Pontosan 47 nap telt el azóta, hogy nem lesütött szemmel kellett lebandukolnunk a pályáról. Tegnap este egészen a 88. percig hoztuk az utóbbi másfél hónapban megszokott formánkat. Kihagyott tizenegyes, kapufa, pontatlanság, görcsösség, lassúság, ötlettelenség, Nagatomo idióta cselek és még sorolhatnám. Hatalmas szerencsénk volt, hogy az ellenfél gyakorlatilag semmit sem csinált, a végére fejben ott voltunk, így a kék-fekete ízlelő bimbóink újra találkozhattak egy réges-régi ismerőssel, amit GYŐZELEMNEK hívnak. Nem lett keserű a születésnapi torta.
Az igazi szurkolók összetartanak alapon, egy „mini” társasággal néztük meg a meccset az oldalunkon már sokszor emlegetett Mario (nem Balotelli ) kávézójában. Gyuszi barátom és barátnője, a szerzőtárs GPT, illetve a római utunkon is résztvevő Matyi, valamint jómagam alkottuk a Bajcsy-Zsilinszky úti Curva Nordot. Kérdezgettem a tulajt, hogy mit írnak a kinti lapok, de sem ő, sem mi, talán még a mágnestábla mágus Várhidi Péter sem tudja a választ, hogy mi történhetett kedvenc csapatunkkal. Mi szurkolók annyit tudunk tenni, ami munkaköri kötelességünk, hogy szurkolunk teljes szívünkből. (végül is benne van a nevünkben) Nem egy sztárcsapathoz mentünk vendégségbe, de ismerve Novara, Bologna, Lecce elleni eredményeinket nem picit daráztam ettől a meccstől. Ranierit nem hatották meg Cambiasso könnyei, így az argentin a padon kezdett, de egy egész értelmesnek tűnő kezdőt küldött fel a Mercantino gyepére. Ezzel a tizeneggyel próbáltunk ellenállni a sárga veszedelemnek: JC- Maicon, Samule, Lucio, Nagatomo- Zanetti, Sztankovics, Poli, – Sneijder, – Milito, Forlán.
Egész jól indult számunkra meccs, gyorsan kaptunk egy teljesen jogos tizenegyest. Lucio most végre nem a saját, hanem az ellenfél tizenhatosán belül brazilozott, a Chievo védője nem kicsit ostoba módon belekapott labdába, a bíró sporttárs pedig határozottan a büntető pontra mutatott. Ha jól emlékszem legutoljára még az Udinese ellen lőhettünk tizit (az a bizonyos Pazzini féle seggre ülős). Most annyit már fejlődtünk, hogy legalább a kaput eltalálta Milito barátunk, de a kapus keze még útban volt, így maradt a 0-0. Alig voltunk idegesek. Néhány perc múlva a balkötő helyéről Sneijder végre lőtt egy sneijdereset, de a jobb felső saroknál most meg a kapufa hárított. Sajnos kocsival mentem megnézni a meccset, így jobb híján, rendelnem kellett egy nyugtató gyömbért. Sztankovics is ágyúzott egyet ballal, az a változatosság kedvéért fölé ment. A 30. percben aztán le is lehetett volna fújni a meccset, mivel semmi érdekes nem történt, a Chievo nem is nagyon akart támadni, mi meg nem tudtunk. Jött a megváltó sípszó, szünet. 0-0, de lehetett volna fordítva is.
A 2. félidőben nagyjából ott folytattuk, ahol az első félidő 30. percében abbahagytuk. Sneijderben mocorgott valami élet, a többiek inkább rugós focista játékosokra emlékeztettek, egy helyben álldogáltak és nagyjából semmit sem csináltak. A bal oldalunk csak akkor volt játékban, ha WS kihúzódott oda, bár ami azt illeti Maicontól sem láttam semmi veszélyt jelentő dolgot a jobb oldalt. Amolyan Pécs-Vasas jellegű meccset élvezhettünk olasz kommentátorral. Ranieri beküldte megmentőnek Pazzinit (Forlán helyére), majd az utolsó 6 percre még Cambiassón is megesett Claudio bácsi kemény szíve. (Polit váltotta Chuchu) Ranieri majdnem cserekirályi magasságokba emelkedett, mivel Cambiasso első labdaérintéséből szinte gólt szerzett. Sneijdernek volt egy életerős szabadrúgása, a kipattanót sajnos fölé vágta a kopasz argentin 5 méterről. Még szidtuk Cambiassót, mint a bokrot, fröcsögött a nyálunk, fogtuk a hülye fejünket, mikor is egy másik argentin is ordításra késztetett minket, de ez másfajta üvöltés volt. Gólöröm! Snejder tekert begy egy szögletet jobb oldalról, Samuel szépen befejelte a bal alsóba. Érdekes, hogy Walterünk lassan Chievo specialista lesz, mivel ellenük szerezte Olaszországban a legtöbb gólt, egészen pontosan ez volt a 4. alkalom. Kellett ez nekünk, mint VV Kingának a fogyókúra. 1-0. Boldogságbeli faktorszámunkat Milito megfejelte még egy gyönyörű góllal. Zanetti rajzolt egy labdát honfitársa kobakjára, Milito 3 méterről bólintott. 2-0, GYŐZELEM! Sokat szidtuk Ranierit teljesen jogosan, de megható volt látni a könnyeket a szemében. Reméljük, most már nem kell a patikában rohanni görcsoldó tablettákért, mert ennél a két gólnál jobb orvosság nem kell a kék-fekete vércsoporttal megáldott embereknek.
Osztályzatok, hogy legyen min vitatkozni:
JC: Gyakorlatilag egyszer kellet mentenie, de oldott már meg pályafutása során ennél nehezebb feladatokat is. (6)
Maicon: Fogjuk arra, hogy most tért vissza a sérüléséből. (5)
Lucio:Kiharcolt egy tizenegyest, gólt nem kaptunk. (7)
Samuel: Lehet fel kéne tolni éknek. (8)
Nagatomo: Megint kezd elmenni az esze. (5)
Zanetti: Zseniális assziszt, szeretünk Capitano. (7)
Sztankovics: Valami kezd mocorogni. (6)
Poli: Van a srácban potenciál. (6) cseréje Cambiasso: Szeretünk Cuchu. (6)
Sneijder: Elszórt néhány labdát, de szerintem ő volt tegnap a legjobb emberünk. (8)
Forlán: Sok használható labdát nem kapott, de mondjuk a Catania ellen lényegesen jobban játszott, mint tegnap este. (5) cseréje Pazzini: Szokásos semmi. (5)
Milito: Kihagyott büntető, 89 perc ténfergés, aztán csak összejött a gól (6)
Ranieri: Eleget szidtuk már itt, gondolom az olasz sajtótól is kap hideget-meleget. Azok a könnycseppek Milito gólja után talán jelenthetnek valamit még erre a szezonra. Aminek örülök, hogy lassan is, de kezd leszokni a Pazzini- függőségéről. (7)
Folytatás, kedd este a BL-ben!
FORZA INTER PER SEMPRE!