A kilencvenes évek családapái között keringő, az eredeti példányt hamis személyivel kölcsönzött, rózsaszín tónusúra másolt volt NDK-s pornó filmet rejtő vhs kazetta minőségében villant be a kicsit csúszásban lévő, és ezért kapkodó keresés után a stream a harmadik percben. Az obligát és a kikapcsolásig visszafelé számláló, a látnivalót teljesen ellehetetlenítő reklámok mögött Milito finom megoldással pöccinti el a kapus mellett a labdát, felső léc. Ezzel a sokat mondó, ám önmagában értékelhetetlen információhalmazzal kezdődött a tegnap esti meccs nézés.
Folytatódott azzal, hogy konstatáltuk, hogy a veszélyes tényezők közül egyedül Chivu van a pályán, Milito megkapta a szánalom lehetőséget, amit az ő esetében empátiára hasonlító érzelmekkel vagyunk képesek fogadni. Samuel előbb csinált egy veszélyes szabadrúgást, kb. 20 méterre a kaputól – ugyanúgy, ahogy a Moszkvában – Castellazzi kisebb-nagyobb bravúrral védte Hazard lövését, majd egy szöglet után megszerezte a vezetést a csapatnak.
A játék képe úgy festett, hogy a Lille próbálkozott, az Inter meg különösebb erőfeszítés nélkül hárította ezeket, egy-egy kósza akcióval jelezve, hogy azért ők is a pályán vannak. Lényegében mindenki a szokásosat hozta. Lucio megbízható volt, Samuelnek voltak fontos mentései és kisebb megingásai, Zanetti meg-meg indult, különösebb veszély nélkül, de ez a saját térfelén lévő területére is igaz volt. Chivu nem csinált se jót, se rosszat, Sztankovics egy kicsit szürke volt, Cambiasso pedig a szokásos sokoldalú játékával jelentkezett, feltűnt mindenhol, indított, érkezett, szerelt. Motta a megszokott kocogós stílusával jött, ment. Az első félidő erőlködős francia támadásokkal és könyedt Inter vezetéssel ért véget.
A második félidőben jött a szokásos facepalm-blokk. Milito előbb 5 méterről hagyott ki egy kihagyhatatlan helyzetet. Ranieri gyakorlatilag kiröhögte, Lucio és Sztankovics fejfogásában pedig az összes pejoratív jelző ott bujkált, amit egy nem túl szerencsés paraméterekkel és tehetséggel megáldott futballistára a nem legszofisztikáltabb rétegek szoktak használni futballberkeken belül. Majd nemsokára egy 3 az 1 ellen szituációban választotta talán a legrosszabb megoldást a herceg, itt már mindenki a gép közelében tönkretehető tárgyakat kezdte keresni. Majd Zanetti nagy szólója után, amiben osztályrészt vállalt Bería is, Milito betalált az üres kapuba, extázis. Érdekesség, hogy a három helyzet közül ez volt talán a legnehezebb, ugyanis kicsit háta mögé jött a labda, mégis kitekert helyzetben be tudta tenni a labdát a kapuba.
Militóval ezek után már úgy van az ember, hogy ami jár, az jár. A BL-döntő második évfordulója alkalmából kapjon külön köszöntést egy, az alkalomhoz szóló dísztárggyal, egy gála-meccset Inter-ikonokkal, egy kisebb mellszobrot a San Siro környékén, majd fogadjuk el érte az Al Ahli visszautasíthatatlan, 1,4 millió eurós ajánlatát és vegyünk könnyes búcsút tőle.
A meccsből említésre méltó momentum, hogy Alvarez jól mozgott, lényegesen oldottabb és bátrabb, mint eddig volt. Ott a fény az alagút végén. De miért dudál? Argentínában az erősségének számító, lövőcselek és tempóváltások kezdenek ülni, most már azért sejtjük, hogy miért akarta ország-világ. Okos döntés volt a teljesen indiszponált Bería oldalára betenni, nagyon élt. Szélen lesz az ő igazi posztja, ahogy a négercsók Obinak is. Tökéletes inverze a bajnoki szereplésnek a BL, 3 győzelem zsinórban, csoportelsőség, ha a hátra lévő 2 meccsből egyet megnyerünk, elsők vagyunk. Ez remek hír, mert csak első hellyel és azon belül is, egy szerencsés sorsolással van esélyünk egy szép BL-tavaszra.
A Lille egy szimpatikus csapat, ügyes játékosokkal, sajnáljuk is őket, nekik kellene második helyen továbbjutniuk, de ez az Inter ilyen szar formában is annyival rutinosabb, és alapanyagra jobb csapat, hogy különösebb megerőltetés nélkül behúzta ellenük oda-vissza a meccseket. A bajnokságra kellene átmenteni (csak a bajnokságban a legutolsó csapat is jobban védekezik, mint ebben a csoportban bármelyik ellenfél) ezt a magabiztosságot és eredményességet. Jó alkalom lenne Genovában elkezdni a győzelmi szériát, de sajnos az a meccs is akkora 1-1-nek néz ki, mint a ház.