére kisárgázta magát, így benne nem gyönyörködhetünk, ellenben a várható 70 ezer (!) néző között ott lesz az interes WAG-ek királynője, Wesley Sneijderné, született Yolanthe Cabau, méghozzá ideges természetű férje első házasságából született kisfiával:
A Riviéra vadorzóinak első számú csatára, Loic Rémy könnyen lehet, hogy hosszú sérüléséből felépülve kedd este térhet vissza – nem jó hír ez nekünk, főleg nem Samuelnek. Nyilvánvalóan Z-licences diploma nélkül is sejthető, miféle taktikát alkalmaz majd a játékosként az Inter ellen veretlen Deschamps: pici, gyors embereire építve szeretné kontrákkal ledöntetni az ingatag hátsó falat. Ehhez megvannak az emberei az Ayew-tesók és a világ egyik legkisebb profi labdarúgója, Valbuena személyében, de felhívnám a figyelmet a nagyon fura nevű baszk jobbhátvédjükre, aki maiconi játékperceket szokott elöl tölteni.
A számok
Francia csapat ellen vívott legutóbbi 19 mérkőzéséből egyet vesztett el az Inter (na, melyiket?), 11-et megnyert, 7-szer döntetlenezett. A Marseille viszont 17-szer találkozott talján gárdával, ezekből mindössze hetet nyert. Az ilyen statisztikáknak semmi értelmük. Valamennyi nemzetközi sorozatot figyelembe véve 200. győzelmét arathatja ma a múlt pénteken 104. születésnapját megünnepelt klub – ebből 50. lenne a BL-ben.
A szakértő
A bevezetőben említett gall bajnokságból szerzett doktorandusom az elmúlt 3-4 évben érvényét vesztette, ezért felkértem a francia labdarúgás honi szakértőinek egyik legjobbját, az NST rosterében betonbiztos szerződéssel bíró OJ-t, aki nem szarral gurigázik:
– No, ahogy a francia beharang felvezetőjében írtam, a létező legvénebb és legmotiválatlanabb Internek is illene kipicsáznia az OM-et a sorozatból és jelen szélirányok mellett tényleg nem nagy reszkír ilyet mondani.
Deschamps szerintem valahol már belefáradt az idei hullámzásba, ami tökéletesen érthető: minden egy szürreálisan gólgazdag évnyitóval indult, heteken át a kiesőzónában folytatódott, majd beindult a BL egy idegenbeli győzelemmel és ez kicsit helyrebillentette a kedélyeket. Mindezt novemberi kezdettel egy három hónapon át megtartott veretlenségi sorozat követte, pont a két utolsó hazai BL-meccs (Olympiakosz és Inter) között, ami magában foglalta a kupákban való továbbjutást, a PSG-Lille-Rennes legyőzését, a Dortmund igen emlékezetes kiejtését és az ANK túlélését. Az utóbbi négy meccs viszont csak vereséget hozott, az Inter-meccs hajrágólja óta marseille-i játékos kaput is alig talált, gólt pedig egy darabot nem szerzett. Valószínűleg nem csak nekem tűnik fel, hogy a fentieket olvasva szinte tételesen visszaköszönnek az Inter évközi vajúdásai.
Ismerve az OM teljesítményében évről évre kimutatható szakaszosságot, a következő sikerrel – bármikor is sikerüljön azt begyűjteni – vélhetően az év végéig kitartó lendülethez jutna a társaság, ami feljavítaná a tavaszi rangadókat és még a bronzért való harc is kinyílhat, igaz, momentán egy ceruzahegyezőt se tennék az OM dobogójára. Az őszi formákhoz viszonyítva nagyon kevesen (Nkouloura és Amalfitanóra gondolok) mutatnak előrelépést. Ayewék láthatóan megroppantak Afrikában, Valbuena is kiesett a ritmusból, Loic Rémy góllövő formáját pedig sérülés akasztotta meg, január óta holtponton áll, hiányában a kényszerszabadságolt Brandaót és még Gignac-ot is kénytelen volt bevetni DD, nagyon mérsékelt sikerrel.
Valójában az Internek nincs mitől tartania, még akkor sem, ha a játékukhoz képest egyébként egy hajléktalan szakálla is rendezettebbnek tűnik. Volt olyan periódusa az évnek, amikor nagyobb eséllyel tudott volna megvédeni egy ilyen előnyt az OM, de erre most nem gondolom őket alkalmasnak, pedig teljes a keret. Úgyhogy menjen csak tovább az Inter, a következő körben úgysem jut neki olyan pár, aki ellen számottevő esélye lehetne. Inter-OM 2-0